Az FTC elnökével beszélgettünk az erősítésekről, Rebrovról, a nemzetközi szereplésről, de szóba került a Fradiváros, a multisport-rendszer, Joseph Paintsil, sőt, az Üllői129 is.

Rögtön szeretnénk megalapozni az interjú jó hangulatát. Nem akarsz lemondani? Elértünk minden célt, amiről korábban beszéltél.
Mi indokolná? Újabb és újabb feladatok, célok állnak még előttünk, megyünk előre ezerrel. És ameddig ez így van, addig maradnék, ha a Jóisten ad hozzá erőt és bizalmat szavaznak nekem, vagyis megválasztanak. Idén négy csapatunk indul a Bajnokok Ligájában, ami azért önmagában is egy nagy eredmény. Persze, jó lenne ott is egy kicsit előre lépni. Azt nem mondom, hogy a futballal BL-t fogunk nyerni, de a női kézilabdával szeretnénk a Final Fourba bejutni. Ha ez megtörténik, akkor ott már bármi lehet.

A pólósoknál reménykedem abban, hogy a fiúk megvédik a BL címet, ami óriási dolog lenne, hiszen ez egy rendkívül nehéz feladat. És természetesen, nagyon bízom abban, hogy a két labdarúgó csapatunk is csoportkörbe kerül. Ezzel egy régi álom válna valóra.

Biztosan sokan ismerik azt a mondást, miszerint: evés közben jön meg az étvágy. Az elmúlt év is azt mutatta, hogy nem sokon múlott a továbbjutás az Európa Ligában. “Ha” nevű játékos persze nem létezik, ezt mindannyian tudjuk, de ha nem kapjuk az utolsó percben azt a gólt az Espanyoltól, vagy ha befújják azt a tizenegyest Razgradban, akkor akár a csoportból is tovább lehetett volna jutni. A CSZKA-tól, Espanyoltól nem kaptunk ki. A selejtezőkben egyedül a Dinamo Zágráb győzött le minket. Óriási élmény volt látni a moszkvai meccs után a nagykövetünk arcát, hogy ez a győzelem neki milyen nagy büszkeség. Meggyőződésem, hogy a magyar futball rengeteget fejlődött, remek meccsek vannak. A magyar labdarúgás a közös gyermekünk, fontos, hogy ehhez jó szándékkal közelítsen minden résztvevő.

Ez volt a legnagyobb élmény a szezonban?
Talán az ősz legszebb pillanata a csoportkörbe kerülés volt, vagy a Ludogorec elleni idegenbeli győzelem. És persze az is, hogy elmehettünk a sorsolásra, Monacóba. A selejtezőket még Svájcban, de a csoportkört már Monacóban sorsolják. Korán értünk ki, megreggeliztünk és én csak a sorsolás helyszínéül szolgáló épület előcsarnokába mentem be, mert az nekem már éppen elég volt, azt gondoltam, hogy megérkeztünk, eljutottunk valahova, egy olyan szintre, ahová régóta vágytunk. És akkor most elgondolkodik az ember, ha egy kis szerencsénk van, akkor továbbjutunk, és télen tovább erősítjük a csapatot és álmodhatunk még nagyobbakat…

Magyarország a tízmillió szövetségi kapitány országa, a futballhoz sokan értenek, legalábbis azt hiszik, hogy értenek és pont ezért mindenki igyekszik, hogy még jobban megértse, de azt kell, mondjam, hogy a labdarúgásban nincs egy általános recept. Vannak milliárdokból összeállított csapatok, mint például a Paris Saint Germain, ahová évek óta lapátolják be a pénzt, még sincs ehhez képest egy értelmezhető eredmény. És vannak, kis túlzással a csőd szélén tántorgó csapatok, amelyek eközben vagy ennek ellenére, csodát tesznek: ez a futball varázsa.

Próbálom minél több szegmensét megérteni ennek a sportnak, eszembe jutnak olyanok, amelyek talán másnak nem. A következő nemzetközi kupaszezonra például szerződtetünk egy szakembert, aki elemzi majd a játékvezetők stílusát, hogy mi alapján és hogyan hoz az adott bíró döntéseket, milyen jellemzői vannak, hagyja-e a kemény játékot, mi az, amit nem tolerál. Nem biztos, hogy ez segíteni fog, de ha egy kicsit is hozzátesz, már megérte. Néha a siker egészen apró dolgokon múlik.

Miben lehet még előre lepni? Mi volt a kupaszereplés tapasztalata?
Keressük az eszközöket, és próbálunk közelebb kerülni a megoldáshoz. A Liverpoolnak például már van bedobás edzője, elemzője. Ez talán túlzásnak tűnhet, nem tudom, hogy idáig eljutunk-e mi valaha, de az biztos, hogy ez a jó irány, mindig feljebb és feljebb kell lépni, kutatni azt, mivel lehet előrébb kerülni, és előrébb járni, mint a többiek. A nemzetközi szereplés arra is jó volt, hogy felmérjük, hol tartunk például meccsszervezésben. Tanulságos volt és sok tapasztalatot szereztünk. Hadd mondjak egy példát. Bár a Dinamo Zágráb vezetésével kifejezetten jó viszonyt ápolunk, a szállodánál több mint fél órát vártunk a buszra meccsnapon. A buszt ők biztosították, nem mi szerveztük. Alig volt forgalom a városban, tehát nem ez volt az oka. Itt a kérdés az, hogy hol van a fair play határa, ez még belefér-e. Mit kell feltételként meghatározni, mit kell elmondani. Ilyen esetben a nemzetközi szövetség képviselőjét oda kell hívni, mert ezen a fél órán sok minden múlhat. Sokat okosodtunk, sok tapasztalatot szereztünk, fineszesebbek lettünk, az egyszer biztos.

Az is egy fontos tapasztalat, hogy a Ludogorec például, valljuk be, egy piszok jó csapat. Nagyon nehéz dolguk van, hogy minőségi játékosokat vigyenek egy mindentől távoli, eldugott kis városba. És ebben nekünk óriási előnyünk lehet, Razgrad közelében nincs semmi, a legközelebb Várna van 150 kilométerre, nem véletlen, hogy néhány játékos Bukarestben lakik. Érezzük azt, hogy a nemzetközi szerepléssel egy csomó kapu megnyílt előttünk is, bár még az elején tartunk, de hadd áruljam el, egy olyan csapat kapitányával is tárgyalunk, akire korábban gondolni sem mertünk volna. Képzeljük el az érzést, amikor ez a csapatkapitány, azt mondja, hogy a Ferencváros egy jó hely, szívesen játszana inkább nálunk. Remek stadionja van egy gyönyörű városban, kiváló edzőközponttal és a munka is előremutató. Ezt mi nyilván tudjuk, érezzük, de az, hogy mások is így látják, na, az már valami. Azt gondolom, hihetetlenül sokat fejlődtünk, sokat léptünk előre az elmúlt 10 évben.

És akkor beszéljünk a magyar labdarúgásról. Néhányan szidhatják a stadionépítéseket, de amikor Leonardo jó pár éve leszállt a buszról Pakson, akkor nem hitte el, hogy ott labdarúgó mérkőzés lesz. A háttérben szántóföld volt, hatalmas nyárfákkal. És ha most elmegyünk, jószerivel bárhová, az MTK-hoz vagy éppen Paksra, akkor európai színvonalú, fantasztikus stadionokban játszunk. Lehet, hogy nem túl nagyok, de szépek, tiszták, modernek. És talán még az újpesti sem annyira ciki, mert ott legalább már olyan gyep van, mint nagyon kevés helyen. Ha egy játékos szempontjából nézzük, akkor ő azt látja, hogy remek az infrastruktúra, stabil az anyagi háttér és jó a szakmai munka.

Állítson bárki, bármit, a miniszterelnök részéről nincs semmilyen elvárás felém, barátokként szoktunk beszélgetni a futballról, kicsit máshogy is gondolkodunk róla: de a véleményünk megegyezik abban, hogy jó Ferencváros nélkül nincs jó magyar labdarúgás. És persze nincs jó nemzeti válogatott sem.

Mással nem foglalkozom, amit én tudok, hogy a Fradival folyamatosan feljebb kell lépnünk. És talán nem túlzás azt mondani, hogy mióta, majd tíz éve itt vagyunk, visszafelé nem nagyon léptünk. Hogy meddig juthatunk el, azt persze nehéz megjósolni. De ha nem jutnánk be egyik csoportkörbe sem, akkor bizony csalódott lennék. Fantasztikus lenne a Bajnokok Ligája elitjében szerepelni, de az egészen más szint, mint az Európa Liga. A Dinamo Zágráb az Európa Liga csoportkörből simán továbbjutott, de a BL-ben a Bayern Münchentől két meccsen például simán kapott egy nyolcast. Erre fel kell készülni lelkileg. Ha be is kerülnénk a BL csoportkörbe, az egészen más tempó, egészen más gondolkodás. Ahhoz, hogy szintet tudjunk lépni, ahhoz kell a folyamatos nemzetközi szereplés, hogy végig tudjunk koncentrálni.

Szergejnek van egy mondása, hogy a játékosaink a mi szintünkön nagyon jó futballisták, de bizony a nemzetközi porondon átlagosak. Az a kérdés, hogy tudnak-e végig koncentrálni, vagy sem. Ha egy labdarúgó tud koncentrálni, akkor végre tudja hajtani a feladatot és akkor nyerni is tudunk. Moszkvában is ez kellett ahhoz, hogy kibírjuk a nyomást, hogy minden lövést kivédekezzünk. És a végén aztán volt annyi lelki- és fizikai ereje Varga Rolandnak, hogy bekotorja a labdát.

Szergej többször említette, hogy speciális a viszonyotok, mi az, amiben nagy változást hozott ő a csapatnál?
Szergejjel kölcsönösen tiszteljük egymást, nem beszélünk túl sokat, általában havonta egyszer hosszabban. De ezeket a találkozásokat ő is nagyon szereti, nem csak a futballról, hanem az életről is beszélgetünk ilyenkor. Szergej szerződtetésénél is fontos szempont volt Budapest, és persze a fizetés is. De ahhoz kell a teljesítmény, hogy jó pénzt keressen. Korábban azt hibáztuk el, hogy például Thomas esetében a premizálása nem függött attól, miként szerepel a csapata. Szergej alapfizetése alacsonyabb, mint az elődjéé, de ha bejut egy csoportkörbe, akkor nemzetközi szinten is jó pénzt kereshet. Alig vártuk, hogy így legyen!

Szergej csak a munkájára koncentrál. Munka, munka, munka. Rengeteget elemez. Beszélgettünk egy fiatal játékosunkról, hogy milyen jól játszott. “Igen“, mondta, “de kétszer elhagyta a pozícióját“, jegyezte meg. Nem akarok kritizálni senkit, de hasonlót magyar edzőtől még nem igazán hallottam. Szergej megkérdezte az Újpest meccs előtt, hogy “Kint lesznek- e a szurkolók megint?“. “Igen” – mondtam. “Sokan lesznek?“- kérdezett vissza. “Igen” – feleltem neki. Erre azt válaszolta: “Az orromban érzem a füst illatát még most is!“. Ő nem fog ódákat zengeni, nem az a típus, de fontos neki az a hangulat, amit a szurkolók teremtenek.

Mi a helyzet az erősítésekkel? Hova igazolhatunk?
Vezetőedzőnknek az a meggyőződése, hogy akkor lehetünk igazán jók, ha minden poszton két azonos képességű játékosunk van. Balbekkben például két kiváló focistánk van. Hogy ki játszik, az az edző dolga. Belső védőben sem állunk rosszul. Emlékszem arra, amikor régen Telek Manci kisárgázódott, akkor Lipcsei Petinek – középpályásként – kellett hátra menni. Ez ma már nem fordulhat elő. Minden posztra két, majdnem azonos képességű játékos van, most azt vizsgáljuk, hogy az esetleg gyengébbiket le tudjuk-e cserélni olyanra, aki az adott pozícióban méltó ellenfele az alapembernek.

Azt kell mondanom, előny, hogy a magyar szabályt eltörölték. Magyar ember vagyok, szeretném, ha magyarok játszanának nálunk, de nagyon nehéz megfelelő hazai labdarúgót találni és megszerezni. Nem mindenki képes elviselni azt a terhet, amit a Fradi jelent: Ugrai Rolandot Miskolcon és a Honvédban is sokszor jó volt nézni, Radó pedig gólkirály lett, miközben nálunk egyikük sem találta meg igazán a helyét. A Fradi egy másik kategória, óriási súly a csapatunk mezének viselése, akad, akire ez jótékony hatással van, és akad, akire sajnos nem. Törekszünk arra, hogy minél többen, legalább a csapat fele magyar legyen, de nem tudom, hogyan fog ez sikerülni. Próbálkozunk, van egy-két kiválóságunk most is. Csontos Dominikből, Csonka Andrásból vagy Szánthó Regőből például lehet kiváló futballista, mert ki akarnak törni. Ha nekik azt mondjuk, hogy neki kell rontani az ellenfélnek, át kell harapni a torkukat, akkor ők azt fogják mondani, hogy gyerünk, és már induljunk is.

Fontosak a kiegészítő emberek is. Akikről kevesebb szó esik, pedig a siker kovácsai ők is. Például a fizioterapeuták. Lipcsei Gabi már ősidők óta, Pete Friar már negyedik-ötödik éve itt van velünk. Mindketten a szakma legjobbjai közé tartoznak. Pete idecsábításához kellett egy ilyen város, mint Budapest, egy ilyen klub és sok egyéb, például az, hogy a gyermekei tanulmányait támogassuk. Sok hasonló apróság kell ahhoz, hogy ez a közösség épülhessen.

Hogy áll a Fradiváros projekt? Mikor indulhat az építkezés?
Ha megépítjük azt, amit tervezünk, az Európában egyedülálló lesz. Akkor 5000 ember tud majd itt sportolni, a mostani 3500-al szemben. Két variációra szűkítettük a lehetőségeket, folyamatos az előkészítő munka. Attól függ, mit építünk, hogy megkapjuk-e üzemeltetésre a készülő nagy kézilabda csarnokot az Üllői úton. Ha azt megkapjuk, akkor másfajta sportcsarnok kell ide, hiszen akkor lesz egy olyan helyünk, ahova húszezren beférünk. És az a Fradinak bevételi forrást is jelentene, az nem csak sport-, hanem rendezvénycsarnok is lesz. Fél éve tárgyalunk erről, de csak akkor tudjuk vállalni, ha nyereséggel üzemeltethető. Ennek heteken belül el kell dőlnie, mert nekünk arról is van véleményünk, hogy az új csarnoknak milyennek kell majd lennie. A Ferencváros a Sportfive-val megmutatta, hogy nyereséggel, jó minőségben tud üzemeltetni egy stadiont. Ott egy évben közösen majd 200 rendezvényünk van, a futballmérkőzéseken kívül. Az üzemeltetésbe bele-bele szólunk, az egészen nagy dolgoktól a legapróbbnak tűnő részletekbe is. Mondok egy példát, az utóbbi érzékeltetésére. Most például jelezték, hogy a sok sörtől csúszik a lépcső a lelátón. Tennünk kell valamit, erre is oda kell figyelni. A következő szezonra ezt a problémát is magas minőségben megoldjuk. Nagyon jó az együttműködésünk a stadion üzemeltetőjével, így az ilyen problémákat hamar tudjuk orvosolni. És büszkén elmondhatjuk, hogy amikor az UEFA képviselője végig ellenőrizte a nemzetközi meccseinket, akkor csak szuperlatívuszokban beszélt a rendezésről. A Fradit nemzetközi szinten problémás csapatnak könyvelték el sok-sok éve, hiába harcolunk ez ellen 10 éve – mindent a lehető legprofibban kell rendeznünk. De úgy látom, hogy jó irányban haladunk. A Táborral a viszonyunk teljesen korrekt: nem jó vagy rossz, hanem egyszerűen korrekt.

Mindig van miben előre lepni, ezért nem szabad egy napot sem ellógni, mert különben a többiek meglépnek tőlünk. Folyamatosan elemezzük például, hogy a Fehérvár milyen irányban igazol, milyen játékosokat szerződtethet. Nem csak a saját munkánkból, hanem mások tapasztalataiból, sikeréből vagy sikertelenségéből is lehet tanulni. Látnunk kell, hogy mi a siker titka és mások esetleg mit hibáztak el. Így mi kerülhetjük el ezeket a tévedéseket.

Hogyan alakul a kapcsolat a kerületi önkormányzattal? Sikerült-e rendezni a viszonyt, ahogy tervezted?
Bár a ferencvárosi önkormányzat idén megvonta a klubtól támogatást, a Fradi 121. születésnapjáról sem emlékeztek meg, de én azért nem adnám fel a korrekt viszony reményét. Sajnos a nagy sikerű 120 éves fotókiállításunkkal kapcsolatban semmilyen kompromisszumkészséget nem mutattak. Felajánlottuk, hogy használják a táblákat, a vírushelyzetben ne kelljen ezeket eltávolítani, és így akár a következő időszakról is számot adhattunk volna ebben a formában. Nem kellett nekik a Fradi, a fotófesztivál teljes anyaga, képekkel, keretekkel, a felajánlásunkat elutasították.

Hallottam, olvastam azt is, hogy azt állították, mi nem rendeltetésszerűen használtuk fel a kerületi támogatást, de ha ezt még egyszer megismétlik, akkor kénytelenek leszünk jogi útra terelni a dolgot. Nem akarunk perben-haragban állni velük, ezért eddig nem mentünk el a bíróságra. Az egyik önkormányzati képviselő már helyreigazított néhány valótlanságot, tárgyi tévedést, amit korábban mondott. Járt itt a székházban a polgármester asszony, azt ajánlottam, tegyük félre a politikát, hogy a kerület és annak nevét viselő sportklubja hatékonyan tudjon együtt dolgozni. A korábbi polgármester idején sem volt bőkezű az önkormányzat, főleg, ha azt nézzük, hogy mit tesz hozzá a kerülethez a Fradi, de volt egy együttműködés a helyi lappal, a helyi tévével, a fotófesztivált is támogatta az előző kerületi vezetés. Most mintha nem kellene a Fradi az önkormányzatnak. Pedig mi büszkén viseljük a kerület nevét, idestova 121 esztendeje.

Milyen hatással lehet a járvány a Fradi anyagi helyzetére?
A koronavírus válság alatt csendben néhány szponzor visszalépett, vagy jelezte, hogy a jövő évi támogatást a korábbi formában nem tudja vállalni, ezeket én még újra tárgyalnám annak függvényében, hogy miképp áll talpra a gazdaság és hogy alakul az ő helyzetük. Tettünk lépéseket, mint például időszakosan a játékosok jövedelmének a csökkentése, amit az érintett sportolók megértően fogadtak. Ők is érezték, hogy valamit nekik is tenni kell. A stadion-szerződésünk is érdekes, hisz elmaradtak rendezvények, egy ideig csak zártkapus mérkőzések voltak.

Azok a bevételek nyilván hiányoznak, hiányozni fognak. Nagyon fontos volt, hogy le tudtuk játszani a bajnokságot, hisz a szerződésekben teljesítési igazolások voltak kikötve és ezek így javarészt teljesülnek. Ez megnyugtató, végig azon voltunk, hogy bármilyen szigorú körülmények között, de fejezzük be a szezont. Hajnal Tomit és Nyíri Zolit komoly dicséret illeti, mert a Magyar Labdarúgó Szövetségnek tettek több ajánlást. Azoknak a szponzoroknak, akiknek a kialakult helyzetben nem tudtunk pontosan teljesíteni, kiegészítő javaslatokat tettünk, hogy mivel tudjuk kompenzálni az elmaradt megjelenéseket. Egyedi ajánlatcsomagot állítottunk össze, amelyet a többség el is fogadott. Nagyon nagy munka volt, de így nagyjából rendben vagyunk.

Az a nagy kérdés, hogy most elég ügyesek és okosak leszünk-e ahhoz, hogy esetleg még pár szponzort bevonva, miközben az európai riválisaink mennek össze, mi tudjunk “szélesedni”. Amikor a legnehezebb, akkor kell a legnagyobb teljesítményt nyújtani az üzleti életben is. És azt látom, hogy az európai futballban mindenki óvatos és nekünk most van lehetőségünk arra, hogy igazán jó csapatunk lehessen.

Egy újabb – részben – Fradivárossal kapcsolatos kérdés. Többekben felmerült, hogy nem túl nagy teher-e a jelen körülmények közt a rengeteg szakosztály?
A költségvetésünk kétharmada a labdarúgás, és a többit is nagyjából összeraktuk az elmúlt években. Sajnos, nem csak a kerület támogatása, hanem a fővárosé is hiányzik mostantól. Most aztán valóban látszik, mire számíthat a Ferencvárosi Torna Club, ha a baloldal valahol, valamikor hatalmat kap. Az elmúlt években Budapest is támogatott bennünket, így néhány kisebb szakosztályunk működését, mint a birkózás vagy az ökölvívás, meg tudtuk oldani. Most viszont azon kell gondolkodnunk, hogyan alakítsuk át a rendszert. Én maradnék a multisport struktúra mellett, nemcsak azért, mert vannak remek kiegészítő sportágak: ilyen az ökölvívás, a fiatal, tehetséges focistákat próbálom rávenni, hogy menjenek bokszolni. Nem azért, hogy megverjenek bárkit, hanem hogy határozottabbak legyenek, amikor kimennek a pályára, azt érezzék, hogy bármi megtörténhet, engem nem lehet legyőzni. A multisport kluboknak ez egy nagyon fontos előnye. Az is fontos, hogy télen és nyáron is legyen siker, legyen mit nézni. Van, amikor az úszók, van, amikor a női focisták, vagy éppen a birkózók, de érezzék azt a gyerekek, hogy bajnokok közt vannak. Egy évben történjen száz siker, ez lett bajnok, az lett kerettag. Ez egy egymást erősítő rendszer. És azt se felejtsük el, hogy nem mindenki akar labdarúgó lenni. Ha egy kis fradista tornázni, úszni, atletizálni, vízilabdázni akar, vagy sorolhatnám tovább még a sportágainkat, akkor jöhessen hozzánk. Európában egyre több a nagy multisport klub, van egy szerveztük is, ennek mi is komoly tagjai vagyunk, ehhez egyre több neves egyesület akar csatlakozni.

Szeretnénk összevont bérletet csinálni, de ez komoly koordinációt igényel, sok gazdasági társaságon, szövetségen keresztül. A Fradivárosban ez is egy nagyon jó lehetőség lesz, úgy kell összeállítani majd a műsort, hogy azoknak, akiknek az élete a sport, a Ferencváros, azoknak egész hétvégés programot tudjunk nyújtani. Déltől este nyolcig legyen mit nézni. Kézilabda után tudjon szurkolni vízilabda, majd jégkorong, végül női foci meccsen.

A Fradivárosban lesz hely az foci utánpótlásnak is, de az máig nem tudott felnőni a felnőtt csapat szintjére.
Azt már az előző években is elmondtam, többször is elismertem, hogy a legelégedetlenebb a foci utánpótlással vagyok, hogy ott nem sikerült az áttörés. Szerintem Prukner Laci érkezésével, illetve Hajnal Tomi belépésével most történt döntő változás. Sokkal jobb kapcsolat van most az első csapathoz. Elindítjuk az NB III-at, az utánpótlás tehetségeinek lehetőséget adna, hogy a felnőtt labdarúgásban próbálják ki magukat. Ez a Soroksár megtartása mellett futna. Így megpróbálnánk ezt a láncszemet is bekötni a rendszerbe. Jelentős probléma, ha egy 16 éves gyerek külföldre akar menni, akkor mi nem tudunk ez ellen tenni. Most is volt egy ilyen eset. Több mint öt éve dolgoztunk a sráccal, de mit tehetnénk, ha külföldre akar menni, akkor külföldre fog menni. Az utánpótlásban igenis megvan a lehetőség a továbblépésre, akár a Ferencvárosban, akár úgy, hogy a fiatalokat kölcsönadjuk. Csonka Bandiékat is várhatóan kölcsönadjuk első osztályú csapatoknak. A Győrből elhoztuk Szánthó Regőt, aki egy kiváló, kétlábas tehetség, de az is érződik, hogy hiányzik a felnőtt rutin belőle. Őket kölcsön kell adni egy évre, hogy értékes tapasztalatot szerezhessenek. Ramadan egy kiemelkedően tehetséges srác, akiben benne van bármi. Azzal számolunk, hogy ők, illetve Csontos két-három éven belül meghatározóak lehetnek az első keretben. A Soroksáron szereplő Varga Ádám bár most hosszan sérült volt, két-három éven belül a Fradi első számú kapusa lehet.

Talán nem sokan tudják, hogy fontos szereped volt Sigér leigazolásában.
Sigér Dávid leigazolását azért erőltettem, mert hosszú ideje figyeltük. Az utolsó első osztályú mérkőzésükön, amikor a kiesés elkerülése érdekében győzniük kellett volna, három perc volt hátra, ő volt az, aki a Balmazújvárosból űzte, hajtotta a társait, mintha az élete múlna ezen. Én egy ilyen embert kerestem, aki minden meccsen erején felül teljesít, Dávid pedig ilyen. Mindig 110%-ot ad ki magából, de ő az a típusú ember, aki lefekszik délután pihenni, úgy étkezik, hogy az szakmai szempontból a számára a legideálisabb legyen. Hajnal Tomi volt ilyen. Egy végtelenül profi szemléletű srác. Futómennyiségben szinte azonnal felvette az európai ritmust, 12 km alatt ő egyszerűen nem teljesít. Természetesen Haratin legalább ilyen értékes, még ha ő nem is ilyen látványosan dolgozik, de rendkívül jól olvassa a játékot. Óriási stabilitást ad és a szezon talán legfontosabb gólját ő fejelte. Hadd meséljem el, mert ez maga a csoda és nem szeretném, ha örökre titokban maradna. Az előtt a bizonyos razgradi fejesgól előtt nekem pontosan elmondta Szergej. Életemben először akkor voltam bent taktikai értekezleten, mert Szergej behívott, ragaszkodott hozzá, hogy legyek ott, gondolta, talán ez erőt ad a többieknek. Ott álltam a sarokban, csendben, meghúzódva és akkor Szergej bemondta előre, hogy így fogunk gólt fejelni. Fel volt rajzolva egy papírlapra a szöglet szituáció. Azt hittem a meccsen, hogy rosszul látok, de bejött. A szögletet beadó Skvarka helyzete is érdekes, hiszen a pálya közepére Szergejnek gyors emberek kellenének, de ő nem a legfürgébb játékosunk, ellenben, rengeteget fut, koncentrál, védekezik – a csatár mögötti poszton kevesen képesek erre. Megy, mint a buldózer.

Az őszi szurkolói ankéton megígérted, hogy Paintsil átigazolásáról kérsz majd egy jelentést. Mi a helyzet ezzel az üggyel?
Paintsil ügyében mindent megtettünk, amit lehetett. Örülök annak, hogy most lezárhatjuk ezt a témát, valóban kértem egy státuszt a kollégáktól, igyekszem röviden összefoglalni, mi a helyzet. Négy fronton „támadtunk”. Először is próbálkoztunk a ghánai szövetségnél a nagyköveten keresztül, annyit értünk el, hogy a ghánai klub tulajdonosát kizárták a szövetségből, ahol pedig elnök akart lenni. Ettől persze mi nem voltunk beljebb. Másodszor, indítottunk FIFA-eljárást, ahol komoly joghézagokat találtunk, arra kértük a FIFA-t, hogy ezeket kezelje. A FIFA végül addig vizsgálódott, míg korrupció miatt a ghánai szövetséget szankcionálta. Sajnos, ebből nekünk már nem lett sok hasznunk, legföljebb a jövőt illetően biztató, ami történhet, új FIFA kódexeket dolgoznak ki, ezt mi is katalizáltuk. Harmadsorban az ügynöknek is utánajártunk, kiderült, hogy a cége teljesen kamu, már nem tud dolgozni ezen a pályán, de ettől Paintsil még nincs nálunk. Sokat tanultunk belőle. Negyedrészt indítottunk egy büntetőeljárást is itthon, okirat hamisítás és csalás miatt tettünk feljelentést. A rendőrség antropológus igazságügyi szakértőt is felkért, kimutatták, hogy Joseph nem 18, hanem legalább 23 éves. Aztán a sok bizonyíték ellenére megszüntették az ügyet. A szomorú az, hogy a srác nem játszik mindeközben már a Genkben.

Az interjú végén egy kicsit hazabeszélnénk: neked mi a véleményed az Üllői129-ről?
Színvonalas szurkolói oldal, hasonló sincs még egy, mint az Üllői129, egyedülálló a maga nemében. Normálisan szerkesztett, moderált, kulturált. Értünk haragszik, nem ellenünk, ha kritizál. Erre nekünk nagy szükségünk van. Rendkívül naprakész oldal, sok hírrel, figyelem a kommentszámokat is, abból tudom lemérni, hogy mi érdekli a fradistákat. Örülök, hogy vagytok, rendszeres olvasótok vagyok…