Ma délelőtt végső búcsút vettünk Miklós bácsitól.

Galéria: FTC, NSO

2020. január 31-én, pénteken 10 órakor a Fiumei úti sírkertben helyezték végső nyugalomra dr. Springer Miklóst. A klubalapító dr. Springer Ferenc unokája, az FTC Baráti Kör alapító tagja, majd későbbi vezetője és tiszteletbeli elnöke, a Ferencvárosi Torna Club elnökségének tagja 2019. december 28-án, életének 92. évében hunyt el.

A miniszterelnök, Orbán Viktor búcsúzó szavait az FTC képviseletében klubunk kommunikációs igazgatója, Volly György olvasta fel a szertartáson:

Tisztelt Gyászolók!

Minden ember vágya, hogy egy olyan közösség tagja lehessen, amelyet egy egész életen át építhet és szolgálhat, de csak keveseknek adatik meg, hogy nagyapjuk és édesapjuk nyomdokain járva ugyanannak a szervezetnek a meghatározó egyéniségei lehessenek.

Springer Miklós a régi családi tradíciót követve előbb elkötelezett és hűséges szurkolója, majd vezető tisztviselője lett a Ferencvárosi Torna Clubnak, melyet mindvégig zöld-fehér szívvel és teljes odaadással támogatott. Meggyőződése volt, hogy az egykori kiváló eredményeknek lehet folytatása, ezért kitartott akkor is, amikor a kommunista rendszer börtönnel fenyegette a Fradit éltetőket, és megpróbálta ellehetetleníteni a csapatot. Hálásak vagyunk, hogy még kilencven fölött is ott éget benne a tettvágy, s bármerre járt, mindig nagy lelkesedéssel osztotta meg a hallgatósággal az FTC megannyi nagy mérkőzéséről és legendás játékosáról szóló lebilincselő történeteit; a múlta, amiből erővel, erkölccsel és egyetértéssel jövőt építhetünk.

Megrendüléssel értesültem arról, hogy dr. Springer Miklós a Ferencvárosi Torna Club elnökségének tagja, az FTC Baráti Kör tiszteletbeli elnöke már nincs közöttünk. Engedjék meg, hogy ezúton fejezzem ki együttérzésemet, és a következő időszakhoz sok erőt kívánjak.

Kubatov Gábor, a Ferencvárosi Torna Club elnöke eképpen emlékezett meg Miklós bácsiról.

Kedves gyászoló Fradi-család!

Vannak, akiket sosem emelnek a magasba és mégis mindenki fölött állnak. Tisztelik, s elismerik őket, önmagukért. Tartásuk, elveik, erkölcsi alapállásuk, egész életük tekintélyt parancsoló. Ősatyák – mondják róluk. Ilyen volt nekünk dr. Springer Miklós. Miklós bácsi, aki megtestesítette mindazt, ami a Fradisták jellemzője.

Egy életen át édes terhet cipelt. A klubalapító unokája volt, ezért minden szava, minden cselekedete példát kellett, hogy mutasson. De, Miklós bácsi úgy élt, ahogy kellett. Egyenesen, őszintén. Élete több mint 9 évtizeden át összefonódott szeretett klubjával. Minden sérelmét félre tudta tenni. Akkor is járt mérkőzésekre, ha tudta, ez milyen veszélyt hordoz. Akkor is azt kiabálta, hogy hajrá, Fradi, amikor ezért börtön is járhatott.

Beteg lennék, ha nem tudnék kimenni a Fradi-meccsre. Illetve csak akkor nem tudok kimenni, ha beteg vagyok…” – mondta.

Biztosan nem véletlen, hogy éppen abban az évben született, mikor az FTC megszerezte az első olimpiai aranyérmét, 1928-ban. Ilyen idő távlatából szinte hihetetlennek tűnik, de Istennek hála, Miklós bácsi nemcsak azt érhette meg, hogy felkerült a harmadik csillag a labdarúgócsapat címere fölé, hanem a Ferencváros történetének kiemelkedő sikereire is büszke lehetett.

Nagy idők bölcs tanúja volt. A labdarúgók harminc bajnoki címéből és a 23 Magyar Kupa-sikeréből 20-at, 20-at megélt, de örülhetett Albert Flórián Aranylabdájának, a futballisták VVK-sikerének, női kézilabdázóink összes bajnoki és kupacímének. És természetesen az összes ferencvárosi olimpiai arany is megörvendeztette a szívét.

A családi hagyományokat követve a jogi pályát választotta, de a sport mindig része volt a mindennapjainak. Jégkorongozott, kézilabdázott, a magyar másodosztályban futballozott is. Élvezet volt hallgatni, amilyen értő szeretettel beszélt a mai vagy akár az egykori játékról, játékosokról.

Egész életében elszánt szurkolója maradt a Ferencvárosnak. Akkor is az volt, amikor nehéz, de történelmi idők jártak, amikor 1956-ban kimondták a Ferencvárosi Torna Club újjáalakulását. Jóban, rosszban, örömben, bánatban.

Tagja volt a Ferencvárosi Torna Club elnökségének, valamint alapító tagja volt az FTC Baráti Körnek, amelynek Rudas Ferenc halála után elnöke, majd tiszteletbeli elnöke lett.

Csendesen élt, mégis súlya volt minden szavának. A Ferencvárost érintő fontos kérdésekben az elmúlt években is rendszeresen megnyilvánult, ha kellett kritikát is megfogalmazott.

Hadd idézzek a 2014-es közgyűlési felszólalásából, ami híven tükrözi, mit is jelentett számára szeretett klubja: „Mint az elnökség legidősebb, legrégebbi tagja mindig nagy hangsúlyt helyeztem arra, hogy az egyesület család jellegét kidomborítsam” – mondta akkor.

A Fradi-család kifejezés számára természetes, megkérdőjelezhetetlen tény és életérzés volt, hiszen édesapja és nagyapja révén beleszületett a Fradizmusba. És ebbe a családi közegbe örömmel engedte be a Ferencváros sikereiért hétről hétre szorító fradisták százezreit, millióit is.

Istenhívő, katolikus ember volt, ezt sem titkolta soha. Senkire nem haragudott, mindenkinek megbocsátott. Mindig békét hozott közénk!

Miklós bácsitól sokat tanultunk, emberséget, morált, mégis egyetlen mondata az, ami számunkra örökké Őt fogja megidézni, és azt a szeretetet, amit számára a Fradi jelentett. „Sok Fradi-sikert, bajnokságot és kupagyőzelmet ünnepelhettem és tudom, hogy ez így lesz a jövőben is, mert a Fradi győzelemre van ítélve.

Igen, Miklós bátyánk, a Fradi győzelemre van ítélve. Csak most, itt, nekünk, nélküled nehezebb lesz győzni.

Isten Veled!

Dr. Springer Miklós emlékét örökké megőrizzük!

Fradi.hu