Ünnep volt, ha arra járt a Ferencváros.

Az 1991. tavaszi idény a Szeged SC utolsó teljes szegedi idény volt az labdarúgó NB1-ben (1999-2000-ben a Szeged LC-t kizárták). A csapat a kiesés ellen küzdött, ezért minden pontra vigyáznia kellett. Csakhogy március 31-én a bajnoki címre hajtó, második helyezett Ferencváros jött Szegedre. A Fradi edzője Nyilasi Tibor volt, talán máig az utolsó nagy magyar labdarúgó, az egyesület alelnöke pedig Albert Flórián, aki viszont biztos, hogy máig az utolsó nagy magyar labdarúgó.

A Fradinak korábban több emlékezetes meccse is volt a Felső Tisza-parti stadionban. Az 1959-1960-as bajnoki idényben, amikor a SZEAC újonnan jutott fel az NB1-be, a Szeged-Ferencváros meccsen csaknem 30 ezer néző volt kint, ami máig nézőcsúcsot jelent Szegeden. Azon a mérkőzésen olyan nevek szerepeltek a Fradiban, mint Albert Flórián, Rákosi Gyula, Mátrai Sándor, Fenyvesi Máté. A Délmagyarország tudósítása szerint a meccsen Albert Flórián góljával 1-0-ra győzött a Fradi, és Mészáros szegedi kapus még egy 11-est is kifogott. A Délmagyar szerint a meccset Günter Schneider a zwickaui Trabant gyár értékesítési igazgatója (egykori NDK-válogatott) is megnézte, sőt a lap keresztrejtvényt is közölt a Szeged-Fradiról.

Az idény végén Albert gólkirály lett, de a Ferencváros az Újpesti Dózsa mögött csak másodikként végzett. A SZEAC-nak sem volt rossz idénye: 8. lett a táblázaton.

A következő idényben 1960. szeptember 21-én Hajós Imre és Nemes István góljával a SZEAC 2-0-ra verte a Ferencvárost a Tisza-parton, szintén jelentős, 22 ezres közönség előtt. A szegedi csapat e bajnoki idény végén, 1961. június 18-án az Újpestet 4-2-re győzte le Szegeden, ugyancsak Hajós és Nemes góljaival. Hajós Imre mesterhármast ért el a bajnok ellen! A SZEAC pedig ebben az idényben érte el legjobb eredményét, egy 6. helyezést.

A szegedi Dezsőfi lövése a kapufára száll 1960-ban a SZEAC-Újpesti Dózsa 4-2 (2-0) meccsen. (Liebmann Béla fotója a Délmagyarországból.)

A későbbi bajnok Ferencváros az 1962-1963-as idény legelső meccséről is vesztesen távozott a Tisza-partról. 1962. augusztus 5-én Nemes István góljával 26 ezer néző előtt 1-0-ra győzött a SZEAC.

1991 márciusában azonban csak 5000 néző látta a Szeged-Fradit, és ők sem igen lehettek elégedettek a 0-1-es eredménnyel. (Mondjuk, e sorok íróját leszámítva, aki gyerekkora óta Fradi-szurkoló volt, de akkor először látta élőben Nyilasit, Albertet és a Fradit, mivel fiatal újságíróként nemrég került Szegedre Erdélyből, és a Tisza-parti stadion „páholyában” a körülményekről megfeledkezve a korlátot püfölve örült a Fradi-gólnak, s hosszú másodpercek teltek el, mire érzékelte maga körül a szegedi díszvendégek megdöbbenését. Utólag bocs mindenkitől.)

A mérkőzés eléggé gyenge színvonalú volt, esett az eső, mély volt a talaj, a Szeged SC foggal-körömmel védekezett, és az 1991-es Fradiból is csak Pintér és Lipcsei játéka volt emlékezetes. A Szeged viszont tudatosan állt be védekezni, Szalai István edző már a korábbi meccseken felmérte, hogy a nagyobb játékerejű csapatokkal szemben nincs más esélyük, muszáj megelőzni a katasztrófát, vagyis azt, hogy a meccs elején sok gólt kapjanak. Kis híján ki is húzták 0-0-ra a meccset, de a 84. percben Nacert, a ferencvárosi csereembert magára hagyták egy beívelésnél, s így született a gól. A történelem ismételte magát, a Délmagyar tudósítása szerint 1960-ban Albert gólja is így született: Rákosi beívelésére Albert szabadon maradt a 16-éoson belül.

Nyilasi Tibor így nyilatkozott a meccs előtt: “Mindkét csapatnak megvan a maga feladata. A Szeged, attól függetlenül, hogy a kieséssel foglalkozna, bizonyára sorsdöntőnek tekinti ezt a találkozót, s most is bizonyítani akar. Ezért aztán minden négyzetcentiméterért küzdenünk kell. Terveinket tekintve, nekünk élethalálharc valamennyi mérkőzésünk, így ez is. Kérdés, a srácok mennyire bírják a Honvédra tapadás, majd elé kerülés idegi terhét? Ha ezt nem képesek elviselni, jönnek a görcsös mérkőzések, mint a Debrecen, az Újpest ellen, s előbb vagy utóbb elbukunk. Szegeden ilyet nem engedhetünk meg magunknak.

Szalai István szegedi edző (mindenki Dzsínója, aki 2018-ban hunyt el) így látta a mérkőzés után: “Nekünk ezt a taktikát, a védekezést kellett választanunk. Ennek ellenére időnként voltak biztató megmozdulásaink, olyan támadásaink, amelyeket góllal kellene befejezni Takács Zolinak kétszer is alkalma nyílt gólszerzésre. Sajnos, elkerülhető szituációból kaptuk a gólt… Sajnálom, hogy nem sikerült pontot, meglepetést szereznünk, mert sokat lendíthetett volna rajtunk továbbiakban.

Az idény végén a Szeged szerencsétlen módon került osztályozós helyre: 4-1-re legyőzte ugyan a győri Rába ETO-t, de ha egy góllal többet szereznek, megússzák az osztályozót és a Vasas kerül a 13. helyre. Az osztályozón a Diósgyőrrel szemben páros mérkőzésen alulmaradt a Szeged SC és kiesett az NB1-ből.

forrás: delmagyarorszag.hu