Dani beszélt távozása hátteréről és azt is elmondta, hogy melyik volt a kedvenc Fradija.

A Fradiban soha nem könnyű beilleszkednie egy olyan játékosnak, aki teljesen más közegből érkezik. Neked mégis sikerült. Biztos voltál benne, hogy a paksi gólerős játékodat meg tudod ismételni a Fradiban is?
– Nem tudtam, hogy mi vár rám. Ha előre tudom, hogy ennyire a kirakatban leszek és mindenki velünk foglalkozik, akkor lehet, hogy rágörcsöltem volna kicsit és nehezebb lett volna. Az első gólom így sem akart könnyen megszületni, a hatodik fordulóig kellett rá várni. Utána viszont beindultam és 17-ig meg sem álltam.

Egy idő után mindig hoztak a posztodra egy vetélytársat. Nem tartottál tőle, hogy kikerülsz a csapatból?
– Nem nagyon foglalkoztatott a dolog. Versenyhelyzet volt, én rúgtam a gólokat, ők nem, így én játszottam. Büszke vagyok rá, hogy nyolc egymást követő szezonban minimum tíz gólt szereztem. Az előző idényben szakadt meg ez a sorozat.

Mikor volt a legjobb és mikor volt a legnehezebb Fradi-játékosnak lenni?
– A Moniz-féle Fradit nagyon szerettem. Nem akkor voltunk a legjobbak, de annak a csapatnak volt egy varázsa. Még a régi stadionban játszottunk, családiasabb volt a légkör és a szurkolókkal is remek kapcsolatban voltunk. A legnehezebb időszakom az utolsó félévem volt, azt talán nem kell magyaráznom, hogy miért.

Mennyi szerepe volt a távozásodban annak, ahogy a Mezőkövesd elleni meccsen a lecserélésedet kezelted?
Úgy tűnik, akkor eldőlt a sorsom. Volt olyan csapattársam, aki ugyanezt eljátszotta, neki megbocsátottak, nekem nem. Nehéz szívvel hoztam meg ezt a döntést, de nem maradt más választásom, el kellett jönnöm, hiszen játszani akartam.

forrás és teljes interjú: csakfoci.hu