Női kézilabda csapatunk vezetőedzőjét arról is kérdezték, hogyan készülünk a Bukarest elleni BL-meccsre.

Tudta, csak nem sejtette?
Még az ötvenedik percben is vártam, mikor jön már a guillotine… Nem értettem a dán csapatot, de nekem ez így jó is volt.

A meccs előtt azt mondta lapunkban, szeretnének egy szintet tartani, nem azért utaznak, hogy kivégeztessék magukat. Ehhez képest szépen megforgatták a kést a dánokban.
Elkezdtünk valamit, és végigcsináltuk. Valójában nagyon megzavartuk a dánokat a “totyogással”, antikézilabda volt, amit csináltunk, de elég eredményes, és a védekezésünk, illetve a kapusteljesítményünk is rendkívül stabil volt, főleg a második félidőben. Bíró Blanka óriási segítséget nyújtott az első játékrészben, felállt fal ellen, szélről kidolgozott akcióból nem is kaptunk gólt. A szünet után már egyértelműen az is volt a célunk, hogy ahány hazai akciót csak lehet, szorítsunk ki a szélekre, kényszerítsük rá a dánokat még egy passzra és még egy passzra, főleg, ha esetleg elszámoltuk magunkat védekezés közben.

Ez hozta meg a nem várt sikert?
Nagyrészt ezeken múlott, emellett alacsonyan tartottuk a technikai hibáink és az eladott labdáink számát. Kulcsmomentum volt, hogy az Esbjerg nem tudott futni, ahogy szokott. Kimozdítottuk őket a komfortzónájukból, és mentálisan most többek, jobbak voltunk, ami nagy fegyvertény egy skandináv riválissal szemben. Biztos nehéz helyzetben voltak a dánok is, hiszen több ismeretlen, tizenhét éves játékost is láthattak a nevezési listánkon, azt az érzést is ismerem, milyen a bemelegítésnél is azon agyalni, ha itt és most nem nyerünk tízzel, már az is ciki. Ebből nagyon rosszul is ki lehet jönni.

Ezek szerint nem az történt, hogy az Esbjerg nagy mellénnyel állt ki, hogy úgyis simán nyernek a foghíjas vendégcsapat ellen?
Nem erről volt szó szerintem, és a végjátékot leszámítva pánikot sem érzékeltem rajtuk. Tizenkilenc tizenkilenc után temérdek hibát elkövettek, és az átlövőik elleni védekezést, a kilépéseket is többnyire szépen megoldottuk. Ez a mérkőzés és győzelem a sportélményt tekintve biztosan ott van a top ötben, amióta a Fradi kispadján ülök, nagyon-nagyon magas polcra teszem. Persze tudjuk, hogy az Esbjergnél is voltak hiányzók, sérültek.

Milyen következtetést lehet levonni a dániai mérkőzésből?
Semmifélét, egyszerűen csak marhára kell neki örülni. Ezt a játékot többször nem lehet eladni. Senki se higgye, hogy ez a realitás és minden héten elvárható egy ilyen győzelem, hogy most már mindig így teljesítünk. Továbbra is sokat kell dolgoznunk és javulnunk.

Meríteni, táplálkozni azért lehet egy ilyen győzelemből…
Arra jó lehet, igen. Nagyon régóta mondom, hogy az ehhez hasonló mérkőzéseket az nyeri meg, aki mentálisan “több”. Erre emlékezni fognak a játékosok, látták, milyen, amikor mi kényszerítjük rá az akaratunkat a másikra és nem az ránk. Ez nagyon fontos élmény.

A Boglári Akadémia-SZISE elleni szerdai bajnokijuk elmaradt, mivel pozitív koronavírusos esetek miatt az ellenfél karanténba került. Hogyan alakul a heti program?
A hétfői szünnap után keddtől erőnléti edzéssel újra munkához láttunk, szerdától pedig labdás tréningekkel is készülünk a CSM Bucuresti elleni vasárnapi idegenbeli BL-csoportmeccsre. A hat ifjúsági kerettag játékosunk, ahogy eddig is, ezen a héten is velünk marad, és továbbra is együtt készülünk.

NS