Klasszis korisunk elmondta, mi az, ami nagyon fontos a jó eredmények eléréséhez és amire kiemelt figyelmet szentelnek az edzéseken is.

Egy arany és két ezüst a drezdai világkupa versenyen, ez azért nem rossz mérleg.
Éreztem, hogy jó formában vagyok – persze jobban örültem volna, ha a két egyéni távon is aranyérmet szerzek, de így is örülök. Az ötszázas ezüstnek egy kicsivel jobban, mint az ezer méteren elért második helynek. Az egész versenyen nyugodt és higgadt voltam, éreztem is, hogy a magam ura vagyok, hogy képes vagyok mindent megcsinálni, amit csak akarok.

Az ötszázon megszerzett összetett világkupa-győzelmét nem is említi? Pedig elég nagy siker.
Már a finálé előtt is tudtuk, hogy enyém lesz a végső siker, hiszen az elődöntőből még a B-döntőbe sem jutott be Vu Ta-csing. A kínai srácot és a dél-koreai Hvang Te Hont kellett megtörnöm a nap folyamán – az utóbbi azért volt nehéz, mert fiatal, tele van tűzzel, az előbbi meg azért, mert a sprinttáv olimpiai bajnoka, és tényleg nagyon jó ötszázon. De ő már a negyedik állomáson, Sanghajban megroppant, hiszen ott két ötszáz méteres versenyt rendeztek, és mindkettőt én nyertem. Hvanggal még lesz dolgom a jövőben, kell még egy kicsit “ütögetnem” a jégen, de előbb-utóbb őt is megtöröm.

A vasárnapi ötszáz méteres fináléban éppen a dél-koreait zárták ki ön elöl – ez már ennek a taktikának a részét képezte?
Ott ő volt szabálytalan, örültem, hogy ezúttal észre is vették a bírók… A döntő előtt egyébként odajött hozzám a későbbi győztes kanadai Steven Dubois, és megkérdezte, hogyan vagyok képes a legkiélezettebb szituációkban is előzni, akár egy fináléban, akár az utolsó körben vagy éppen a kanyarban is. Legyintettem, és azt válaszoltam, csak szerencsém van – a finálé után azért odamentem hozzá mosolyogva, hogy ezúttal neki kedvezett a szerencse, hiszen a lökdösődésből ő jött ki jól.

Tényleg: hogyan tud ennyire lazán és könnyedén előzni a kiélezett helyzetekben is?
Az edzéseken kiemelten figyelünk arra, hogy minden előzést jól készítsünk elő. Erre tényleg nagy hangsúlyt fektetünk, de szerénytelenség nélkül mondom: erre vagy képes valaki, vagy nem. Mentálisan kell nagyon erősnek lenni – sok short trackes van, aki fizikailag jobb, mint én, mégis, azt veszem észre, hogy szinte mindenki tart tőlem.

Ehhez az eredményei mellett hozzájárul a lazasága is, az, hogy a döntők előtt is tud mosolyogni.
Azért hazudnék, ha azt mondanám, hogy sohasem izgulok a futamok előtt. Néha bizony az is előfordul… Ezzel párhuzamosan viszont kifejezetten élvezem, hogy a legtöbb vetélytársamat már a futam előtt képes vagyok megtörni. Amikor gyalogolok oda a várakozó területre, ők már húzzák a lábukra a korcsolyájukat, nálam meg még csak az egyik van, mert a másikon még dolgozik a technikus – szól a zene a fülemben, táncolok, miközben mindenki feszült körülöttem.

De ezt hogy csinálja?!
Képes vagyok nyugodt maradni szinte mindig. A futamok végén is, történjék bármi is a jégen előtte. Néha még mosolyogva megjegyzem azt is egy-egy ellenfelemnek, hogy “Jó voltál, megpróbáltál mindent, szerencsére így sem tudtál megfogni“.

A lazasága miatt a sikerei előtt is meghajolnak a vetélytársak?
Igen, ez egyértelmű, az eredményeim miatt respektálnak. Korábban nemigen fordult olyan elő, hogy egy-egy dél-koreai koris tartott volna tőlem. De olyan sem, hogy Charles Hamelin bocsánatot kért volna – Drezdában ez is megtörtént. A kanadai fiúnak három olimpiai aranya van, tizenháromszor nyert világbajnokságot, mégis elnézést kért, amiért az egyik futamban nekem rontott.

Az összetett VK-elsősége kapcsán kijelenthetjük, hogy az ötszáz a kedvenc távja?
Most már egyre jobban szeretem, bár az ellenfelek nagyon gyorsak. Ha jó formában vagyok, a rajtommal nincs gond, de ha nem, akkor nem tudom olyan jól kezdeni a futást, nem tudom olyan jól kontrollálni a rajtot. A végsebességem viszont jobb mindenkinél, és egy-egy jó előzéssel még ilyenkor is van keresnivalóm. Nagyon biztató a jövőt illetően, hogy ebben a Világkupa szezonban hétszer indultam ötszázon, háromszor nyertem, kétszer pedig második voltam, hiszen ez azt jelenti, hogy stabil vagyok, képes vagyok újra és újra odaérni a legjobbak közé a sprinttávon.

NS