Női kéziseink kapusát kérdezték a Vipers elleni “duplázásról”.

– Szombaton, majd hétfőn is parádés játékkal múlták felül a norvég Vipers Kristiansandot. Mitől jött ki ennyire a lépés mindkét Bajnokok Ligája-csoportmérkőzésen?
– Csakis csapatként lehetett ezt mindkétszer megcsinálni. Példaértékű, ahogy védekezésben és támadásban is összeálltunk, ahogy mindenki akart, és ott volt a tűz a szemekben. Aki bejött a kispadról, mind a két meccsen új lendületet tudott adni a csapatnak és segíteni a társaknak. Ami ritka, hiszen nem mindig válnak be a cserék vagy jönnek be a változtatások menet közben, míg most nálunk nem akadt olyan, aki ne tett volna valamit hozzá a játékunkhoz és a sikerhez.

– Mennyit vett ki önökből fizikailag és mentálisan a két találkozó?
– Nyilván kivett belőlünk, de a két győzelem akkora erőt és feltöltődést adott lelkileg, hogy nem lehetünk fáradtak. Ha ezt a teljesítményt tovább tudjuk vinni, és így tudunk egymásért küzdeni, a hétvégi fordulóban meglepetést szerezhetünk Rosztovban.

– Ön mennyire fáradt el?
– Kissé én is elfáradtam, leginkább mentálisan. Ugyanaz az együttes volt a rivális rövid időn belül, és megterhelő azon gondolkozni, miben változtathat, mással készül-e és mást lő-e az ellenfél a második összecsapáson. Ezen kellett agyalnom, de a lányok annyit segítettek védekezésben, hogy bennem is maradt még tartalék.

– Elégedett a teljesítményével?
– Elégedett vagyok azzal, hogy megszereztük a maximális négy pontot. A meccsek után mindig megnézzük, hogy mik voltak a hibák és milyen megmozdulásokkal tudunk még egy kicsivel többet hozzátenni a játékhoz. Maximalisták vagyunk, én sem vagyok soha teljesen megelégedve a teljesítményemmel. A komplett csapat munkájára viszont nagyon büszke vagyok.

– Elnézve a két találkozót, a norvégok jóval többet hibáztak és szellemileg sem tűntek frissnek. Ezen is múlott a siker?
– A mentális tényezők is minket segítettek. Látszott, hogy akaratban is felülmúltuk a Viperst, ami a norvégok ellen nemigen szokott előfordulni, mert arról híresek, hogy sohasem adják fel, és akaratban mindig az elsők között vannak. Most mi ebben is meg tudtuk előzni őket.

– Az év eleje óta tartó erőltetett menetben legyőzték a román CSM Bucuresti-et, a francia Metzet és most kétszer a Kristiansandot, viszont ott volt az Esbjerg és a metziek elleni fájó vereség is. Melyik a Fradi igazi arca?
– Mindkét esetre, az említett győzelmekre és a vereségekre is mondhatjuk, hogy valamennyire mind a kettő a mi arcunk. Nincs olyan csapat, amelyik mindig tökéletesen játszik, minden összejön neki, és a végjátékokban is mindig friss és nyer. Metzben nekünk sem úgy sikerült a hajrá, ahogy szerettük volna, de a legutóbbi két körben mutatott fizikai és mentális teljesítményünk jó alapot ad. Remélem, ezen az úton haladunk tovább, ezt az akaratot és tüzet visszük magunkkal.

NSO