Hokisaink támadója elmondta, hogy egy műszaki probléma miatt vissza kellett térnie a csapatnak Pesterzsébetre – erről az edzésről fotókat is láthattok.

Az a terv, hogy a következő idényben megszakítja a sormintát?
Amennyiben?

Jelenleg rekordernek számító hatszoros MOL / Erste Liga-győztes úgy, hogy a Dunaújvárossal, a Miskolccal és a Ferencvárossal egyaránt két-két bajnoki címet nyert, az FTC-vel viszont most a harmadik a cél.
Ó, igen. Az első két bajnoki cím Újvárosban öt, a második kettő Miskolcon három év alatt jött össze, a Fradival pedig rögtön kettőből kettő a mérleg, úgyhogy az előrelépés megkérdőjelezhetetlen!

Ezek után adta magát, hogy a múlt hónap végén két évvel hosszabbította meg a szerződését?
Inkább úgy mondanám, az volt a terv, hogy bevált recepten ne változtass alapon megtartsuk a csapat magját, kiegészítve vérfrissítés gyanánt néhány új arccal. Nagy különbség, hogy míg Újvárosban és Miskolcon kész csapatba “ültem bele” anno, addig a Fradinál egy újjáépítési folyamatnak voltunk a részesei – ami aztán olyan jól sikerült, hogy az eredetileg Fodor Szabolcs vezetőedző által kijelölt harmadik év vége helyett rögtön az első, majd a második szezonunkban is bajnokok lettünk. Úgyhogy innentől már logikus volt, hogy tervezzünk hosszú távra.

És milyen érzés új otthonukban, a Tüskecsarnokban edzeni, amelyet felváltva használnak majd a MAC-cal?
Hát azt leszámítva, hogy most épp elromlott a jégkészítő berendezés, s így egy nap erejéig visszatértünk a jó öreg pesterzsébeti csarnokba, nagyon jó, teljesen mások a feltételek és a körülmények, nagyon élvezzük. Annyira jó volna már itt nézők előtt játszani…

Ehhez képest a vasárnapi, újpesti koronavírusos eset nyomán a Megyeri úti csarnokot lezárták, a szeptember 4-i FTC-UTE Szuperkupa-mérkőzést pedig halasztani fogják, szóval most épp nem túl szívderítőek a kilátások…
Sajnos nagyon nagy a bizonytalanság, nem is vagyunk nyugodtak. Nekünk, hokisoknak ez a nyolc bajnoki hónap az, amikor pénzt tudunk termelni, ha, ne adj’ isten megint újrakezdődne az egész cirkusz, sokan nagyon nehéz helyzetbe kerülnénk, hiszen családokat kell eltartanunk, háztartást vezetni, és ez nem az a szakma, amelyből csak úgy hirtelen átnyergel az ember a civil szférába. Aztán ott van az erdélyi csapatok kérdése is, amelyek elképesztő erősítéseket hajtottak végre a nyáron; nincs még egy sportág és bajnokság, amelyben a határon túli magyar együttesek ennyire hangsúlyosan jelen lennének, de mivel sajnos Romániából érkeznek, sok a kérdőjel. Ami biztos, hogy mindenkinek, a szurkolóknak, a tulajdonosoknak, a szponzoroknak, a játékosoknak is az a jó, ha vannak mérkőzések, úgyhogy a lehető legbiztonságosabb megoldást kell megtalálnunk, hogy végigmehessen a szezon.

Ebben segíthet a játékosok érdekvédelmi szervezete, a JÉSZ is, amelynek újabb két évig ön az elnöke – szóval nem unatkozik…
Azt véletlenül sem – főleg, hogy szombaton lesz az esküvőm is, de megéri, mert most, az ötödik évünkre eljutottunk oda, hogy tényleg tudjuk hallatni a hangunkat – és meg is hallják. Több mint száz tagunk van már, a szavunknak súlya van és a közösségkovácsoló ereje is remek. Ha egy játékosnak bármi problémája van, a többiek kiállnak mellette, emellett a demokratikus működésünkre is büszkék lehetünk: kérdőívek, megbeszélések nélkül nem döntünk semmiről.

Szóval akkor várják a szezont, és imádkoznak, hogy minden rendben legyen?
Játékosként mást nemigen tudunk tenni: edzünk, készülünk ugyanúgy, mint egyébként. Már csak azért is, mert nagyon magas színvonalú bajnokság elé nézünk, hat-hét igen jelentős erőt képviselő csapattal, ráadásul nekünk ott a Kontinentális Kupa, amelyben mégis indulhatnánk – úgyhogy igen, dolgozunk, és közben várjuk a jó híreket…

NS