Liu Shaolin Sándorral beszélgettek a lengyelországi EB előtt.

– Azt mondta, úgy érzi magát, mint egy kisgyerek: alig várja, hogy repülőre üljön.
– Nagyon régen, majdnem egy éve versenyeztünk legutóbb, azóta a koronavírus-járvány írja a napjainkat, így nemhogy versenyezni, már repülőre ülni is furcsa lesz. De ugyanígy elő kell venni az emlékeimet annak kapcsán is, hogy egy-egy futam előtt mikor kell átöltözni, mikor kell elindulnom bemelegíteni, mikor kell elővennem a korcsolyát a zsákból.

– Ha már itt tartunk, biztos az is furcsa lesz, hogy nézők nélkül rendezik meg az Európa-bajnokságot Gdanskban.
– Nekem ez lesz leginkább fura. Egy évvel ezelőtt a debreceni Eb-n telt ház előtt korcsolyázhattunk, még a pénteki selejtezős napon is megteltek a lelátók, ezúttal viszont senki sem szurkol majd nekünk a csarnokban – titkon abban bízom, a rendezők gondoltak erre is, és leg­alább a hangszórókból árad majd valamiféle atmoszféra.

– Minden más változatlan, győzni megy Gdanskba?
– Persze, szeretnék minden versenyen nyerni, ám igyekszem most nem gondolni erre. Nem megy könnyen, gyakran lefut a fejemben, hogyan nyerem meg a döntőt, de muszáj elterelni ilyenkor a gondolatai­mat, mert ilyen hosszú kihagyás után aztán tényleg lépésről lépésre kell haladni. Majd ha továbbjutok az elődöntőből, már lehet azon gondolkozni, milyen taktika kell a fináléra.

– A koronavírus-fertőzés mennyire vetette vissza?
– Az első jobban kiütött.

– Az első?!
– Igen, két hónapon belül kétszer is elkaptam. Az első volt a rosszabb, mert bár akkor nem volt semmilyen tünetem, új volt az egész, nehezen viseltem azt is, hogy egy hónapig csak ültem otthon – mivel jól voltam, folyton azt kérdezgettem magamtól: hogy vagyok fertőzött, illetve tényleg az vagyok? A második alkalommal már voltak tüneteim, így azt az időszakot, azt az esetet jobban és hamarabb feldolgoztam. Segített az is, hogy a visszatérési protokoll már nem volt ismeretlen nekem.

– Mennyire volt nehéz a visszatérés?
– Az első alkalommal azon aggódtam, hogyan fogom visszaszerezni a fertőzés előtti formámat – szerencsére egész hamar sikerült. Másodjára még olajozottabban ment minden, viszont mindkét alkalommal éreztem az elején, hogy nehezebb a levegővétel, s hogy fáradékonyabb vagyok a szokásosnál. Mostanra ez persze elmúlt, s ha visszatekintek az elmúlt hónapokra, kijelenthetem, hogy mentálisan sokkal inkább megviselt a koronavírus-fertőzés: borzasztó volt csak ülni és várni, hogy leteljen a karantén ideje.

– A koronavírus-járvány alaposan átírta a versenynaptárat is, sorra töröltek belőle mindent, kész csoda, hogy a gdanski Európa-bajnokságot megrendezik.
– Addig nem is táplálok hiú reményeket a rendezés kapcsán, míg el nem lövik a startpisztolyt – csodaként éljük meg, hogy talán elkezdődik a szezon. Igaz, az Eb mellett csupán egy világbajnokságunk lesz – ha lesz… Az évek során megtanultam, hogy ne pörögjek rá semmire, erre sem fogok. Vasárnap elutazunk Gdanskba, és bízom abban, hogy március elején a vébét is megrendezik Dordrechtben.

– Ha már Dordrecht: két évvel ezelőtt ott lett összetett Európa-bajnok, tavaly Debrecenben pedig a címet öccse, Liu Shaoang szerezte meg – mindez teher önöknek a kontinensviadal előtt?
– Legyen ez teher a többieknek! Nekünk ezúttal is a győzelem a célunk, s ha lehet, minden távon. Ádóval a következő néhány évben szeretnénk uralni az európai mezőnyt, s az Európa-bajnokságokat amolyan iskolai kötelezőként hozni, mégpedig eredményesen.

– A fentebb említett két Eb között van egy nagy különbség, hiszen míg Dordrechtben győzött a férfiváltó, a cívisvárosban kizárták a csapatot a döntőben, hiába haladt át elsőként a célvonalon. Duplán hajtja a vágy a váltótagokat?
– Az a debreceni eset rosszul érintett minket, a tüske mindannyiunkban ott van azóta is, jó lenne már kihúzni! Úgy tűnik, végre a legerősebb váltóval indulhatunk el Gdanskban, hiszen visszatért közénk Burján Csaba, de ennek kapcsán sem merek semmit mondani, mert többször vágtunk így neki versenynek, aztán valami mindig közbejött… Egyébként jó az összhang köztünk, mindenki egyénileg is jól teljesített az edzéseken, tehát úgy tűnik, adva van minden ahhoz, hogy újra a miénk legyen az aranyérem.

– Mindez azt is jelenti, hogy koronavírus-fertőzés ide, versenyek nélküli hónapok oda, kiváló formában várja az Európa-bajnokságot?
– Igen – de én mindig jó formában vagyok.

NSO