U15-ös csapatunk edzőjével, Korolovszky Gáborral beszélgetett a Fradi.hu.

– Edzői karriered előtt legutóbb 1996-ban álltál az FTC alkalmazásában. Hogyan vezetett vissza a Fradihoz az utad?
– A Testnevelési Egyetemen ismertem meg Prukner Lászlót, aki a tanárom volt, akkoriban még nem dolgozott az FTC utánpótlásának a szakmai igazgatójaként. Tíz évet futballoztam a Fradiban még gyerekként, így amikor 2018-ban megnyílt egy vezetőedzői pozíció, ő rám gondolt, én pedig a legnagyobb örömmel fogadtam el a megkeresését. Az U12-eseknél kezdtem el dolgozni, később párhuzamosan a vezetőedzői feladataim mellett az U17-es csapatnak is besegítettem pályaedzőként. Két hónapja pedig az U15-ös keretünket irányítom.

– Milyen visszatérni a Ferencvároshoz?
– Fantasztikus! Tényleg lenyűgöző élmény. Leginkább az, hogy abban az öltözőben tartok mostanság stratégiai megbeszélést, ahol korábban nekem tartottak huszonöt-harminc évvel ezelőtt. Olyan emberekkel találkozom minden nap, mint Rákosi Gyula bácsi vagy Kaszás Pali bácsi, akik akár edzőként, akár játékosként ikonikus tagjai a klubunknak. Rengeteg nagyszerű emlékem jött elő, mióta itt dolgozhatok a Népligetben, szóval igazán boldogan telnek a napjaim.

– Fiatalon játszottál Spanyolországban, ráadásul a Real Madrid igazolt le téged a Castilla csapatába, majd pályafutásod után a futsalba is belekóstoltál. Igen sokrétű tapasztalatra tettél szert, miket tudsz átadni ezekből a fiataloknak?
– Amiket el tudtam lesni akár a futsalosoktól, akár még a spanyolországi kalandomból, hogy hogyan készülnek fel a különböző korú játékosok egy-egy összecsapásra, milyen edzésmódszereket alkalmaznak. Illetve Spanyolországban sok tudást szereztem a támadó futballt illetően. A futsalos évek nagyon kedvesek számomra, hiszen sikerült kijutnunk egy Európa-bajnokságra, úgyhogy nem akármilyen tapasztalattal gazdagodtam ott is.

– Mi a helyzet a csapatod táján? Az ősz sajnos nem alakult jól a fiúk számára, a tizenharmadik helyen álltak az év végén a bajnokságban, azonban idén már a te irányításod alatt sikerült legyőzni a negyedik Nyíregyházát.
– A Ferencvárosnál nagyon fontos az akarat, a küzdés, hogy látszódjon a sportolókon, hogy mindent megtesznek a győzelem érdekében.
Lehet, hogy ügyesebb az ellenfél, esetleg jobb napot fog ki, de egy fradista akkor sem adja fel, és mindig hajt. Mióta idekerültem az U15-ösökhöz, leginkább arra fókuszáltunk, hogy ezt a szellemiséget, azaz a győzni akarást átvegyék, és megértsék, hogy mit jelent a Fradi címeréért harcolni. Továbbá fontosnak tartom, hogy egy csapatként menjenek ki minden alkalommal a pályára, és együtt, egymásért játsszanak.

– Van-e olyan játékosod, akire érdemes lesz odafigyelni a következő években, és esetleg kiemelnél? Akár a házi góllövőlistát magasan vezető Gágyor Dománt?
– Szerintem a tizenötévesek korosztálya odatartozik, ahol még nem sülhet el jól, ha valakit elkezdünk szétdicsérni. Valóban Domán egy kiváló támadó, de szeretném, hogy ezek a srácok még tanuljanak, és keményen dolgozzanak. Majd később, ha eljutottak olyan szintre, hogy szóba jöhetnek a felnőtt csapat kereténél, akkor érdemes lesz velük kiemelten foglalkozni. Tapasztalatból mondom, hogy sajnos sok fiatal hajlamos elszállni egy-egy dicsérő szó után, és azt gondolja, hogy övé a világ. Most csak a csapatra és az edzésre kell koncentrálniuk.

– Említetted, hogy mentálisan miként készítették fel a csapatot az elmúlt hetekben. Taktikailag és technikailag mire fókuszáltatok?
– Határozott elképzelésem van annak kapcsán, hogy kinek mi a feladata egy rendszeren belül, és én ezt szeretném átadni nekik. A 4-3-3-as szisztémát szeretem alkalmazni, és ezen belül is mindenkinek pontosan meghatározni, hogy mi a feladata akár támadásban, akár védekezésben, hol kell helyezkednie a játék bármelyik pillanatában. A legfontosabb itt is a rendszerezett csapatjáték. Valamint a támadó szellemű labdarúgást szeretném megtanítani a gyerekeknek, szerencsére ragyogó támadókkal rendelkezünk, úgyhogy ezzel nincs is gond.
A Ferencvárosnak domináns, offenzív futballt kell játszania, én is azt vallom, hogy sokkal szívesebben nyerek 4-3-ra, mint 1-0-ra.
Úgyhogy arra törekszünk, hogy sokat birtokoljuk a labdát, ha elveszítettük, akkor azonnal letámadjuk az ellenfelet, és rohamozzuk a kapuját.

– Mit jelent a játékosaid számára, hogy egy korábbi többszörös válogatott labdarúgó edzi őket, vagy például az Ajaxnál megforduló Fischer Pál is a stábod tagja?
– Sajnos az a tapasztalatom, hogy a fiatalok nem tudják hova tenni, hogy ki is volt korábban az edzőjük, hogy hol futballozott, milyen karriert futott be. Törekszem arra, hogy megismerjék ezeknek a neves edzőknek a múltját, és itt nyilvánvalóan nem magamra gondolok, hanem például a német kupagyőztes Lisztes Krisztiánra, Fischer Pálra, vagy Borbély Balázsra, aki a BL-ben is gólt lőtt. Egyáltalán nem könnyű erre a szintre eljutni és profi labdarúgónak lenni, úgyhogy szerintem kiváló tanáraik vannak.

– Mi a célotok erre a szezonra, és hosszabb távon?
– Közhelynek tűnhet, de azt szeretném, hogy napról napra fejlődjenek, hogy sokan odakerüljenek az FTC felnőtt csapatába, vagy akár eleinte egy másik klubba, ahol új dolgokat tanulva, még erősebben térjenek vissza hozzánk, és zöld-fehér színekben legyenek sikeres labdarúgók. Erre az évadra pedig természetesen az a cél, hogy minél feljebb másszunk a tabellán, és hogy a fiúk is érezzék a siker ízét. Amint említettem, ehhez agresszív támadófutballt szeretnék látni tőlük, csapatjátékot, így jönni fognak az eredmények.

Fradi.hu