Volt játékosunk, Julian Koch közös nagyinterjút adott a német Goalnak és a Spoxnak, amiben a karrierjéről, a Real elleni meccséről és kivételesen a majdnem amputációhoz vezető térdsérüléséről is beszél – és természetesen a Fradi is szóba kerül.

Eredetileg maradni akartam a Düsseldorfban a nyárig és akkor átgondolni a lehetőségeimet. A máltai edzőtáborban hívott az ügynököm és jelezte, hogy kell a Ferencvárosnak egy hatos és érdeklődnek irántam. Eleinte nem tudtam ezzel mit kezdeni, számomra Budapest akkor vadkeletnek tűnt és semmiképp sem szépnek. De rávett, hogy hívjam fel Thomas Dollt és hallgassam meg. Egy nagyon kellemes beszélgetés volt. Remek ötletei voltak a futballról, beszéltünk a sikereikről és arról, hogy a Ferencváros a magyar Bayern.

A feleségem meglepett, amikor azt mondta, próbáljuk meg és én is el tudtam képzelni ott magam. Az egész majdnem kútba esett az átigazolási díj miatt, de néhány napon belül Budapesten találtam magam. Az első benyomások, ahogy haladtunk be a városba, katasztrofálisak voltak, a tipikus kelet-európai panelházakkal. Az járt a fejemben, hogy vissza kéne fordulnom. De ahogy megláttam a belvárost és az edzőközpontot, tudtam, hogy jó döntést hoztam. Két és fél csodálatos, bár sport szempontból szar évet töltöttem ott.

Az első meccsemen megsérült a vállam, majd három hétre rá bedobtak megint, akkor rásérültem és kiestem 2 hónapra. Amikor újra játszhattam, elszakadt az ín a combomban az Újpest ellen, ennek a korábbi térdsérülésem volt az oka. Amikor meggyógyult, felszakadt megint és kiestem 3 hónapra. A visszatérésem utáni első meccsen arctörésem lett, mikor ütköztem az ellenfél kapusával 2018 májusában. Szeptemberben egy ellenfél beleugrott a térdembe, eltört a meniscusom, a rehabilitáció során ez megismétlődött és el kellett részben távolítani. Ezzel vége volt a történetnek.

Nem érte volna meg engem megtartaniuk, így nem hosszabbítottunk. Aztán eljutottam arra a pontra, hogy talán abba kellene hagynom. Még volt bennem valamennyi remény, hogy kapok még egy jó ajánlatot, de az ügynököm rádöbbentett, hogy komoly ajánlat aligha érkezik már. Annyi ideje éltem már a fájdalommal a térdemben és közben a kislányom is megszületett, hogy rájöttem, jobb előbb abbahagyni, mint utóbb.

Nem érzem magamat balszerencsésnek és nem kínlódom a sorsom miatt, még ha elő-elő is fordul ez. Úgy történt, ahogy. A sérülések miatt nem érhettem el mindent, amit akartam. Tudom, hogy hazugságnak tűnhet, de nem ábrándozom azon, hogy mi lehetett volna, ha nem sérülök meg ilyen súlyosan.

– Julian Koch