Hazai jégen ráadásban nyertünk a MAC ellen.

Férfi jégkorong, Erste Liga, alapszakasz, 2. forduló
Ferencváros 5–4 (hu.) MAC HKB
Harmadok: 1-2, 2-1, 1-1, 1-0
Gólok: Nagy G. (+1, Hodgman, Ellerby), Kulmala (Hodgman, Somogyi), Tóth Gergely (Hajós, Tóth Ri.), Nagy G. (Tóth A.), Németh (Karmeniemi, Arany)

Bővebb beszámoló: Fradi.hu

Arany (Nagy Kristóf)
Kärmeniemi, Sarcia – Nagy G., Tóth A., Pavuk
Boros, Hegyi – Hodgman, Kulmala, Somogyi
Ellerby, Tóth Gergely – Sági, Tóth Ri., Hajós
Galántai, Bán – Roczanov, Tóth Gergő, Németh A.

Közel ezren gyűltek össze a Tüskecsarnokban az első hazai mérkőzésünkre, mindössze egy kis probléma volt ezzel a létszámmal: a beléptetés a járványhelyzet miatti korlátozásokkal így nem volt túl gyors, sokan nem értek be a kezdésre, de ezen könnyen lehetne javítani, ha több ajtó lenne beléptetésre megnyitva a hazai bejáratnál, remélhetőleg legközelebb már így lesz. Szóval az első harmadban a lelátók folyamatosan telítődtek, mire mindenki beért, már egészen szép látványt nyújtott és a hangulatra sem lehetett panasz.

Ahogy a játékra sem, izgalmas adok-kapok alakult ki, amiben eleinte a MAC szerencsésebb volt, míg nekünk a vasról rosszul pattant a pakk, addig nekik jól, az első találatukat is így szerezték, a kipattanó Arany hátáról jutott a gólvonalon túlra. Másodszor viszont Schlekmann szép mozdulattal emelt a hálónkba – egyébként a MAC összes találatát ő jegyezte, ezzel extrát tett ki a jégre. Sikerült még a szünet előtt szépítenünk, Nagy Gergő révén.

Majd a folytatásban egyből egalizáltunk egy tanári akcióval, Hodgman adott pazar keresztpasszt Kulmalának, aki nem hibázott. Majd Tóth Gergely remek egyéni akcióval szerezte meg a vezetést, de nem örülhettünk sokáig, jött gyorsan az egyenlítés. A záró harmadban szerencsés góllal ismét előnybe került a MAC, de Nagy Gergő rögtön egyenlített, így jöhetett a ráadás, amiben a vendégek elcserélték magukat, amit jól ismertünk fel és ki is használtuk a hibát, ezzel behúzva a pluszpontot.

Fodor Szabolcs

A győzelemnek nagyon örülünk, de az látszott, hogy még nem tartunk ott erőállapotban és taktikában, ahol szeretnénk. Viszont a szívünk vitt minket előre, a srácok akkor is csúsztak-másztak, amikor már alig kaptak levegőt – nálunk ez a minimum.

NSO