Myrto Uzunival beszélgetett a sportnapilap.

– A nappalija falán az Uzuni-mez mellett ott van a Cristiano Ronaldótól kapott dressz is. Jól látom, hogy ki sem mosta a novemberi meccs óta?
– Jól látja, igen. Amikor Torinóból hazaértünk, azonnal kitettem a lakás falára, természetesen kiemelt helyet kapott. Ha egyszer lesz rá időm, alighanem bekereteztetem.

– Az volt önnek a csoportkör legemlékezetesebb mérkőzése?
– Igen, több szempontból is. Az a találkozó volt a csapat egyik legjobb meccse a sorozatban, rendkívül közel álltunk ahhoz, hogy pontot szerezzünk a Juventus otthonában. Életem egyik legfontosabb gólját lőttem Torinóban, azt az estét aligha felejtem. Na és akkor ott volt még Cristiano Ronaldo, hihetetlen érzés volt gyerekkori ideálom ellen futballozni. Amióta az eszemet tudom, ő a kedvenc labdarúgóm, mindig is arról álmodtam, egy nap egymás ellen játszunk. Az pedig, hogy gólt lőttem a csapatának, és hogy a lefújást követően nekem adta a mezét, minden képzeletemet felülmúlta.

– Igaz, hogy nem nyugszik, amíg a céljait el nem éri?
– Ilyen vagyok. Akaratos. Konok. Az elmúlt években végig hittem abban, hogy egyszer eljuthatok a Bajnokok Ligájába, hogy a legjobbak között futballozhatok. A célomat sosem veszítem szem elől. Emlékszem, fiatalon nemegyszer reggel hatkor keltem, hogy elmenjek futni, az sem zavart, ha a hidegben pirosra fagyott az arcom, mire hazaértem. Tudtam, ha a Bajnokok Ligájába szeretnék eljutni, ez a legkevesebb, amit megtehetek.

– Most, hogy eljutott a BL-be, mi az újabb cél?
– Szerencsére rengeteg van még. Először is az, hogy a hétvégén legyőzzük a Zalaegerszeget. Szeretnék magyar bajnok lenni, megnyerni a Magyar Kupát, jövőre pedig még erősebben visszatérni a Bajnokok Ligájába. Ha az ember egyszer belekóstol a csoportkör ízébe, többé nem szeretné alább adni. Noha csupán egy pontot szereztünk, igenis büszkék lehetünk magunkra, minden erőnket beleadtuk a meccsekbe. A Juventus otthonában kis híján pontot szereztünk, a Dinamo Kijev ellen idehaza kettő nullás hátrányból álltunk talpra és Ukrajnában sem vallottunk szégyent.

– Nagyon más ez a szint?
– A Barcelona és a Juventus más. Gyorsaságban nehéz felvenni a versenyt velük. A két csapatban világsztárok szerepelnek, más szint, ismerjük el… A Dinamo Kijev ellenben nem jobb csapat, mint a Ferencváros. Most persze a kijeviek jutottak tovább, de nem vagyok benne biztos, ha jövőre is egy csoportban játszanánk, nem mi kerülnénk ki győztesen a párharcból.

– Júliusban érkezett az Üllői útra, az azóta eltelt időszakot illetően van hiányérzet önben?
– A bajnokságban szeretnék több gólt szerezni. Egyelőre kettőnél járok, a Mezőkövesd és a Diósgyőr ellen voltam eredményes, nem bánnám, ha a hétvégén a Zalaegerszeg ellen meglenne a harmadik gólom is.

– Hogy érzi magát Budapesten?
– Nagyon megszerettem a magyar fővárost. Korábban Albánián kívül csak Horvátországban futballoztam, és nem udvariasságból mondom, Magyarország jobban tetszik. Az elmúlt időszakban meglátogatott a családom, itt volt nálam édesapám, édesanyám és a testvérem is, nekik is tetszett, amit láttak. Ugyancsak nagyon fontos, még komfortosabbá teszi a hétköznapjaimat, hogy érzem a felém áradó bizalmat. Nemcsak a társak és Szerhij Rebrov, a vezetők is teljes mellszélességgel mellettem állnak. Ez nagyon sokat jelent egy támadónak.

NSO