Véget ért pólósaink zaklatott klubszezonja.

Férfi vízilabda, Bajnokok Ligája, Final8, döntő
Pro Recco 9-6 Ferencváros
Negyedek: 3-2, 2-3, 2-0, 2-1
Gólok: Bicari 2, Vigvári 2, Jaksic 1, Vámos 1

Érezhető volt a fináléban, hogy sokat kivett csapatunkból a hősies küzdelemben megnyert elődöntő, és bár a Pro Recco ellen sem volt korrekt a játékvezetés, ezúttal nem ezen múlott a mérkőzés kimenetele. Legjobb “sprinterünk”, Sedlmayer eltiltás miatt nem játszhatott, így minden ráúszást elvittek az olaszok, az emberelőnyös játékunk hatékonysága ellentétes volt a korábbiakkal és legjobbjaink sem tudták hozni magukat. Míg a túloldalon volt egy Mandic, aki szétbombázta a kapunkat, az egyébként jól védő Vogel Somának esélye sem volt a lövéseinél. Bár az eredmény fájó, az egész szezont áttekintve fantasztikus eredmény, hogy ismét döntőzhettünk. Szép volt, fiúk!

Beszámoló: Fradi.hu, MVLSZ, VLV
Teljes mérkőzés: MédiaKlikk

Jansik Szilárd

Nehéz mit mondani… Azt gondolom, hogy elég jól összeálltunk erre a három napra, jól időzítettük a formát. Két nagyon jó mérkőzést játszottunk és azt hiszem, a maira sem lehetett panasz a félidőig, két és fél negyedig. Sajnos a második félidőben nem tudtunk gólt lőni – talán egyet lőttünk. Ők se lőttek sokkal többet, mert a védelem elég jó volt, de valahogy a támadásunk nem állt össze a második félidőre. Semmi nem sikerült, nagyokat blokkoltak, nagyon jól védett a kapusuk. Lehet mondani, hogy tegnap kicsit elfáradtunk, azért nagyon későn végeztünk, mindent kiadtunk magunkból, de ez nem kifogás, mert ők is elfáradtak, nem ezen múlt. Valahogy a támadások befejezése nagyon nem sikerült. Ebben látom az okát annak, hogy sajnos ma veszítettünk.

Varga Dénes

Nagyon felőrölt minket a Brescia elleni meccs és erre a játékképre egyértelmű magyarázat az, hogy nagyon elfáradtunk. A rossz játék miatt még szégyenérzetem sincsen, mert abszolút indokoltnak gondolom, semmivel sem érzem dinamikusabbnak magam, mint tegnap, a meccs lefújásának pillanatában. És hogy ez hogy tevődik össze? Mert hát nekik is nehéz heteik voltak, ötmeccses bajnoki döntő a Bresciával, szóval nagy fizikai harcon vannak túl ők is. De mi is! Nekünk a bronzért ugyanúgy meg kellett küzdeni. Az egész csapatot felőrölte az OSC és a BVSC elleni öt meccs és ezt hoztuk magunkkal. Nem voltunk talán ma kispadilag annyira hosszúak, mint a Recco. De mondom még egyszer: a tegnapiból nem tudtunk már felállni. És hozzáteszem, hogy nem vagyunk nagyon elkeseredve. Persze mindig rossz elveszíteni egy döntőt, de én úgy érzem, hogy nyertünk egy ezüstöt.

Vámos Márton

A meccsről…, hát mit mondjak…? Ugye, alapból eggyel kevesebben voltunk és hát, ilyen a sport. A második félidőben kicsit impotensekké váltunk elöl. Úgy gondolom, hogy a 9 kapott gól a Recco ellen, ilyen meccsek után elfogadható. Büszke vagyok a csapatra, ezt az ezüstöt, ugye, tegnap nyertük meg, de én azért örülök, mert játszottunk egy olyan meccset az összeválogatott Racco ellen, ami, úgy gondolom, nem volt nekik egyszerű. Megszenvedtek a győzelemért, hallhatjuk őket most is, hogy mennyire örülnek.

Vogel Soma

Nagyon csalódott vagyok, hogy így alakult, benne volt szerintem a mérkőzésben, hogy esetleg nyerünk a végén. Egy kicsi ritmusváltás, illetve szerencse is hiányzott, hogy mi nyerjünk a végén. Rengeteg kiállítás volt mindkét oldalon. Ők az előnyeiket jobban használták ki és ez volt a kulcsa annak hogy ma nyertek. Azért ez is szép eredmény szerintem, hogyha pár héttel ezelőtt valaki azt mondta volna, hogy mi döntőt fogunk játszani, akkor nem igazán hiszi el neki senki. Ez is nagyon szép dolog, most egymás után másodjára voltunk döntőben. Ez még egy plusz extra. A meccsről ennyit szeretnék mondani. Igazából egy más dolog, Gárdonyi Andrásnak szeretnék ezúton is megköszönni mindent, mert úgy néz ki, ez volt az uccsó meccse, köszönöm neki azt a sok éves munkát és segítséget amit adott!

Varga Zsolt

Ez volt a legnehezebb mérkőzésünk, így a végére és szerintem nagyon éreztette a hatását, hogy azért ma eggyel kevesebbet voltunk és tegnap is egy nagyon nehéz, fizikális mérkőzést játszottunk a Bresciával. Én egyébként úgy gondolom, hogy a két legjobb csapattal játszottunk így a végén. A Brescia tényleg nagyon masszív volt ebben az évben és nagyon jól játszottak, ezt bizonyítja az is, hogy ők lettek a bajnokok Olaszországban. Összességében két negyedig bírtuk a nyomást ma. Végül már nem tudtam cserélni, mert igazából nem volt kit becserélni. Ennek ez az egyik oldala, a másik oldalról meg fontos, hogy azok, akik játszottak ma, a fiatalabbak is, Gergő is illetve Vendel is – BL döntőt játszottak, megállták a helyüket, büszke vagyok rájuk. Az egész csapatomra nagyon büszke vagyok. Mert azt gondolom, hogy ebben az évben, amikor ennyi minden történt velünk, én úgy érzem, hogy kimaxoltuk a lehetőségeinket. Két hónapunk volt arra, hogy valahogy összeszedjük magunkat fizikálisan, mentálisan, játékban. Az hogy elérkeztünk egy BL-döntőbe én ezt most nagyon nagy dolognak tartom. Különösen azért, mert egymás után két sorozatban is tudtunk döntőt játszani a BL-ben. Köszönöm a játékosaimnak, köszönöm a stábomnak, a klubomnak, mindenkinek aki mögöttünk áll és támogat, mert azt gondolom, hogy ez is egy nagy eredmény volt.