Endi elmondta, hogy a hazaiak szerint sem kellett volna lejátszani a meccset vagy jobb lett volna az Üllői útra vinni.

Botka Endre

A meccs reggelén küldtek egy képet a stadionról, láttuk, hogy hó borítja a gyepet, akkor már sejtettük, lesznek majd gondok. Aztán hamar kiderült, itt többről van szó, mint sáros talajról. Állt a víz a pályán, a becsúszások után meg is mártóztam néhány tócsában. Emellett végig fújt a szél, nem lehetett annyit mozogni, hogy kellően átmelegedjünk és ne fázzunk. Amikor kifutottunk a bemelegítéshez, éreztük, hogy nagy a baj, a hazai játékosok is megjegyezték, jobb lett volna, ha elhalasztják a meccset vagy esetleg a Groupama Arénában rendezik. A mi stadionunkban talán lett volna szakmai értéke is a találkozónak. Az elején akadt egy-két veszélyesebb belépő, onnantól a továbbjutás mellett az volt a legfontosabb, hogy senki se sérüljön meg. Nem véletlen, hogy a meccs előtt mindkét csapat a pálya szélén melegített, középen mindenki belesüllyedt volna a sárba.

A továbbjutás volt a legfontosabb. Szergej Rebrov azt kérte tőlünk, hogy lehetőleg a széleken próbáljunk támadást vezetni, talán a pálya baloldala volt a legjobb állapotban a körülményekhez képest. Középen nem volt értelme próbálkozni, ha ott valaki passzolt, a labda bármilyen irányba gurulhatott. Emellett igyekeztünk a hazaiak térfelén tartani a labdát, nehogy a saját kapunk előtt igyuk meg a levét annak, hogy a labda teljesen kiszámíthatatlanul pattan. Legutóbb talán még gyerekként, az egyik Puskás-Suzuki-kupa döntőjében játszottam ilyen pályán. Emlékszem, akkor is mocsárharc zajlott futball helyett, de még ott is jobban lehetett passzolni, mint a felázott dorogi pályán.

Ami a büntetőt illeti, alapesetben be sem csúsztam volna, mert gond nélkül elérem a labdát. Most viszont nem akartam a sártócsában tipegni, ezért becsúszva próbáltam tisztázni, és nem is éreztem, hogy a kezemhez ért a labda – addigra ugyanis már teljesen lefagytak az ujjaim. Amikor elkezdtek kiolvadni a lábujjaim, annyira bedagadtak, hogy alig bírtam felhúzni a cipőmet. Szerencsére túl vagyunk a meccsen, következhet a Fehérvár. A közelmúlt eredményeire nyilván mindkét fél emlékszik, de nem szabad, hogy ez járjon a fejünkben, és esetleg elaltassuk magunkat. Mindkét csapatnak fontos a mérkőzés, lassan négy éve, hogy legutóbb megnyertük a Magyar Kupát, itt az ideje, hogy ismét elhódítsuk a serleget.

NS