Női kézilabda csapatunk vezetőedzőjének, Elek Gábornak a véleményét is kikérték a kapus nélküli játékról.

Elek Gábor

Legyen meg ez az esély végig egy meccsen és mindenki úgy főz vele, ahogy tud. Úgy látom, hogy leginkább a strandkézilabdás látványelemek felé vitte el a sportágat ez a felállás, ami ráadásul egy kétélű fegyver is. A férfiaknál valamiért jobban működik a hét a hat elleni játék, valószínűleg azért, mert a férficsapatok fegyelmezettebbek tudnak maradni egy ilyen helyzetben, hiszen ebben a szituációban tényleg a végletekig ki kell sakkozni, ha nem akarsz gólt kapni. Pánikhelyzetben, de fogalmazzunk inkább úgy, hogy vészhelyzetben viszont jól jön ez a taktika. Ott volt például tavaly ősszel a Debrecen elleni hazai bajnokink, amelyen fél perccel a vége előtt egy góllal vezetett a DVSC, akkor például meghúztuk ezt a variációt és egyenlíteni is tudtunk. Vegyünk egy másik példát! A tavaly decemberi világbajnokságon a magyar–román csoportmeccsen a románok támadójátéka Cristina Neagura és a két beállóra épült és szét is szedtek minket a hét a hat elleni variációval. Néhány héttel később viszont a szintén ezzel operáló és Neagura épülő CSM Bucuresti már nem tudta ellenünk ezt hatékonyan bevetni a BL-ben, mert már számítottunk rá és megbeszéltük az alapelveket és a prioritásokat egy ilyen helyzetben.

További vélemények: NSO