Az NBI leggólerősebb beállója, Füzi Dániel zöld-fehérben folytatja, célja, hogy bekerüljön a válogatottba.

Debreczeni Dávid helyére az Eger leggólerősebb játékosa, Füzi Dániel érkezik. A 188 centi magas, 100 kilós beállós egészen kiváló idényt futott: a veszprémi nevelésű, de 2016 óta Egerben játszó, 23 éves kézilabdázó az idei csonka szezonban 18 bajnokin 90 gólt lőtt, ezzel a hatodik helyen végzett a góllövőlistán úgy, hogy egyetlen büntetőt sem dobott. Az akciógólokat tekintve Herceg Mirko (gyöngyös, 93 gól) és a ferencvárosi Nagy Bence (92 gól) mögött a harmadik legeredményesebb játékosa volt az első osztálynak, és az egész NB I-es mezőnyben ő volt a leggólerősebb beállós.

Ha csak a számokat nézzük, már akkor megkaphatjuk a választ, hogy miért szerettük volna Füzi Dánielt mindenképp a sorainkban tudni. Persze a számok még nem tudnak kézilabdázni, Füzi Dániel azonban egy nagyon tehetséges, fiatal, motivált, sikerre éhes és győztes mentalitású játékos, éppen olyan, amilyen a keretünk összes többi tagja, így tökéletesen illeszkedik a Ferencváros koncepciójába” – mondta Király Sándor.

– Miért választottad a Ferencvárost?
– A válasz nagyon egyszerű: szintet szerettem volna lépni. Nagyon tetszik az a filozófia, amit a Fradi képvisel, hogy fiatal magyar játékosokra épít, akik mindannyian fejlődni szeretnének, akárcsak én. Azt gondolom, hogy a Ferencvárosban most minden adott ahhoz, hogy tovább fejlődhessek, és elérjem a célomat, azaz bekerüljek a válogatottba. Az elmúlt szezonban többen is meghívót kaptak a nemzeti csapatba a Fradiból, nekem is ugyanez a célom. Persze tudom, hogy ehhez még sokat kell fejlődnöm, de állok elébe, ezért is váltottam.

– Miben kell a legtöbbet fejlődnöd?
– Mindenben. De talán ami újdonság lesz nekem, az az, hogy győzelmi kényszer alatt kell majd jól teljesíteni, ilyennel még nem nagyon találkoztam a pályafutásom alatt. Egerben főleg olyan meccsek voltak, ahol vagy esélytelenek voltunk, vagy egyenlő erők küzdelme volt, de a Ferencvárosban több olyan találkozó is lesz, ahol mi leszünk az esélyesek. Kíváncsi vagyok, hogy ilyen nyomás alatt hogyan tudok majd teljesíteni.

– Az elmúlt szezonban a harmadik legtöbb akciógólt lőtted az NB I-ben, és az egész mezőny legeredményesebb beállósa voltál. Mondhatjuk, hogy végleg a múlté a térdsérülésed, és életed legjobb formájában vagy?
– Tényleg fantasztikusan sikerült az elmúlt szezonom, de azt azért be kell vallani, hogy az Eger játéka a beállósokra épült, szóval könnyebb dolgom volt. Ezzel együtt nagyon remélem, hogy van ennél még feljebb, és lesz még jobb idényem is. Nagyon motivált vagyok, hogy minél többet fejlődjek. Ami a térdműtétemet illeti, az már régen a múlté, a térdgép, amit viselek, az csak a saját magam megnyugtatására van. Sokan mondták, hogy hagyjam el, de engem nem csak, hogy nem zavar a játékban, de biztonságérzetet is ad.

– Nem vagy egy nagy vándormadár, eddig csak két klubod volt: a Veszprém és az Eger.
– Valóban nem szeretek évente csapatot váltani, és a Fradinál is hosszú távra tervezek. Szeretném minél jobban kihasználni azt a lehetőséget, amit kapok majd az edzőtől, és beverekedni magam a csapatba.

– Hányas mezben fogsz játszani?
– Nem tudom, hogy foglalt-e, de a 9-esben szeretnék. Egyrészt 9-én születtem, másrészt az ifjúsági és a junior válogatottban is ebben játszottam négy éven át, és az utolsó két szezonomban, Egerben is ez volt a mezszámom, és nagyon jól ment benne a játék.

– Hogy bírod a vírushelyzetet?
– Én már tűkön ülök, alig várom, hogy újra elkezdhessek játszani. Minden nap edzünk a párommal, Petrával, nem szabad elhagynunk magunkat, készen szeretnék állni a játékra, amint elkezdjük az edzéseket. Reggel is mindig futunk Petrával, és délután is szoktam edzeni. Most végzek egy testépítő és fitness tanfolyamot, a nyáron szeretnék levizsgázni, szóval arra sokat kell tanulnom. Elkezdtem más sportokat is űzni, valamelyik nap 44 kilométert bringáztam, mert régi vágyam, hogy körbetekerjem a Balatont, talán a nyáron sikerülni fog. Teniszezni is járok, hogy az irányváltoztatásokat se felejtse el a testem, és van egy challenge, amit már egy hónapja csinálok: minden nap lenyomok 100 fekvőtámaszt. Néha kikapcsolom az agyam egy kis konzolozással: a Call of Dutyval játszom, szóval próbálom lekötni magam, de azért nagyon nehéz labda nélkül. A kézilabdát semmi nem pótolja.

Fradi.hu