Nadinenal beszélgettek gyerekkoráról, eddigi pályafutásáról és arról is, hogyan képzeli el életét a jövőben.

A nevére a mai napig felkapják a fejüket?
Igen, még mindig gyakran kérdezik, hogy magyar vagyok-e. A nagypapám sváb családból származik, a francia eredetű keresztnevem pedig megtetszett a szüleimnek, bár ahogy látom, manapság egyre többen választják a Nadine nevet. A szüleim viszont magyarok, édesapám Mohácson, édesanyám Komlón született, itthon ismerkedtek meg, aztán a munka miatt Németországba költöztek, négy évre rá pedig megszülettem. Tízéves koromig éltünk Münchenben, az általános iskola negyedik osztályát már itthon kezdtem. Eleinte a helyesírással akadtak gondjaim, azt otthon külön gyakoroltuk, de a leckékkel és a tananyaggal nem volt baj.

Mire emlékszik a müncheni évekből?
A külvárosi részen laktunk, az emberek és a kultúra miatt nagyon szerettem ott élni. Azóta sokat változott, de a mai napig szívesen megyek vissza, például amikor meglátogatom a nagynénémet. Szívesen nosztalgiázom velük a gyerekkoromról.

A sportot is Németországban kezdte el?
Igen, de akkor még karateedzésre jártam, nem kézilabdázni. A mai napig megőriztem az akkori ruháimat, emlékszem, külön övet csináltattak nekem, amely félig fekete, félig piros volt. Majdnem eljutottam a legmagasabb szintig, kisebb egymás közötti versenyeket nyertem, és a formagyakorlatok bemutatásánál a fatáblát is képes voltam szétrúgni. Egyébként Robbie Williamsnek hívták az edzőnket, amin elég sokat kuncogtunk.

Miután hazaköltöztek Mohácsra, miért nem folytatta a küzdősportot?
Mert a karaténak azzal az edzővel és azokkal a társakkal volt meg a varázsa, nem akartam más mesterrel folytatni. Mohácson egyébként sem volt rá lehetőség.

Tánc

Szeretek táncolni, amikor olyan számot hallok, amely egy személyhez vagy valamilyen kellemes emlékhez köt, azonnal beindul a mozgás. Szeretem ilymódon kiengedni a gőzt, a szórakozóhelyen éppen úgy, mint az öltözőben.

Házimunka

Kénytelen vagyok megcsinálni, főleg mert a kutyám miatt sűrűn kell takarítani. Nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé, megesett, hogy két héten keresztül halogattam, csak mondogattam magamnak mindennap, hogy porszívózni kellene. Ha viszont nekiállok, az egész lakást kitakarítom.

Divat

Nem követem a legújabb trendet, inkább a saját stílusom szerint válogatom a ruhákat. Nem túl változatos a színvilágom, többnyire a fekete és a fehér darabokat részesítem előnyben, a melegítőnél viszont sokkal jobban szeretem a farmert és a laza, sportos viseletet.

Édesség

Nagyon édesszájú vagyok, mindig sok csoki van itthon, néhányan mondták is, hogy többet nem jönnek át hozzám, mert rendre teleeszik magukat a finomságokkal. A nagyon tömény édességeket nem szeretem, egyébként viszont bármi jöhet, megesett, hogy egy film alatt két csomag Schocko-Bons fogyott el néhány kanál fagyival.

Tavasz

Szeretem ezt az évszakot, nincs se túl meleg, se túl hideg. Farmerdzsekiben, bőrkabátban és napszemüvegben kiülhetünk a kávézókba, a kutyámmal is sokat lehetek a szabadban, virágoznak a fák… A hideg, szomorú tél után felüdülés a tavasz.

Szereplés

Nem szeretek a középpontban lenni, de ez is hozzátartozik az élsportoló életéhez. Ettől függetlenül nem szeretem, amikor a csarnokon kívül mindenki engem figyel, nem szeretem, ha minden mozdulatomat és arckifejezésemet látják.

Mennyire volt nehéz otthagyni Németországot?
A barátoktól sosem könnyű elszakadni, de tízesztendősen érzelmileg kevésbé viselt meg a költözés. A kinti ismerőseimmel megbeszéltem, hogy levélben tartjuk a kapcsolatot, ami egy ideig ment, majd abbamaradt. Inkább attól tartottam, hogy a mohácsi osztálytársaim hogyan állnak hozzám, de szerencsére két-három embert már ismertem korábbról, így könnyebb volt beilleszkedni.

Milyen tanulónak számított?
A közepes és a négyes között ingadoztak a jegyeim, a tanárok olykor szerettek, máskor nem annyira, mert néha visszabeszéltem nekik. A német házit viszont mindenki az enyémről másolta, megesett, hogy miután megírtam a dolgozatot, körbeadtam a többieknek, máskor pedig a sajátom mellett valaki másét is gyorsan megírtam.

A kézilabdában mi adta a legnagyobb lökést?
Egyszer a Győr játszott Mohácson, a meccs után az ellenfél akkori edzője, Hornyák Lajos azzal keresett meg minket, hogy szeretné, ha náluk folytatnám, és Győrben kezdeném a középiskolát. Akkoriban jártam nyolcadikba, tizennégy esztendősen nehéz döntésnek számított az ország másik részére költözni, de a szüleim azt mondták, bárhogy is határozok, támogatnak. Szerettem volna megpróbálni, úgyhogy otthonról a győri kollégiumba kerültem.

Nehéz volt elszakadni a családi háztól?
Eleinte sokszor hívtam anyukámat, sokat sírtam, de tartották bennem a lelket, még ha a nagy távolság miatt nem is tudtak gyakran meglátogatni. Mostani fejjel viszont azt mondom, szerettem a kollégiumban élni. Mivel a szobatársaim nem sportoltak, jó volt időnként kiszakadni a kézilabda közegéből. Esténként összejöttünk a többi diákkal, beszélgettünk, hülyéskedtünk, próbáltuk bosszantani a nevelőtanárokat… Aki lakott kollégiumban, tudja, miről beszélek. Emellett megtanultam alkalmazkodni a másikhoz, és nagyobb társaságban élni a hétköznapokat.

Kikapcsolódás

Bár a rajztechnikám nem az igazi, mindig érdekelt, hogyan lehetne stílusosan berendezni a lakást, és melyik bútor mivel illik össze. Emiatt iratkoztam be a tanfolyamra, ami teljesen kikapcsolt, ezért nagyon élveztem. Egy rövid ideig azon is gondolkodtam, hogy a nyelvtudásom miatt esetleg tolmácsolással foglalkozzak a játék befejezése után, ám ezt végül elvetettem. A lakberendezésben a változatosság vonz, rendre akadnak újítások, sosem lehet megunni. Ha belépek egy szobába, egyből beindul az agyam, azon gondolkodom, hogy mivel lehetne még harmonikusabbá tenni az összhatást.

Szeretek várost nézni, arra képtelen lennék, hogy egy teljes héten át a tengerparton feküdjek. Minden nyaraláson vannak olyan napok, amikor szinte egész nap úton vagyok, estére alaposan elfáradok, de utána mindig azt mondom, hogy megérte. Szeretem a legtöbbet kihozni a szabadidőmből, sőt, a szabadnapjaimon is megesik, hogy reggeltől estig betáblázom magam, és szinte egy percre sem ülök le.

Volt olyan pillanat, amikor megtörhetett volna a karrierje?
Nyilván akadtak nehezebb időszakok, de már mindegyik edzőmnek hálás vagyok, akitől anno fejmosást kaptam. Minden kézilabdázó életében lehet olyan pillanat, amikor úgy érzi, hogy rászállt az edzője, de szerencsére mindig túllendültem ezen, és ma már azt mondom, szükség volt a kritikákra. Akkor is, ha az adott pillanatban nem éreztem jogosnak.

Érzékeny lelkű lánynak tartja magát?
Sokáig rágódom a problémákon, sokszor tovább, mint kellene, ám ez változó. Olykor úgy kelek fel, hogy semmi sem érdekel, máskor napokig vagy akár hetekig emésztem magam, és elbizonytalanodom a saját képességeimet illetően. Tudom, hogy ezen dolgoznom kell, és ez nem csak a pályán, hanem a magánéletemben is jellemző. Nem tudom, miért, de hajlamos vagyok túlbonyolítani az életemet. Szerencsére a barátaim gyakran közbelépnek, és rám szólnak. Olyankor többnyire belátom, hogy igazuk van, lezárom magamban a történteket, és továbblépek.

A pályán kívüli személyiségét hogyan jellemezné?
Elég közvetlen lánynak tartom magam, többnyire mindenkivel megtalálom a közös hangot, de nem vagyok az a típus, aki egyből kiteríti a lapjait. Sajnos a múltban többször estem ebbe a hibába, és megtanultam a leckét. Aki nem szimpatikus, azzal megtartom a három lépés távolságot, ugyanakkor aki tényleg szeretne, megismerhet. A csapattársaimmal is azonos hullámhosszon vagyunk, nyilván akadnak, akik közelebb állnak hozzám és jobban ismernek, de alapvetően nyitott embernek tartom magam. Igaz ugyanakkor, hogy olykor elég flegma vagyok, ha van kedvem hülyülni, akkor jó társaság vagyok, de ha épp nincs, akkor mindenki hagyjon békén.

Könyv / TV

Ha könyvet kellene említeni, Zlatan Ibrahimovic önéletrajzát mondanám, azt élvezettel lapoztam végig. A filmek közül nehéz egyetlen kedvencet kiemelni. Az utazások miatt inkább sorozatokat nézek. A Stranger Things az egyik kedvencem, de korábban a trónok harcát is követtem. Emellett a vígjátékokat és a Marvel-filmeket szeretem, a horror viszont nem az én világom.

Otthon többnyire német csatornákat nézek, de inkább csak edzés után, késő délután kapcsolom be a tévét. Akkor is csak azért, hogy valami szóljon a háttérben, és ne legyen teljesen csend a lakásban. Szeretem a német műsorokat, ha magyar adóra kapcsolok, általában valamelyik film vagy a sportközvetítés miatt teszem. A kézilabda mellett a vízilabdát is figyelemmel követem. Lukács Vicával a januári EB-döntőt a Duna Arénában szurkoltuk végig.

Mivel ki lehet hozni a sodrából?
Gyűlölöm, ha valaki késik, és olykor a fiatalabb játékosok mentalitása sem tetszik. Nyilván más neveltetést kaptak, mint annak idején mi, de őket mintha kevésbé érdekelné a csapaton belüli hierarchia. Konkrét példával élve: a csarnokban általában a legfiatalabb játékosnak kell kikészítenie a vakszot, ám – tisztelet a kivételnek – a mostani fiatal generációt ez nemigen érdekli. Pedig ha arra gondolok, hogy az ő korukban mit kaptam Győrben… Megesett, hogy sírva mentem haza, és úgy elküldtek melegebb éghajlatra, hogy másnap nem mertem edzésre menni. Mindezt azért, mert nem készítettem ki a vakszot, vagy mert eggyel kevesebb medicinlabda volt a teremben a kelleténél. Ha nem volt több labda a szertárban, akkor is én kaptam a fejemre. Az akkori generáció, az akkori értékrend teljesen más volt, mint a mai, én pedig nem szeretem, ha az ember nem becsüli meg a jelenét. Azt, hogy melyik csapatban játszhat, és milyen társak veszik körül.

Élsportolóként mennyire nehéz párkapcsolatban élnie?
Attól függ, hogy a párom milyen körökben mozog. Két kézilabdázó vagy élsportoló biztosan könnyebben megérti egymást. De aki nem sportol vagy más városban él, talán nehezebben fogadja el a profi kézilabdázó életritmusát. Esetleg azt gondolja, hogy megérti, de nem hiszem, hogy teljes mértékben képes lenne rá, mint ahogy én sem tudom átérezni, milyen az üzletember élete. Ám azt vallom, hogy párbeszéddel és kompromisszummal minden megoldható, csak akarni kell.

Mennyire nyit könnyen az udvarlók felé?
Nehezen nyílok meg.

Hol látja magát tíz év múlva?
Addigra szeretnék többet foglalkozni a lakberendezéssel, és kialakítani az ismeretségi kört azon a területen. Bízom benne, hogy addigra már lesz családom, szeretnék gyerekeket… Ezek viszont csak tervek, amelyeket az élet bármikor felülírhat. Emellett bízom benne, hogy a kézilabdát úgy fejezhetem be, hogy amikor visszatekintek a karrieremre, azt mondhassam, hogy a maximumot hoztam ki belőle.

Riválisból barátnők

Most egy csapatban szereplünk Lukács Viktóriával, de a múltban sokszor találkoztunk ellenfélként, és a következő idénytől ismét egymás életét keserítjük majd. Mostanra az egyik legjobb barátnőm lett, pedig annak idején elég ellenszenvesek voltunk egymásnak. Az utánpótlásban gyakran játszottunk egymás ellen, aztán amikor a mindketten a Fradihoz kerültünk, eleinte nemigen kerestük egymás társaságát. Mostanra viszont eljutottunk oda, elég összenéznünk ahhoz, hogy kitaláljuk, mire gondol a másik. Szokatlan lesz, hogy a következő idénytől nem hívhatom fel, hogy menjünk el közösen ebédelni vagy kávézni, de még furcsább lesz, hogy egymást kell fognunk a Fradi – Győr meccseken. Vicának a gyorsasága és az indításból szerzett gólok az erősségei, én a nehezebb szögekből is elvállalom a lövést – mindent tudunk a másikról, meglátjuk, ki jön ki jobban a párharcainkból.

SportKrém – NS