Középpályásunkkal beszélgettek a Dorog elleni kupameccsről, az eddig itt eltöltött időszakáról és a magyar fociról.

– Gondolom nem bántad volna, ha kimaradsz a Dorog elleni kupameccsből, vagy sárdagasztásból, ahol végül csereként játszottál.
– Nem, nincs erről szó, mindig örülök, hogy ha segíthetek a csapatnak. A feladatunk mindig, minden körülmények között a győzelem, nagyon meg akarjuk nyerni a Magyar Kupát idén, és nekem személyesen is nagyon fontos a végső siker.

– Milyen volt ezen a pályán futballozni?
– Nehéz ezt leírni, a körülmények finoman szólva sem voltak a legideálisabbak a játékra, nem is nevezném a látottakat focinak, de miután a játékvezetők engedélyt adtak a találkozó megrendezésére, nem maradt más hátra, mint hogy profi sportolóként játsszunk, nekünk bármilyen időjárási körülmények között futballoznunk kell. Soha nem játszottam még ilyen meccsen, még kiskoromban, Ukrajnában sem. Itt egyébként is jobbak a pályák átlagosan, mint otthon, de őszintén szólva még az udvarunkban is jobb a talaj, mint itt volt… a lényeg az, hogy nyertünk. Hogy Botka Endre volt-e a legsárosabb? Nem, mindenki úgy nézett ki… (nevet). Abszolút egyetértek egyébként Szergej Rebrovval, ez tényleg nem foci volt, és azt sem hiszem, hogy az ilyen meccs tetszik a szurkolóknak. Az ilyen mérkőzéseket vagy el kell halasztani, vagy másik helyszínen megrendezni.

– Ez volt eddig a legrosszabb futballélményed Magyarországon?
– Érdekes tapasztalat volt, az biztos, de a legfontosabb a győzelem ebben a helyzetben is. Ilyen szempontból még pozitív élménynek is mondanám a dorogi találkozót.

– A Fradi milyen erőt képviselne Ukrajnában egy Sahtarhoz vagy egy Dinamóhoz képest?
– Nehéz megmondani, a Dinamóval ugye nemrég játszottunk a BL-ben és összességében veszítettünk, de ha még egyszer találkoznánk, nem biztos, hogy ők nyernének. Szerintem nagyjából egy szinten vannak ezek a csapatok. A Dinamo elleni meccsek is nagyon jó tapasztalatszerzésnek bizonyultak, először játszhattunk a Bajnokok Ligájában, és bár az eredmény lehetett volna jobb is, de látszik, hogy van fejlődés a Fradinál, és ez mindennél többet ér.

– Rebrovnál mutatkoztál be a Dinamo Kijev felnőttcsapatában. Milyen a viszonyod a szakvezetővel? Egyértelmű volt, hogy idejössz, amikor hívott?
– Az első meccsemet nála játszottam a Dinamónál, és amikor ideszerződtem, tudtam is, hogy mik a követelmények Rebrovnál. Edző-játékos viszonyunk van, mondhatni minden szempontból közös nyelvet beszélünk az edzővel, ami nagy segítség. Nem is volt kérdés, hogy ideigazoljak, amikor hívott. Tisztában voltam azzal, mire számíthatok a részéről és nagyon tetszik az, ahogyan dolgozik.

– Két éve, hogy itt játszol. Ki volt eddig a legkellemetlenebb ellenfeled a pályán?
– A Fehérvár ellen mindig nagyon nehéz meccseket játszunk, igen kellemetlen ellenfél a Vidi. Egy játékost külön nem is tudnék kiemelni, mindegyikükkel kemény csatákat vívunk.

– Melyik gólodra, meccsedre vagy eddig itt a legbüszkébb?
– Ami szerintem a legfontosabb meccsem és gólom is volt, az a Molde elleni 3-3. Talán furcsa lehet, hogy egy 11-est emelek ki, de szerintem az volt az eddigi legértékesebb találatom.

– Azzal, hogy a Bajnokok Ligájába jutottatok, egyfajta csúcsra értetek fel magyar szinten. Van innen felfelé vezető út még a Fradi számára?
– Szerintem igen, mindig van felfelé vezető út. Igyekszünk például a következő idényben is bejutni a csoportkörbe. Sok összetevője van a fejlődésnek és Rebrov tisztában van is azzal, mik azok a területek, ahol még előre tudunk lépni.

– A bajnokságot behúztátok már azzal, hogy a múlt hétvégén legyőztétek a Fehérvárt?
– Még nem, az utolsó meccsig úgy fogunk játszani, mintha semmi nem dőlt volna el. Még ha esetleg matematikailag meg is nyernénk addig az NB I-et.

Teljes beszélgetés: Csakfoci