A szombaton parádés gólt szerző Franck úgy gondolja, hogy tanultak a Mezőkövesden történtekből; hétvégén sem lesz könnyű dolgunk.

– Édesapja, Fulbert Boli szintén futballista volt, egyszer az elefántcsontparti válogatottban is pályára léphetett. Sokat beszélgetnek a labdarúgásról?
– Igen, különösen az utóbbi években. Annak idején ellenezte, hogy futballista legyek, a létező összes trükköt bevetette, hogy a sport helyett a civil életet válasszam. Csakhogy azzal nem számolt, hogy nem adom fel. Végül látta, hogy ügyes is vagyok, onnantól támogatott mindenben. Tizenkét éves lehettem.

– Ő is csatár volt?
– Állítólag nem is akármilyen. Sokat beszélgetünk a futballról, a legjobb tanácsokat tőle kapom. Na és a nagybátyámtól, aki Franciaországban él. Ők a legnagyobb rajongóm, mindig elmondják, mit kellett volna másképp tennem, s hogyan helyezkedjek legközelebb, hogy még veszélyesebb legyek.

– Elnézve a hétvégi, Debrecen elleni gólját, felettébb jó tanácsokat osztogathatnak.
– A szombati gólom azért volt különösen fontos, mert alaposan meg kellett szenvednünk a győzelemért. A Debrecen jól adogatott a mezőnyben, nem hagyott bennünket kibontakozni, és többször a saját térfelünkön támadott le. De ezzel nem lepett meg, hiszen az összecsapás előtt vezetőedzőnk többször is felhívta a figyelmünket rá, hogy a Mezőkövesd után a Debrecen is hasonló stílusban futballozik, s biztos benne, hogy nem húzódik vissza a tizenhatosa előterébe.

– Jobblábas, a Debrecennek mégis ballal lőtte a gólját. Gyakran találja el ilyen jól a labdát?
– Néhány barátom viccelődik is, mondván, szerintük nem jobb-, hanem ballábas vagyok. Kétségtelen, hogy nem csak támaszkodásra használom a gyengébbik lábamat. Évekkel ezelőtt volt egy sérülésem, Norvégiában futballoztam, minden egyes labdaérintés irtózatos fájdalommal járt. Akkor tanultam meg használni a bal lábamat. Az edzéseken kizárólag a gyengébbikkel értem a labdához, ennek a hasznát most élvezem ki.

– A hétvégi volt a hatodik gólja az idényben. Elégedett a mutatóval?
– Időre volt szükségem, hogy elkapjam a fonalat, beépüljek a csapatba. Éreztem, hogy nem vagyok még az igazi, ám mostanra utolértem magam, az önbizalmam is egyre nagyobb. A téli volt a második felkészülésem a csapattal, most már minden sokkal könnyebb, mint amikor ideérkeztem. De nem szeretnék hat gólnál megállni, sokkal többet akarok szerezni.

– Elképzelhetőnek tartja, hogy szombaton az újonc Zalaegerszeg is nekiront a Fradinak?
– Most már senki sem lephet meg bennünket. Már néztünk néhány videofelvételt leendő ellenfelünkről, az alapos felkészülés most sem marad el. De a legfontosabb szerintem, hogy továbbra is odafigyeljünk, és ne forduljon elő még egyszer, hogy az ellenfél jobban akarja a sikert. A ZTE otthonában az ősszel alaposan megszenvedtünk, úgy nyertünk, hogy két perccel a rendes játékidő vége előtt még az ellenfél vezetett. Mindennek mondhattuk, csak éppen könnyed sikernek nem. Ezúttal sem számíthatunk sima mérkőzésre, de ha bajnokok szeretnénk lenni, ezúttal is három pontot kell szereznünk.

– Augusztusban lesz egy éve, hogy a Ferencvároshoz szerződött. Megkedvelte, megszerette Magyarországot?
– Boldog vagyok itt, és jól érzem magam a bőrömben. Azt hiszem, ezzel válaszoltam is a kérdésre. Budapest gyönyörű város, nem kicsi és nem is túl nagy. A családom néha hiányzik, apámék odahaza élnek Elefántcsontparton, néhány családtagom Párizsban. De szerencsére gyakran meg tudnak látogatni, és a bajnoki szünetben én is szoktam Franciaországba utazni. Egy sportolónál rendkívül fontos, hogy lelkileg rendben legyen. Ha a hétköznapokban nem érzi jól magát, a pályán sem tud jól teljesíteni. Talán nem véletlen, hogy én is egyre jobb formába lendülök.

– Bajnok lesz a Ferencváros?
– A harmincadik bajnoki cím megszerzéséből kimaradtam, a harmincegyedikből nem szeretnék.

(nso)