Szignyevics arról is beszélt, hogyan töltötte el napjait a bezártság alatt.
Nemrég beteg voltam a koronavírusra hasonlító tünetekkel. 37.8-as lázam volt, majd ez elmúlt, de visszatért, mellkasi fájdalmakkal. Ezért kétszer is leteszteltek, mindkétszer negatív volt az eredmény. Már munkában álltunk, múlt hétfőn jelentette be az MLSZ, hogy másjus 23-án indul a szezon. Másnap megkezdtük a közös edzéseket. Előtte sokat fekvőtámaszoztam, a mellkasom izmosabb lett, 1 kilót fogytam.
Nem vágták meg a fizetéseket, hanem mi egyeztünk meg 20%-os csökkentésről, amíg a meccsek nem folytatódnak. A hónap végén azonban már folytatjuk. Budapesten ki lehet menni, azért nem büntetnek, a csoportosulás tiltott. A gyerekekkel nem a városban, hanem olyan helyeken, parkokban, erdőkben sétálunk, ahol kevesebben vannak. Az emberek próbálják elkerülni egymást, az utcán félrehúzódnak, az időjárás is segít, sokkal kellemesebb az idő, mint Fehéroroszországban, 18 fok van hetek óta. Csak maszkokban lehet boltba menni. Ha nincs, megkérnek, hogy menjünk ki és vegyünk fel egyet, 9 és 12 óra között pedig csak az idősek járhatnak az üzletekbe. Az éttermek zárva vannak, csak házhoz szállítás van. A mozik, bevásárlóközpontok zárva, csak az élelmiszerüzletek és a patikák működnek ezekben. De hamarosan enyhítések várhatóak.
Azt mondták, nem hagyhatjuk el az országot, ami rendben is van. El tudtam volna még repülni Fehéroroszországba, de hogy tértem volna vissza? Magángéppel, 50-60 ezer euróért? És a határok is le vannak zárva, akinek engedélyezik a beutazást, annak is két hétre karanténba kell vonulnia. Persze, ha a bajnokság nem folytatódik és csak hónapok múlva kezdődne újra, akkor elutazhattunk volna. Így Budapesten várakoztunk.
A ukrán csapattársakkal, valamint Dvalival és Isaellel tudok oroszul beszélni. A többiekkel angolul, mindenki legalább alapfokon beszéli. A legrosszabbul mi, a volt szovjet országokból valók. Magyarul csak a legszükségesebbeket tudom, „szia”, „viszlát”, „köszönöm”. És tízig el tudok számolni. Nagyon fura egy nyelv. A legviccesebb a „jó reggelt”.
A magyar fociban sokkal inkább fókuszban vannak a sprintek: a gyorsítások, a gyors, nagy sebességű munka. És a statisztikák. Nemcsak a Ferencvárosban, az egész országban. A Kisvárdán játszó Szimovity, aki a BATE-ban csapattársam volt, azt mondta: „soha életemben nem sprinteltem ennyit„. A német mintát követik. A német foci erőteljes, gyors, atletikus. A magyarok ezt próbálják követni. A magyar és a fehérorosz labdarúgás közt a stadionok, a TV adás és a szurkolók a legnagyobb különbség. Nem az átlagszurkolókra gondolok, hanem a B-Középre. Szerintem a magyar bajnokság erősebb, de biztos sokan vitatkoznának ezzel, mondván, hogy a BATE és a Torpedo többször kiverte a DVSC-t. Így azt mondom, más. Nagyobb az intenzitás, a küzdelem és az intrika.
A mi stadionunk majd’ 25 ezer nézőt tud befogadni és félház mindig van. Nagyon menő stadion! A mi nézőszámunk a legmagasabb és ez az ország második legnagyobb stadionja az elmaradt EB-re sok év után újjáépített Puskás Aréna után. Ott csak a válogatott játszik, de itt sok a szép stadion. Nem úgy mint otthon, itt van rá pénz.
Elégedett vagyok a helyzetemmel, még ha kevesebbet is játszom, mint szeretnék. A posztomon Franck Boli játszik többet, és rendszeresen be is talál.
Nem volt kellemes a Dinamo ellen 0-4-gyel kiesni a BL-ből, bántó volt. De szerencsére az EL-csoportkörbe bejutottunk, ahol a BL-ből kivert Ludogorec is szembejött. A csoportkör eredménye szerintem fair. Ez nem egy meccs, hanem egy minibajnokság hat meccsel. Minden objektív. Az Espanyol ellen itthon és a Ludogorec ellen idegenben nem volt szerencsénk, a CSZKA ellen Moszkvában viszont igen, jobbak voltak.
– Nyikolaj Szignyevics
