A Paks vezetőedzőjével beszélgettek, a Fradi is többször szóba került.

Gondolta volna 1986-ban, hogy 35 évvel később úgy beszélünk erről a mexikói vb-ről, hogy ebben a három és fél évtizedben egyszer sem jutunk ki világbajnokságra?
Nem. Mindig vannak olyan korosztályok, amelyeknek lehetnek részsikerei, de azt mégsem hittem, hogy az összes azóta rendezett vb-t Magyarország nélkül játsszák le. Az európai középszintet szerintem el lehet érni.

Itt tartunk most, pár nappal az Európa-bajnokság előtt?
Igen. Az kellene még, hogy klubszinten is elérjük ezt, erre a Fradi BL-szereplése volt bizonyság. Most már csak állandósítani kellene mindezt. És tudomásul venni, hogy nekünk ennél nagyobb magasságokban nem osztanak lapot. A profi foci pénzfüggő. Nem lehet megvenni a Messit, a Ronaldót, a De Bruyne-ét. Ahhoz még az a pénz is kevés, ami a mai magyar fociban benne van, s amit sokan horrorpénznek gondolnak.

(…)

Amikor azt hallja, hogy a Fradi, vagy a Fehérvár edzőváltásra készül, nem szomorodik el, hogy nem önt hívják edzőnek?
Dehogy is. Tisztában vagyok azzal, hogy hol van a helyem. Én szándékosan vonultam ki az NB I-ből 15 évre. Miért kellene szomorúnak lennem? De akkor nagyon szomorú vagyok, amikor azt látom, mi történik mondjuk a DVTK együttesével. Hogy az elmúlt 15 évben senki sem tudott ott normális focit csinálni. Egy olyan városban, ahol egy pici siker esetén is 15 ezer ember lenne a lelátón. Az bánt, hogy elvesztik a szurkolóikat, hogy kiesnek. Nem az, hogy nem én vagyok a DVTK edzője.

(…)

Ugyanakkor van ma egy olyan nézet, egy olyan vonulat, hogy ezt már csak adatalapon, statisztika-alapon, mérésekkel lehet játszani. Tudja például mi az az XG-mutató?
Nem tudom. De azt tudom, hogy maga a játék nem bonyolult. Egy csapatot összerakni, egy győztes mentalitású társaságot összehozni, az már igen. De nem vagyok teljesen vak, látom ezt a tendenciát. Annak idején ezért hagytam ott a tévét. Mert amíg a futballról beszélgettünk a Nyilasi Tibivel, a Puhl Sanyival, a Várhidi Péterrel, abban én maximálisan partner tudtam lenni. Egyszer csak feltűntek ott olyan emberek, akik magukat szakértőnek nevezték és elkezdtek arról mesélni, hogy hány szöglet, meg hány bedobás volt az első félidőben. Nem értettem, mi történik, hiszen azt, hogy hány szöglet van egy meccsen, a néző is látja. Statisztikára annak van szüksége, aki nem érti a futballt. Citálja a számokat, s alátámasztja a saját véleményét. Erről szól ez az egész. Ez a foci 5-10 százalékát teszi ki – nem többet. Ott van az erőnléti edző. Feltette már magának azt a kérdést, hogy mire jó egy erőnléti edző? Hogy levezesse a bemelegítést?

Nem inkább, hogy beterelje a játékosokat a konditerembe?
Milyen konditerembe? Ne vicceljünk már. Aki úgy érzi, hogy erre van szüksége, az meg fogja csinálni maga. Minden programnak akkor van értelme, ha azt rendszeresen és folyamatosan csináljuk. Mi történt a mi időnkben, amikor télen nem lehetett a pályákat használni? Bementünk a tornaterembe és két hónapig súlyzóztunk és felüléseket csináltunk. De csak abban a két hónapban, sem előtte, sem utána. Akkor mi értelme volt az egésznek? Tudom, erre most azzal jönnek, hogy nézzük meg Cristiano Ronaldo hasát. Láttam én is, sok munka van benne, magának csinálja, mert jól akar kinézni. De nem a kockás hasától zseniális focista. Látta ön már egyik-másik paksi játékosnak a hasát? Elmondom, van olyan, mint Cristiano Ronaldóé. Most akkor mire helyezzem Pakson a hangsúlyt? Arra, hogy még kockásabb legyen a hasuk? Egy fenét! Hogy megtanítsam nekik levenni a labdát. Jönnek nekem olyan bűvös számokkal, hogy az egyik játékos 90 százalékos hatékonysággal passzolt a meccsen. Hát persze, hiszen ő volt a belső védő, nagy baj is lenne, ha nem lenne meg a 90 százalék. De mit tesz ez hozzá magához a játékhoz? Én látom, hogy ki mit nyújt és ehhez tervezem a taktikát. Sok edző véleményével szemben állok, hogy nem lehet az egész pályás letámadást csinálni. Dehogynem. Gyorsasági állóképesség kell hozzá és nem statisztika. A Paks azért tud 90 percig futni, mert ez a képességünk megvan. Hét közben nem hajtom agyon a játékosokat, aztán a meccsen mégis mi futunk a legtöbbet a mezőnyben. Az edzés nem más, mint egy eszköz. A lényege, hogy a meccsre készüljünk fel. Nem edzéskirálynak kell lenni. Ott vagyok minden tréningen, de sokat átvesz tőlem a fiam, meg a Kiss Tamás. Én azért vagyok ott, hogy lássam az intenzitást. A meccset, a focit imádom. Ez az életem.

De ha ez így van, akkor mi az, ami miatt nem a Paks az NB I aranyérmese?
Mert képességbeli hiányosságok vannak, amiket nem lehet pótolni. Meg az, hogy az adott posztokon még magasabb kvalitású focistáink legyenek. Ez pedig már pénzkérdés. Ezért bajnok a Fradi és ezért negyedik a Paks. De a mi negyedik helyünk – csak magyar játékosokkal – maga a csoda.

A teljes beszélgetés: Origo