Clubunk paratriatlonistája kvótát szerzett a játékokra. Gratulálunk!

– Miért kezdtél el foglalkozni a sporttal kisgyermekkorodban?
– Mivel végtaghiánnyal születtem, mindenképp kellett egy olyan mozgásforma, amivel elkerülhető a gerincferdülés, ami gyakori a felső végtaghiányos embereknél. A szakemberek a gyógytornát és az úszást ajánlják leginkább. Kétéves koromban vittek először a szüleim az uszodába, az akkori edzőm, Málnai István olyan szeretettel és odaadással beszélt a paralimpiáról, hogy én és a társaim úgy gondoltuk, ez lehet maga a paradicsom. A nagy álom, amiért érdemes küzdeni! Vagyis először az egészségem, aztán a saját ambícióim miatt úsztam. Voltak időszakok, amikor nem olyan szívesen jártam, hanem a szüleim unszoltak – ahogy már mondtam, az egészségem miatt –, de a kritikus időszakot követően aztán megszerettem a közeget.

– Az úszás, kerékpár, futás hármasból melyik a kedvenced, és melyik az, amelyik a legtávolabb áll tőled? Miért?
– A kerékpár az erősségem, abban vagyok a legjobb, és az úszást is nagyon szeretem. De az úszás, annak ellenére, hogy korábban sikeres voltam benne, nem megy olyan jól, nagyon sokat kellett rajta dolgozni. A futás a sérülések miatt is kihívást jelent, ha nincs semmilyen sérülésem és teljesen rendben vagyok, akkor az is jól megy. Így tulajdonképpen mindhármat szeretem!

– Amikor belekezdtél a paratriatlonba, akkor is egy korábbi álmod jelölted meg célként: a paralimpiai részvételt. Miért nem sikerült ez öt éve, és mit tanultál belőle az aktuális felkészülésedet illetően?
– Kétezer-tizenhatban még csak két és fél éve volt, hogy triatlonoztam, ez nagyon kevésnek számított. Nem volt elég tapasztalatom. A tudásom, képességeim, erőállapotom alapján talán ott lett volna a helyem, de a tapasztalatlanságomból fakadó apró nüanszokon bukott el a kvalifikáció akkor. Túl korai volt talán. Azóta már öt év telt el, ezalatt a rengeteg kilométer sok mindenre megtanított. Most a Ferencvárosi Torna Clubban sportolok, ott nagyon jó közösségbe kerültem. Elhivatott és szakmailag is remekül felkészült edzőim vannak Molnár Gergő és Dr. Pécsi Annamária személyében. Hatalmas a parasportolókat körülvevő tisztelet. Az ép, profi sportolókkal egy kalap alá vesznek minket minden tekintetben.

– Mivel a sporttal versenyszerűen foglalkozol, komolyak az elvárások. Életed valamennyi szegmensét meghatározza. Megfelelő táplálkozás, pihenés, magas minőségű edzések, nyomás a versenyeken. Mit csinálsz, amikor teljesen ki tudsz kapcsolni, hogyan töltődsz?
– Nagyon szeretek olvasni, puzzle-özni, most is egy tájképen „dolgozom”. Ezek megnyugtatnak. A víz közelsége sokat jelent, nagyon szeretek a Balatonnál lenni. Fontos a barátokkal való találkozás is csakúgy, mint a párommal együtt töltött minőségi idő.

Teljes interjú: Büntető