A Fradi volt vezetőedzője azt mondja, többet nem nyilatkozik ezután a Fradiról.

– Ember legyen a talpán, akinek sikerült kiigazodnia az elmúlt hetek, hónapok történésein. Mit érez most, csalódottságot, szomorúságot, megkönnyebbülést?
– Az elmúlt két hetet senkinek sem kívánom. Alig tudtam aludni, folyamatosan járt az agyam. Hiába voltunk a családdal Törökországban, nem tudtam megfelelően a kisfiaimra koncentrálni. Pénteken kora délután végül aláírtuk a szerződés felbontásáról szóló papírokat, ám meglepve láttam a különböző újságokban, miszerint én távoztam a Ferencvárostól. Nem! Ez nem így volt!

– Kubatov Gábor, a klub elnöke biztosan nem talál ki magától olyat, hogy február tizedikén ügynökén keresztül megüzente, nem kíván tovább itt dolgozni. Akkor ez hogy volt?
– Miután az év elején néhány dologban nem értettünk egyet az átigazolási politikában, leültünk Kubatov Gáborral, úgy éreztem, két bajnoki címmel, Európa-liga szerepléssel, Bajnokok Ligája-csoportkörrel annyi tiszteletet megérdemlek, hogy kikérjék a véleményem, mielőtt új futballistát igazolnának. Az elnök úr biztosított róla, többé senkit nem igazolnak anélkül, hogy arra én is rábólintanék. Ehhez képest nem sokkal később újabb olyan futballista toppant be az öltözőbe, akit akkor láttam először…

– Ki volt az?
– Mindegy. Ez az öltöző belügye.

– Ezt követően megüzente az ügynökén, Varga Sándoron keresztül, hogy ilyen feltételek mellett nem szeretné tovább folytatni a munkát?
– Pontosan így történt. Nem arról volt szó, hogy máshol jobb ajánlatom volt, netán untam volna a munkámat. Sőt! Egyenesen imádtam. Egyszerűen a jelét szerettem volna adni annak, nem tetszik, hogy nélkülem igazol a klub futballistákat. A sor végén mégis csak nekem kell összeállítanom a kezdőcsapatot. Kubatov Gábort a mai napig rendkívül tisztelem, az elmúlt hetekben ő sem volt könnyű helyzetben. Végül döntenie kellett. Egyvalaki volt a klubnál, aki nem jött ki velem.

– Kicsoda?
– A nevét hadd ne mondjam ki. Az egyik vezető. A közös munkánk elejétől éreztem, hogy nem kedvel. De ilyen is előfordul. Ezt a konfliktust is lehetett volna kezelni.

– Hallani lehetett, egyesek azért orroltak meg önre, mert közölte, egyszer szeretne ukrán szövetségi kapitány lenni, és ha hazája hívja, engedjék el.
– Andrij Sevcsenko az egyik legjobb barátom, el tudja képzelni, hogy hátba szúrom?! Hogy a helyére pályázom?! A Ferencváros sikereire koncentráltam, azt hiszem, ezt az eredmények is mutatták. Azt talán senki nem mondhatja rám, hogy félvállról vettem a munkámat. Senkivel sem beszéltem arról a Ferencvárosnál, hogy egyszer ukrán szövetségi kapitány szeretnék lenni. Más kérdés, hogy ki ne szeretné a hazája válogatottját irányítani?! Mutasson nekem ilyen edzőt!

– Na, és abból mi igaz, hogy magasabb fizetést próbált kicsikarni?
– A fizetésem alacsony volt, magas bónuszokat akkor kaptam, ha az európai futballporondon is sikeresek vagyunk. Előbb az Európa-liga-, majd a Bajnokok Ligája-csoportkörbe jutottunk be, megdolgoztam a sikerekért, a pénzért. Sosem kértem a klubot arra, hogy emeljék meg az alapfizetésemet.

– A magyar sajtóban megjelent, hogy márciusban felmondta az albérletét, az autóját is hazavitette Ukrajnába. Honnan vették ezeket az információkat?
– Ebből annyi igaz, hogy május közepén új albérletet néztünk ki a családommal, mert az addigit nem találtuk megfelelőnek. Olyan ingatlant néztünk ki magunknak, ahol a két kisfiunk még jobban érezheti magát. Ennek a történtek tükrében már nincs is jelentősége. Szerettük, imádtuk Budapestet, nagyon jól éreztük magunkat ott. Ha rajtunk múlt volna, maradunk. A Ferencvárost a szívembe zártam, tisztelem a klubot, sokat adott nekem. Még véletlenül sem szeretnék háborúba menni a klub ellen, egyszerűen csak tisztázni szeretném: nem én szerettem volna távozni! Azt is tudom, hogy a vezetőedző van a klubért, nem a klub a vezetőedzőért.

– Három év, három bajnoki cím. Azért szép emlékei is maradtak?
– Minden napra örömmel gondolok majd vissza. Mind a három bajnoki cím felejthetetlen. Ezek közül a legutóbbi volt talán a legnehezebb, szurkolók nélkül roppant nehéz volt futballozni. A Ferencvárosnak van a legjobb szurkolótábora, nélkülük sokkal nehezebb volt. A játékosokról nem mondok semmi rosszat, és mindenki elhiheti, nem úgy terveztem, hogy elköszönni sem lesz lehetőségem tőlük.

– Vissza sem jön már Magyarországra?
– A Népligetbe biztosan nem megyek ki. Elkezdődött a felkészülés, alighanem ott van már az új vezetőedző, hogy venné ki magát, ha egyszer csak betoppannék?! Nem maradt más lehetőségem, itt szeretném megköszönni a futballistáknak és a klubnál dolgozók kilencvenkilenc százalékának a közös munkát. A sikereket együtt értük el. Egyedül semmire sem mentem volna.

– Mi a véleménye az NB I-ről?
– Pozitívan csalódtam. Kemény riválisaink voltak, az ellenfelekre minden héten alaposan fel kellett készülni, egyszer sem vehettük félvállról a bajnoki vagy a kupameccseket. Talán sorozatban a negyedik bajnoki cím is összejöhetett volna, de erről már felesleges beszélni. A magam részéről motivált voltam, a következő állomáshelyemen is az leszek.

– Hogyan tovább? Hívta a görög AEK, hallani lehetett arab világból érkező álomfizetésről.
– Az AEK-kispadra az első számú jelölt voltam, de rendre azt válaszoltam, szerződésem van a Ferencvárossal. A végsőkig kivártak, végül mást kellett választaniuk. Sok helyen hamarosan elkezdődik a felkészülés, ahol szerettek volna, ott edzőt váltottak, most már sokkal nehezebb helyzetben vagyok. Voltak jó ajánlataim, nagyon is jók. Meglátjuk, hogyan alakul a jövőm.

– Üzen valamit a magyar szurkolóknak?
– Nem vagyok a szavak embere. Mindent köszönök… Egy biztos, a részemről lezártnak tekintem életem ezen fejezetét, tényleg nem szeretnék sárdobálásba kezdeni a Ferencvárossal. Annál sokkal jobban tisztelem a klubot. Ez volt az utolsó interjúm a magyar médiában, önön kívül senkinek sincs meg a számom, a mögöttünk hagyott időszakról soha, senkinek nem nyilatkozom többé.

(nso)