A tegnapi “sajtúcsütörtökön” új argentin szerzeményünkkel is beszélgettünk.

Támadóközéppályás vagyok, labdaügyesnek tartanak, és azt mondják, hogy jók a technikai képességeim. Fontos azonban a védekezés is, hogy részt vegyek a letámadásban, a labdaszerzésben. De még van hova fejlődni. A példaképem a pályán Messi, ő megismételhetetlen, a posztomon pedig Riquelme. De az életben az édesapám a példaképem, aki mindent megtett, hogy játszhassak, ő az első számú szurkolóm. A családom, a barátaim, a menyasszonyom a legfontosabbak az életben, édesapám a szerénységre, az alázatosságra és a kemény munkára, áldozatvállalásra nevelt.

Mindig jó kapcsolatban voltam a Lanús szurkolóival, az edző kevésbé számított rám az idén, de az edzéseken megpróbáltam a maximumot kihozni magamból. Még nem kizárt, hogy egyszer visszatérek oda. A klubváltást a családommal beszéltem meg, úgy éreztem, szükségem lenne egy kis környezetváltozásra. A Fradi egy nagyon fontos klub Európában és Magyarországon, így nem volt nehéz a döntés.

A legnagyobb különbség a magyar és az argentin bajnokság között az, hogy ott szorosabb, kiélezettebb a versenyfutás, mindenki legyőzhet mindenkit. A Ferencváros a játékfelfogása, kvalitása miatt Magyarországon általában dominál. Argentínában picit hátrébb játszottam, Rebrov mester azt kéri, hogy a csatárok mögött helyezkedjem. Ez a pozíció jobban fekszik nekem.

Forma és erőnlét szempontjából nagyon jó állapotban érkeztem meg a edzőtáborba, gyorsan képes voltam alkalmazkodni. Úgy érzem, hogy amint lehetőséget kapok, ezt meg is fogom tudni mutatni. Tudom, hogy milyen meccsek jönnek, a szurkolói várakozás, a szurkolók hangulata sokat hozzá tud tenni a teljesítményhez, de minden meccsen motiváltan kell pályára lépni.

– Gastón Lodico