A labdarúgó csapat vezetője elmondta, hogy Hajnal Tamás integrálása a stábba kulcsfontosságú lépés volt.

Valóra vált az álom?
Mondhatjuk így is, az volt a terv, hogy bejutunk a csoportkörbe, ez pedig végre sikerült. Ott aztán szinte minden meccs ajándék volt, ez a szereplés pedig minden várakozást felülmúlt, a megszerzett pontok már csak a bónuszt jelentették. Én sem gondoltam volna, amikor ültem a sorsoláson Monacóban, hogy egy CSZKA Moszkva, Espanyol, Ludogorec hármas ellen ilyen menetelésünk lesz, és az utolsó meccsig harcban állunk majd a továbbjutásért. Hála istennek, nagyon jól sikerült, emellett pedig már biztos őszi bajnokok vagyunk, ez külön nagy öröm, és mutatja, hogy mekkora erő van ebben a csapatban.

Mikor érezte úgy az Európa Ligában, hogy a Ferencváros nem csak pofozógép lesz a csoportban, hanem egy olyan együttes, amelyik minden riválisa életét megnehezíti?
Ez egy folyamat volt, annak ellenére, hogy bejutottunk, bíztunk benne, hogy nem arról fog szólni a dolog, hogy agyba-főbe vernek minket. Ha már itt voltunk, szerettünk volna minél jobb eredményeket elérni. Szerencsére ehhez remek kvalitású játékosaink vannak, Szergej Rebrov nagyon jó taktikákat dolgozott ki a szakmai stábbal, és meg tudtuk lepni az ellenfeleket. Volt, hogy szerencsénk volt, máskor pechünk, de ez benne van a labdarúgásban. A razgradi meccs persze fájó, mert megvoltak a helyzeteink a történelmi továbbjutásra, kapufát lőttünk, Isaelnek volt egy nagy ziccere, ami kimaradt, és egy egyértelmű 11-est sem kaptunk meg – utóbbit jeleztem is az UEFA delegációnak, hogy szeretném, ha bekerülne a jelentésükbe.

14 meccset vívott a Fradi az európai kupaporondon, Orosz Pálnak melyik volt ezek közül a legemlékezetesebb?
Szerencsére voltak szép pillanatok, nem könnyű választani, de talán érzelmileg a Suduva elleni visszavágó volt rám a legnagyobb hatással. Egyrészt azon múlt az Európa Liga csoportkör, másrészt elképesztő hullámvasút volt az a meccs, kétszer is visszajöttek a litvánok, de óriásit küzdöttünk, és megoldottuk a feladatot. Az hatalmas élmény volt, azzal a győzelemmel értük el a megfogalmazott céljainkat, utána már minden egyes siker csak a cseresznye volt a tortán.

A csoporttal és az ottani riválisokkal mennyire volt “elégedett”?
Örültem a CSZKA-nak, örültem az Espanyolnak, de nem örültem a Ludogorecnek, mert a BL-ben azért megtépkedtük a bajszukat, tudtuk, hogy remek erőt képviselnek, és ellenünk duplán akarnak majd bizonyítani, így is lett. A budapesti meccs szerencsétlenül alakult, rögtön az első percben megfogtak minket, ha nincs az a korai gól, talán más lett volna a koreográfia, ahogyan Razgradban is, ha megkapjuk, és értékesítjük a jogos büntetőt. De ez már történelem, előre kell néznünk. Nagyon nagy dolog, hogy az ellen a Moszkva ellen, amely az előző évben a BL-ben oda-vissza verte a Real Madridot, négy pontot szereztünk, pedig ha jól tudom, kilencen is játszottak ellenünk azok közül, akik a spanyolok legyőzésében is főszerepet vállaltak. Az külön pikantéria, hogy idegenben október 24-én, a forradalom kitörésének másnapján kaptuk el a szovjet hadsereg volt csapatát. Karaktere lett a csapatunknak, ha elutazunk valahová, érezhető, hogy már tartanak tőlünk.

A fokozatos építkezés egyértelműen megfigyelhető a csapaton, mekkora mozgás várható a téli szünetben a keretben?
Vannak kiszemeltek, de természetesen konkrétumokat nem fogok elárulni. Hajnal Tamás integrálása a stábba kulcsfontosságú lépés volt, nagyszerű szeme van, emellett remek kapcsolatrendszere, amelyből már eddig is sokat profitált a klub, és remélhetőleg a jövőben sem lesz ez másként. Így van, ahogy mondja, tudatosan, posztra keresünk játékosokat, régebben sajnos többször beleestünk abba a hibába, hogy nem raktuk össze időben a keretet, kivártunk, és nem volt idő az összeszokásra, és az elvárt játékrendszer elsajátítására. Jó úton járunk, innentől a bajnokság és a címvédés a prioritás.

Segíthet, hogy most már csak egy fronton kell helytállnia a csapatnak?
Érdekes kérdés, azért az Európa Ligában olyan élményeket szereztünk, amely folyamatosan tűzben tartott mindenkit, de nem volt egyszerű például egy idegenbeli EL-meccs után ugyanúgy felpörögni egy hazai bajnokira. De a játékosok megoldották, és hazai fronton is sikeresek voltunk, eltekintve a Magyar Kupától.

Mi volt a legnagyobb pozitívuma ennek a menetelésnek?
Hogy egységessé, igazi csapattá váltunk, ez volt a mostani sikerek legfontosabb építőeleme. Nincs klikkesedés, egység van a klubon belül, a szurkolók, a játékosok, a menedzsment, a vezetőség, mindenki között. Erről szól a Fradi-család. Illetve nagy pozitívum még, hogy ismét tényező lett a Ferencváros az európai futballpiacon, meg tudjuk mutatni egy-egy játékosnak, hogy érdemes nálunk futballozni, akár csak két-három szezon erejéig, és utána tovább lehet lépni tőlünk jobb bajnokságokba, elég Somaliát, Besicet, vagy Ramírezt említenem. Azon túl, hogy ez anyagilag is jót tesz a klubnak, a megbecsülését is növeli.

Jövőre egyértelmű cél az újabb csoportkör? Netán a Bajnokok Ligájában?
A BL-főtábla egyelőre nagyon messze van még tőlünk, ezzel kapcsolatban nagyon érdekes beszélgetésem volt a Dinamo Zagreb elöljáróival. Amikor összesorsoltak minket, kérdezték tőlem, hogy mi a cél? Mondtam, hogy mi más lenne, a csoportkör. Miért? Nem értettem a kérdést. Aztán elmagyarázták: nekik volt olyan szezonjuk, amikor a Bajnokok Ligájában, és volt, hogy az EL-ben játszottak a csoportkörben. A BL-ben agyonverte őket mindenki, rossz volt a hangulat az öltözőben, a klubon belül, a médiában, mindenhol. Kaptak egy bónuszt a főtábláért, utána nem kerestek pénzt. Az Európa Ligában volt döntetlen, győzelem, továbbjutás, óriási örömök, anyagilag pedig a végén húztak egy vonalat, és kiderült, hogy ugyanannyit kerestek, mégsem lehetett összehasonlítani a kettőt. A saját szintjén kell tehát kezelni a dolgokat, és bár nyilván mindig van esély, és az a cél, hogy a legjobbak közé bekerüljünk, a Bajnokok Ligája elitköre még nem a mostani Ferencváros szintje.

Mikor lehet az?
Mondjam azt, hogy ez pénz kérdése? Csodák nincsenek, nézzük meg hogy most kik estek ki, csak a topligák gárdái jutottak a legjobb 16 közé. Ahogy nő a szakadék a kiscsapatok, és a nagyok között, úgy lesz a Bajnokok Ligája ezeknek a topcsapatoknak a játszótere. Összehasonlíthatatlan a költségvetés, mert persze, vannak nálunk ügyes futballisták, tegyük fel, hogy keresnek nálunk egy forintot, de aztán szembe jön vele egy olyan, aki tíz forintot keres, nem gondolhatjuk, hogy a miénk jobb lesz – akkor ő is ott játszana tíz forintért. Egy bizonyos szintig át lehet hidalni ilyen különbségeket, de eljön az a pillanat, amikor már nem. Reálisan kell nézni a dolgokat, ha mi az EL-csoportkörben meg tudnánk vetni a lábunkat, ami nem azt jelenti, hogy minden évben ott vagyunk, de mondjuk ötből háromszor, az már egy jó dolog. De nagyon szeretnénk jövőre is visszatérni, azon dolgozunk majd, hogy ez sikerüljön.

Origo