A Pannonzebra blog kérdezett minket a Juve elleni párharcról és a Fradiról.

JuventusFanatikus: Először szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem a közreműködést. Kezdjük is az odavágóval. Az első félidőben eléggé egységesnek tűnt a Ferencváros, és a lehetőségekhez képest véleményem szerint jól játszottak, míg a második félidő már korántsem sikerült annyira jóra, és a stúdióban is azt mondogatták, hogy ettől többet tud a magyar rekordbajnok. Mennyire vagy elégedett a Fradi teljesítményével?
Huber Szebasztián (Sherlock1977): Amikor bejutottunk a Bajnokok Ligája csoportkörébe a legtöbb fradistával együtt úgy voltam, hogy ez már jutalomjáték, innentől kezdve minden jó, és tanulni kell ezekből a meccsekből. De amikor ott vagy az más, akkor nem tudsz hátradőlni, akkor igazi szurkolóként várod a csodát, és nehéz elviselni, ha a csapatod gólokat kap, és nyilván a második félidőben voltak komolyabb hibák. Ebben az évben talán először volt olyan, hogy kiesett a ritmusból a csapat. Ennek ellenére a végén ismét sikerült gólt szerezni, és persze az az érzés, hogy ott lehettünk egy Bajnokok Ligája meccsen, a Fradi stadion után egy másik gyönyörű, magyar stadionban velünk maradt.

JF: A Juventus egyáltalán nem tartalékolt erre az összecsapásra, talán az egyik legjobb kezdőt állította össze a Mister, és az első perctől kezdve hajtottak a gólig, az már más kérdés, hogy a vezetés tudatában azért rendesen visszaálltak a srácok, de elmondható, hogy nem nézték le az FTC-t. Te azt a Juvét kaptad amire számítottál, és szerinted a csoportkör befejezésekor melyik gárda hol fog végezni a G jelű kvartettben?
HSZ: Az olasz fociban csak alsóbb osztályú együtteseket, a Gubbiót és a Trastevere Calcio-t követem figyelemmel, így megmondom őszintén nem igazán ismerem a jelenlegi Juvét, csak néhány játékost. Az egyértelmű, hogy mi a harmadik helyért megyünk a Dinamóval, amihez óriási bravúr kellene, de láttunk már annyi bravúrt ebben az évben a csapatunktól, hogy reménykedünk ebben. Az látszik, hogy a Barcelona és a Juve is átalakulás közben van, viszont az Öreg Hölgy háza táján nagyobb a rend. Természetesen nem azon múlik egy edző tevékenysége, hogy mennyire szimpatikus, de Pirlóról a sajtótájékoztatón szerzett személyes benyomás alapján csak jókat mondhatok. A futball iránti alázat, elkötelezettség és átgondoltság látszott rajta, ami játékosként is jellemezte, no és az az ember, aki, ha belép a terembe, akkor mindenki figyel rá.

JF: Most térjünk ki a Ferencvárosra, hogy kicsit a Juventinók is jobban megismerjék az FTC-t. Kik azok az alapemberek, akikre érdemes figyelni, és kik tekinthetők vezéregyéniségnek?
HSZ: A jelenlegi Fradiban is vannak meghatározó játékosok, de legnagyobb ereje éppen az, hogy csapatként funkciónál jól. Mindenki tudja, hogy hol a helye, és mit kell tennie. Minden posztra van két hasonló képességű játékos, és Rebrov jól forgatja a csapatot, mindenki megkapja a lehetőséget a bizonyításra. Amit még kiemelnék, hogy nagyon jó mentalitású, intelligens játékosok alkotják a keretet sztárallűrök nélkül, akikkel kifejezetten jó élmény beszélgetni is, nemcsak a pályán szurkolni nekik.

JF: Mikor Rebrov leült a budapesti kispadra, tudomásom szerint eléggé kétkedve fogadták a szimpatizánsok, azt pedig szintén sűrűn fel lett emlegetve neki, hogy rengeteg külföldi, különösen ukrán nemzetiségű játékos igazol a Ferencvároshoz. Azonban az kétségtelen, hogy amióta ő a csapat trénere, csőstül jönnek a sikerek, a bajnokságot magabiztosan húzták be a Zöld Sasok, Európában szintén helyt tudtak állni, mindössze a Magyar Kupát nem sikerült begyűjtenie. Mennyire tartjátok ezt az ő érdemének, mit tudott hozzáadni, amit mondjuk Thomas Doll nem tudott. Lényegében akkor az edző személye a kulcs a sikerekhez, vagy szerinted másnak köszönhető a jó szereplés?
HSZ: Ez egy folyamat eredménye. Az elmúlt 10 évben, Kubatov Gábor elnöksége alatt óriási fejlődésen ment keresztül a Ferencváros. Méltó infrastrukturális és anyagi körülmények közé került a klub, összeszedett lett a működés. Ez minden területen látszik, nemcsak a pályán, de például a kommunikációs részleg munkáján ugyanúgy, mint azon, ahogy megbecsülik a Fradi legendáit, és az egész klub, az összes szakosztály újra egy családként működik.

Szakmai téren is látható a fejlődésnek ez az íve, Moniz előrelépés volt magyar elődjeihez képest, Doll komoly előrelépés volt Monizhoz képest és Rebrov is egy szintlépés Dollhoz képest.

Természetesen Rebrov szerepe személyes elvitathatatlan. Felvállalt népszerűtlen lépéseket, elküldött olyan játékosokat, akik nem illeszkedtek az elképzeléseibe, még akkor is, ha közönségkedvencek voltak, gondoljunk csak Böde Danira. Hihetetlen profizmus jellemzi, minden meccsre kisebb lexikont állít össze segítőivel, ami alapján minden játékos töviről-hegyire tudja, hogy mi a feladata. Emellett nem akármilyen munkamorálja van, amit jól tanúsít az a történet, amikor tavaly egy fantasztikus győzelem után játszódott le. Moszkvából megjött a csapat péntek délután kettőkor, a srácok hazakészültek, pakolták össze a csomagjukat a jól megérdemelt pihenő reményében, ekkor történt az alábbi párbeszéd:

Rebrov: – Fiúk! Kettőkor edzés!
Csapat: – De mester, most van két óra!
Rebrov: – Jó, akkor negyed háromkor!

JF: Az idei nyári átigazolásokat látva úgy tűnik, hogy sikerült tovább erősíteni a magyar szintén így is bivalyerős keretet. Elégedettek vagytok a sportigazgató ténykedésével, vagy szerinted van olyan gyenge pontja a Fradinak, ahol mindenképp erősíteni kell?
HSZ: Nagyon fontos volt az utóbbi években is a tudatos munka, a rendelkezésre álló anyag keret megfelelő felhasználása, hiszen, ahogy a Petrjak és a Huszti-ügy is mutatta egészen az idei szezonig a MOL Vidi FC-nek (talán most éppen ez a nevük) jobb lehetőségei voltak anyagilag. Persze van, amit nem lehet megvenni. Most viszont, amikor megjöttek az új fiúk sokan még a mi olvasóink közül is kételkedtek bennük, a csoportligás bevételből nagyobb neveket, ismertebb játékosokat vártak. Mindeközben ezek a játékosokat hosszú ideje figyelte a Hajnal Tamás vezette stáb. Majd amikor elindult a menetelés mindenki számára kiderült, hogy Kovačević, Laidouni és Uzuni milyen remek játékosok, akiknek a küzdőszelleme is kiemelkedő, mert ezt is tekintetbe veszik. Vagy itt van a szlovák válogatott Mak, az ő képességeivel a többség tisztában volt, ami viszont meglepő, hogy ahhoz képest, hogy fél éve nem volt csapata sem, milyen remek állapotban érkezett. Személy szerint egy gólerős csatárt még el tudnék képzelni elöl, eddig a szintén új igazolás Baturina ezt nem tudta hozni.

Az interjú további részei: pannonzebra.blog.hu