Az “Ezredes” Lovrencsics Gergőt ellenőrizte is.

Tudjuk, a munka nemesít, de ön most piszkosul fáradt is lehet…
Nem tagadom, voltak nehéz pillanataim, de valahogy mindig sikerül felülemelkednem a rossz érzéseken. Két hetet töltöttem el a III. kerületi rendőrkapitányságon, huszonnégyórás szolgálatban voltam, ellenőriztük a maszkviselést, a hatósági karantént, a boltok nyitva tartását, biztosítottuk, hogy a kijárási tilalom ideje alatt csak azok tartózkodjanak az utcán, akiket a munkájuk az esti órákhoz köt. Persze emellett sok más, nem járvánnyal kapcsolatos ügy is jutott nekünk, lopás, autóbaleset, a gyülekezési jog megsértése, öngyilkossági kísérlet miatt kellett eljárást kezdeményeznünk. És igen, a szolgálat végén, négy-öt órás pihenő után vagy anélkül oldottam meg az edzéseimet, a gyógytornát, a vívással kapcsolatos teendőimet.

Elég sikeresen, ahogyan a december eleji Magyar Kupa-ezüstérme mutatja. A másfajta tevékenység talán fel is töltötte?
Valóban más lelkiállapotot idézett elő bennem, hogy naponta szembesültem a sport burkán kívüli világgal. Emberfeletti munkát végeznek a kórházakban, nagy teher hárul a katonákra, a rendőrökre, akik zokszó nélkül teszik a dolgukat. Bennünk, sportolókban is van odaadás, céltudatosság, de most érzékeltem az igazi hivatástudatot. Sokan dolgoznak fáradhatatlanul nem éppen csillagászati fizetésért, s ilyenkor úgy érzem, a mi világunk kissé kibélelt, kényelmesen élhetjük benne a mindennapjainkat. Bennem tényleg végtelen tiszteletet ébresztett az, amit egy-egy járőrözés során láttam, tapasztaltam.

Került extrém helyzetbe a munkaideje alatt?
Többször adódott érdekes helyzet, de én inkább egy viccesebb momentumot emelnék ki. A hatósági karanténba kerültek nevei hozzánk futottak be, nekünk kellett elmennünk ellenőrizni, hogy az elkülönítettek betartják-e a szabályokat. Az egyik nap Lovrencsics Gergő neve jelent meg a rendszerben. Nekem kellett ellenőriznem, hogy a Juventus elleni Bajnokok Ligája-mérkőzés után a teszteredménye megérkezéséig tartotta-e a hatósági karantént. A Ferencváros labdarúgói két tartózkodási helyszínt adtak meg, az otthonukat és a Népligeti pályát, Gergő éppen utóbbin volt.

Pedig álommeló lehetett volna…
Így is örültem neki, mert hatalmas Fradi-drukker vagyok, és jó látni, milyen magasságba jutott el kedvenc csapatom ősszel. Azt is érdekes átélni, milyen hatással van az emberekre a foci, akár a Fradi, akár a magyar válogatott sikere, mennyire meghatározza a mindennapjaikat. Mi hasonló érzéseket talán négyévente, az olimpia idején tudunk kiváltani, de akkor nagyon lehet érezni a szurkolók szeretetét, támogatását.

NS nyomán