Az MJSZ Fegyelmi Bizottsága döntésének margójára.

Tegnap hokicsapatunk kapitánya eddig példátlan büntetést kapott, miután egy kiélezett derbi végén, hosszabbításos győzelem után – amelyet az ő győztes találata döntött el -, előénekelte a pályán a “Ki nem ugrál…” kezdetű rigmust. Emiatt 2500 eurós pénzbírságot szabtak ki rá.

Csak hogy el tudjuk helyezni ezt a magyar jégkorong történetében: a Gyergyói HK hivatalos személye egy mérkőzésen fenyegetésnek is felfogható mondattal köszönt be a játékvezetők öltözőjébe, ez ért 2000 eurót. Az Acélbikák játékosa, Azari Zsolt egy csíkszeredai találkozó után meg merte jegyezni, hogy a Sportclub otthonában a vendégöltöző egyik hiánycikke a meleg víz, 1000 eurót fizethetett ezért. Az, hogy a Sportclub egyik hivatalos személye a tavalyi döntő során clubunk hokisát férgezte nagy nyilvánosság előtt, nem érte el a Fegyelmi Bizottság ingerküszöbét, pedig ahogy írták Nagy Gergő esetében: “Sem a MJSZ sem az Erste Liga érdekeit nem szolgálja az, ha a jégkorong szereplői gyűlöletkeltésre alkalmas magatartásformákkal veszélyeztetik a mérkőzések lebonyolítását, vagy a nézőket rendzavarásra ösztönzik.” – az online heccelés pedig pont ezt merítette ki, hiszen Pavukot – aki egyébként az MVP lett a fináléban – Csíkszeredában a csapat szállásán megtámadták, amiről csak a sorozat után beszélt clubunk nyilvánosan, bármiféle szankció nélkül léptek túl ezen is az illetékesek. Nem beszélve arról, hogy a Fair Play szellemét lábbal tiporva a szeredaiak játékosai a biztos kudarc tudatában már ütöttek-vágtak a döntő utolsó meccsén, egy-két meccses eltiltással ezt is megúszták, nem kaptak pénzbírságot az egyértelmű sérülésokozás szándékáért, amely ugyancsak veszélyeztethette volna a mérkőzés lebonyolítását, csak csapatunk tagjainak hidegvérén múlt, hogy nem ültek fel a provokációnak.

És akkor a most hangosan az erkölcs bajnokaként mutatkozó dózsásokról. Mondhatjuk, hogy ennél “kicsit” nagyobb ügyeket úsztak meg bármilyen büntetés nélkül. Például 2017 Karácsony és Újév közötti győzelmüket úgy ünnepelték meg, hogy a meccs vége előtt már kimentek a csarnokból, hogy lesből várhassák a távozó fradistákat, ekkor sikerült hokisaink vezetőségét is megtámadniuk – a most leghangosabbak akkor ezt próbálták letagadni, egyedül Újpest akkori polgármesterében volt annyi, hogy elnézést kérjen ezért, a lila-fehérek jégkorong szakosztálya nagyvonalúan átsiklott ezen, említésre méltónak sem tartotta.

Nagy Gergő a fradistákkal ünnepelt a mérkőzés után. Érdemes megnézni, hogy szerdán miként gondolták ezt a város szélén: Devin Di Diomete pár társával együtt lila-fehér zászlóval vonult a vendégszektor elé, hogy a fradistákkal osszák meg örömüket, ahelyett, hogy a saját – a bemelegítéstől kezdve a mérkőzés jelentős részében az FTC-t pocskondiázó – közönségükkel tették volna ezt.

És akkor még nem is beszéltünk a sajnos már megszokott rendezési hiányosságokról, hiába zárták el a vendégkispad feletti részt – az Erste Ligában már csak itt van erre szükség, hogy ne inzultálják a játékosokat… – többen gondolták úgy, hogy csapatunk tagjaival közelebbről próbálnak meg eszmét cserélni, az újpesti biztonsági szolgálat nem tett ez ellen gyakorlatilag semmit (Pesterzsébeten, ha véletlenül beesik egy linzer a jégre, már vezetik is ki a “bűnöst”). Ahogy az ellen sem, hogy a hazai részről folyamatosan tűz alatt tartották a vendégszektort a legváltozatosabb tárgyakkal. Csak arra volt kapacitás, hogy a fradistákra szóljanak rá, ha ezt szóvá tették.

Kíváncsian várjuk, hogy ezeket megvitatja-e majd a Fegyelmi Bizottság…

Az újpesti elit egyik jeles képviselője