Dénessel beszélgette a mai Nemzetek Ligája meccs előtt.

– Jöhet a tizedik?
– Részemről igen! Örülök, hogy a jelek szerint sikerül kétszámjegyűre feltornászni a válogatottságaim számát. Egy hónap híján egy éve, hogy a Puskás Aréna avatóján én védhettem Uruguay ellen, legutóbb akkor szerepeltem a nemzeti együttesben. Várom már, hogy újra a kapuban állhassak.

– Azért a moszkvai vendégjáték nem éppen a futballisták vágyálma.
– Ebben egyetértünk. Mégis úgy vélem, ha Oroszország ellen ugyanazt az arcunkat mutatjuk, mint amit eddig, ha szervezetten, töretlen akarással és a taktikai utasításokat maradéktalanul betartva futballozunk, lesz esélyünk arra, hogy pontot vagy akár pontokat szerezzünk.

– A törökországi és a szerbiai sikernek köszönhetően eljutottak odáig, hogy a Nemzetek Ligája negyedik játéknapján rangadót vívnak Oroszországban. Hitték volna ezt a rajt előtt?
– Ha valaki ezzel áll elénk az első fordulót megelőzően, nem nevettük volna ki, de ha megmaradunk a realitás talaján – márpedig ez feltett szándékunk –, ki kell mondanunk, nem mi vagyunk a csoport esélyesei, sőt! A fociban ugyanakkor az a szép, hogy a pályán bármi megtörténhet. Mostanában bizonyítottuk, hogy a papíron nálunk magasabban jegyzett együtteseknek is méltó ellenfelei tudunk lenni, mi több, a meccsek bizonyos szakaszaiban talán jobbak is vagyunk. Jó irányba tartunk. Bízom benne, ennek kézzelfogható eredménye is lesz novemberben.

– Ha valaki, ön megerősítheti, mintha lenne némi párhuzam a Bajnokok Ligája csoportkörébe jutó Ferencváros és az Európa-bajnoki részvétel kiharcolásától már csak egy lépésre lévő válogatott szereplése között.
– A Fradival sem esélyesként vágtunk neki a mérkőzések többségének, mégis eljutottunk oda, ahová nagyon akartunk. Meggyőződésem, sokat profitáltunk ebből. Az a benyomásom, mára a válogatottnál is mindenki megbizonyosodott arról, hogy ha követjük a szövetségi kapitány utasításait, ha fegyelmezettek vagyunk és közben van egy-egy extra teljesítmény, az elegendő ahhoz, hogy felvegyük a versenyt az erősebb csapatokkal is. Ha ehhez bátorság is párosul, hovatovább a fordulópontokból jól jövünk ki, szép eredményt érhetünk el. A győzelmek csak növelik ebbéli hitünket.

– Ön már megtapasztalhatta, milyen érzés Moszkvában nyerni.
– Így igaz, tavaly októberben az Európa Ligában a Ferencvárossal legyőztük a CSZKA-t egy nullára, az gyönyörű emlék. Másrészről viszont ott van a második válogatott fellépésem: hat éve én védtem azon a felkészülési mérkőzésen, amelyen kettő egyre kikaptunk Oroszországtól. S ne feledjük a szeptemberi találkozót sem, amelyen három kettes vereséget szenvedtünk. Szóval a csapathoz hasonlóan nekem is van javítanivalóm a mérlegen. Nem lesz egyszerű, ám nyomás és eredménykényszer nélkül igenis játszhatunk egy jó meccset.

– Nem a kapusnak, a családapának szól a kérdés: mennyire nehéz ez az időszak?
– Rendkívül boldoggá tesz, hogy a Fradival megmérethetünk a BL főtábláján, miközben a válogatottnál is egyik fontos mérkőzés követi a másikat, ám azt sem tagadom, hogy ezt a magán­élet kissé megsínyli. A csapatból jó néhányan pörgős két-három hónap elé nézünk, ez egyfelől kihívás, másfelől meg kell élni. Amellett, hogy a sportszakmai részét élveznünk kell, a legtöbbet kell kihoznunk magunkból. Egyebek mellett azért, mert nem tudhatjuk, legközelebb mikor lesz részünk benne. Én csak azt kívánom mindenkinek, aki futballozni kezd, hogy legalább egyszer éljen át hasonló heteket-hónapokat. A válogatottban és a klubomban egyaránt hatalmas lehetőség előtt állok – mindig az hajtott, hogy ide eljussak. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ez most meg­adatik nekem.

Teljes interjú: NSO