Clubunk korábbi pólósával, Gór-Nagy Miklóssal beszélgettek.

– Magától értetődő volt, hogy sportolói pályafutásoddal párhuzamosan felkészülsz a következő életszakaszra?
– Amikor fiatalon nézegettük a Hajós uszoda márványtábláján a neveket, láttuk, hogy a bajnokok között bizony rengeteg a doktor, és ők jó példával jártak előttünk. Emellett otthonról is a tanulás fontosságát hoztam magammal, mind a két szülőm, nagybátyám és nagypapám is jogász volt, így nem volt kérdés a továbbtanulás. Az izgalmas részt az jelentette, hogy vízilabdázóként az ember első-, másod- és harmadsorban is vízilabdázó, utána következik minden más. Ebbe a kicentizett életbe kellett beleilleszteni a tanulást, de én mindig felüdülésként tekintettem rá a monoton edzések és a néha annak tűnő meccsek sorában, úgyhogy mindig élveztem. A sportolónak egyszer véget ér a pályafutása, és jó, ha ez minél hamarabb tudatosul. Ráadásul meggyőződésem, hogy a tanulás az eredményességet is segíti. A megszerzett tudás magabiztosabbá teszi a játékost, és kevésbé lesz kiszolgáltatva a sport kiszámíthatatlanságának.

– Mennyire előre tervezted meg a visszavonulást és a civil életet?
– Utólag nagyon egyértelműnek tűnik, mi történt, de az utolsó idényemben sokáig azt hittem, hogy játszom még egy évet. Ahogyan egyre többet foglalkoztam a vízilabda utáni élettel, úgy azt vettem észre, jobban érdekel a civil élet, mint az, hogy még egy évig naponta kétszer lejárjak az uszodába. Kiöregedőben lévő sportolók szokták is mondani, hogy van hátra egy-két jó év és még sok rossz. Viszont ha csinálok valamit, azt rendesen szeretem csinálni, és úgy éreztem, minél magasabb szinten szállok ki, annál magasabban tudom majd máshol folytatni. A Ferencvárossal öt trófeát nyertünk, a kétszázadik válogatott meccsemmel fejezhettem be a pályafutásomat, ennél keresve sem lehetett volna jobb alkalmat találni a búcsúzásra.

– Kérlek, mondd el, hogy kezdődött a diplomáciai pályafutásod, mi mindenen vagy túl, amikorra érkezett ez a megbízatás?
– Októberben léptem be a Külügyminisztérium kötelékébe, az Exportfejlesztési Koordinációs Főosztályon kezdtem el dolgozni referensként. Nagyon jó csapatba kerültem, agilis, aktív munkatársak közé. A magyar kis- és középvállalkozások külpiaci törekvéseit segítjük és támogatjuk, természetesen itthoni, magyarországi eszközökkel. Egy külgazdasági attasé ugyanilyen gazdaságdiplomáciai feladatokat lát el, csak külföldön. Szóval hasonló lesz a kinti munkám is, a magyar vállalkozásokat fogom segíteni, az amerikai tőke Magyarországra csábításán dolgozom, illetve diplomataként az országot is képviselem majd. Ahhoz, hogy valaki egyáltalán felvételt nyerjen a minisztériumba, külügyi alapvizsgát kell tennie. Ez egy 12 modulból álló, pár száz oldalas tananyag. Mint 12 államvizsga. Európai uniós intézményrendszer, multilaterális kapcsolatok, a nemzetközi gazdasági, politikai történelem, sportdiplomácia – sok mindenben tájékozottnak kell lenni. Ez csak a beugró volt, a felkészülés azóta is tart.

– New Yorkban voltál már?
– Kétszer, turistaként. Mindkét alkalommal úgy jöttem haza, hogy nagyon jó lenne pár évet lehúzni ott… Vigyáznia kell az embernek arra, hogy mit kér, mert a végén megkapja…

– A család hogy fogadta hírt?
– A gyerekek abszolút a jelenben élnek, nekik nehéz elképzelni, milyen lesz a változás. De amennyire lehet, persze, próbáljuk majd felkészíteni őket. Vízilabdásként azért már hozzá vagyunk szokva az ilyen jellegű változásokhoz. Lelkesen várjuk a New York-i életet, az új élményeket. A feleségemmel, Klárival a hét végén lesz a tizenkettedik házassági évfordulónk, a tizenkét év alatt tizenegyszer költöztünk. Hozzászoktunk ehhez, talán még a gyerekek is. Szerintem jó dolog, mert minden egyes költözés lehetőséget ad a fejlődésre és a megújulásra. Nagyon örülünk ennek a megbízatásnak, mindenki nagyon várja, milyen lesz New Yorkban. Az ismerősök közül sokan már bejelentkeztek egy látogatásra, úgyhogy remélhetőleg nemcsak új barátságokra teszünk szert, hanem a régieket is ápolni tudjuk majd.

– Az USA-ban a vízilabdaélet Kaliforniára korlátozódik. Ha jól tudom, ezen a területen kívül egyetlen hely van, ahol komoly csapatról lehet beszélni, az pedig New York. Esetleg…?
– Azt tudom, hogy van vízilabdaélet New Yorkban, edzettem is ott, tudom, hol van az uszoda, illetőleg meg is talált már egy ott élő jó barátom, aki egy amatőrcsapatban játszik. Gondoltam is már arra, hogy jó móka lenne lemenni egy kicsit. Tervezni nem tervezek, de mindenre van esély. Amerika a korlátlan lehetőségek hazája…

Bővebben: NSO, VLV