Gerzsonnal beszélgettek, az is kiderült, ki volt az a Premier Leagueben, aki ellen nem igazán szeretett játszani Zoli.

Mindig is rajongott a futballért?
Apám úgy meséli, hogy focizni a járással párhuzamosan kezdtem, mással nem is foglalkoztam. Ha visszagondolok, valóban az egész gyerekkorom azzal telt, hogy rugdosom a labdát. Fenn a lakásban vagy lenn a homokozóban, betonon, füvön. A barátaimmal a játszótéren mindig megtaláltuk azokat a helyeket, ahol alkalmunk nyílt focizni egyet. A betonon sokat lábtengóztunk. A homokban homokfociztunk, aminek az volt a lényege, hogy ki kellett rúgni a másikat. Akit eltaláltunk, kiesett, ha azonban félreugrott, és a labda sem gurult vissza valahogyan a homokozóba, a rúgó esett ki. Persze nekem az sem volt gond, ha éppen senki sem ért rá, egyedül is fanatikusan játszottam. Elképzeltem, hogy én vagyok Maradona vagy bármelyik másik híres focista, a szüleim nagy örömére tízest rajzoltam a pólóm hátoldalára, majd a nyakamig húzva ünnepeltem a góljaimat.

Mikor figyeltek fel a tehetségére?
Kezdetben én kerestem a helyeket, ahol focizhatok. Megyei, régi, klasszikus csapatoknál kopogtattam, megfordultam a Pécsi Zsolnayban, a Bőrgyárban, a Kinizsiben. Valamelyiknél észrevett Garami Józsi bácsi, és a szárnyai alá vett.

Köztudott, hogy mielőtt beindult volna a pályafutása, kamaszkorában kicsúszott a lába alól a talaj. Rossz társaságba keveredett, káros szenvedélyek rabjává vált. A gödörből a vallás segítségével mászott ki, édesapja elvitte a Hit Gyülekezetének egyik istentiszteletére, aminek hatására megváltozott az élete.
Így történt, habár én nem vallásnak mondanám, nem szeretem azt a szót. Elkötelezett keresztény vagyok és hívő, amióta megtértem, ennek szellemében élem a mindennapjaimat. Olvasom a Bibliát, imádkozom, a családommal rendszeresen járunk istentiszteletre, és otthon is gyakoroljuk a hitünket.

Öröklődő fanatizmus

Gera Zoltán 2004-ben vette feleségül menyasszonyát, Tímeát, aki két gyermekkel ajándékozta meg. Lányuk, Hanna tizenegy éves, fiuk, Jonatán hét. A család 2014 nyarán költözött vissza Angliából Magyarországra, amikor a középpályás elfogadta a Ferencváros ajánlatát. Egyelőre lehetetlen megmondani, hogy Jonatán követheti-e édesapja pályafutását, a labdarúgás iránti szenvedély azonban benne is ugyanúgy ég.

Nagyon jól érzem magam családapaként, a gyerekeink elevenek, van bennünk élet. Kicsit sajnálom, hogy nem előbb születtek, akkor többet láttak volna játszani. Különösen a fiam van kiakadva attól, hogy abbahagytam a focit, ha rajta múlna, most azonnal visszatérnék. Hozzám hasonlóan ő is különleges kapcsolatot ápol a labdával, elvan a maga világában, néha látom, ahogy az esőben is kimegy játszani.

Csodás kupamenetelés

A Fulham Gera Zoltánnal a soraiban a hetedik helyen végzett a 2008-2009-es Premier League-ben, így kivívta a jogot, hogy az Európa Liga következő kiírásának selejtezőjében induljon. A “Falusiak” becenevű csapat nem vallott szégyent a nemzetközi színtéren, elérte a csoportkört, mi több, a Roma mögött másodikként, a Baselt és a CSZKA Szófiát megelőzve tovább is jutott. Az egyenes kiesése szakaszban a Sahtar Doneck, a Juventus, a Wolfsburg és a Hamburg sem tudta megállítani a kis angol klubot, amelynek menetelésében a magyar támadó főszerepet játszott: az ukránok ellen egy, az olaszok ellen két, a németek ellen az elődöntőben egy gólt szerzett. A Fulham az Atlético Madriddal játszotta a döntőt, az 1-1-es rendes játékidő után a spanyolok hosszabbításban 2-1-re nyertek.

Vegyesek az érzéseim, mert rengeteg emlékezetes mérkőzést vívtunk az Európa Ligában, de azért teljesen más lenne, ha azt mondhatnám magamról, hogy kupagyőztes vagyok. Az ember életében egyszer adódik ilyen lehetőség, rossz érzés, hogy nem tudtunk élni vele. Hogy játszottam egy ilyen döntőt, a klubon és a magyarokon kívül most már senki sem tudja, ha nyertünk volna, biztosan másképp lenne.

Előfordult, hogy megszólták emiatt?
Hogyne. Úgy vettem észre, hogy aki a maga módján keresztény, azzal nincsen probléma, aki viszont nagyon elkötelezett, az furcsa az embereknek. Tőlem is sokan megkérdezik, hogy ezt miért csinálom, azt miért nem csinálom, nem vagyok normális. Ezekkel a véleményekkel nem foglalkozom. Nyilván volt időszak, amikor bántott, volt amikor kevésbé, de mindig igyekeztem azt nézni, hogy ha az illető megismer, úgyis észreveszi, milyen ember vagyok, és megváltozik a véleménye. Ha nem, azzal pedig úgysem tudok mit kezdeni.

Mit gondol, akkor is hasonlóan sikeres karriert futott volna be, ha fiatalon nem megy át azon a nehéz időszakon?
Érdekes belegondolni. Ha nincs az a hullámvölgy az életemben, és nem leszek keresztény, valószínűleg nem jutottam volna el oda, ahol most vagyok. Ugyanolyan meg nem értett zseni voltam, mint bármilyen más fiatal. Tehetségesebb az átlagnál, de mindig többet képzeltem volna magamról, a mentalitásom, a gondolkodásmódom is teljesen más lett volna.

Tehát a megélt nehézségek tartották a földön?
Inkább úgy fogalmaznék, hogy segítették megfelelő módon kezelni a tehetségemet. Manapság, ha valakibe szorult valami, sokan hajlamosak azt hinni, hogy magától sikeres lesz. Pedig ahhoz legalább akkora belső motivációnak kell társulnia, mint amekkorával azok rendelkeznek, akik csak szorgalmasak. Ha a kettő nincs összhangban, és valaki kizárólag a tehetségéből próbál megélni, abból nem láttam még, hogy futballista lett volna, vagy bármire vitte volna az életben.

Főzés

A feleségemmel sokat sütünk-főzünk, így egyáltalán nem érzem magam idegenül a konyhában. Még sosem volt panasz arra, amit csináltam, eddig mindig megették. A gyerekek néha megkérdezik, nem vagyok-e véletlenül szakács.

Diéta

Sportolóként oda kellett figyelnem rá, hogy mit eszem, de sosem vittem túlzásba, inkább próbáltam megtalálni az egyensúlyt. Amióta abbahagytam a focit, kicsit lazítottam ezen a téren, az utóbbi két évben szerintem többször voltam gyorsétteremben, mint profi pályafutásom alatt összesen.

Zene

A techno és egyéb dübörgős műfajok nem az én világom, a szó szoros értelmében zenét hallgatok. Szeretem Andrea Bocellit, a klasszikus darabokat és a gospelt.

Színház

Szeretünk színházba járni, és ha lehet, a gyerekeinket is magunkkal visszük. Szépen végignézik az előadást, igaz, már olyan is előfordult, hogy a Diótörő második felvonásán elaludt a fiam. A Mary Poppins nagy kedvenc, minden évben megnézzük.

Hobbi

Igyekszem minél több időt a családdal tölteni, szívesen sétálunk, kirándulunk. Tavaly elutaztunk Ausztriába síelni, és mivel nagyon tetszett, elképzelhető, hogy az idén is megyünk.

Profi pályafutását Pécsett kezdte, három év után került a Ferencvároshoz, ahonnan huszonöt esztendősen állt légiósnak: az angol élvonalbeli West Bromwich Albion ajánlatát fogadta el. Élete egyik legjobb döntését hozta?
Mondhatjuk, hiszen tíz fantasztikus évet töltöttem a szigetországban. A kiutazás előtti napokban házasodtam meg, ha úgy nézzük, meglehetősen hosszúra nyúlt a nászutam. Kezdetben már az nagy élményt jelentett, hogy magyar játékosként próbára tehettem magam a világ egyik legjobb bajnokságában, álmomban sem gondoltam volna, hogy a sérüléseimet leszámítva ilyen jól alakulnak a dolgok. Az első időszakban volt bennem egy kis félsz, néha elbizonytalanodtam, hogy mit keresek ott. Ilyenkor előtörtek a régi emlékek, amikor kisgyerekként önfeledten futballoztam a magam világában, és ez önbizalmat adott.

Tudott angolul, amikor kiutazott?
Egyáltalán nem, mindent ott szedtem magamra. A pályán nem volt gond, könnyen megértettem magam akárkivel, azon kívül viszont már nehezebben ment. Csapattársaim próbáltak tanítani erre-arra, de a birminghamiek olyan akcentussal beszéltek, hogy azt sem értettem, amikor azt mondták, jó reggelt.

Könnyen sikerült beilleszkednie?
Az angol futballisták általában hidegen viselkednek a légiósokkal. Ha bejön egy új játékos az öltözőbe, biccentenek a fejükkel, esetleg bemutatkoznak, és ennyi. A külföldiek akkor járnak a legjobban, ha minél hamarabb alkalmazkodnak, így könnyebben befogadják őket. Egy csapaton belül az angolok és a légiósok jellemzően elkülönülnek, én igyekeztem elvegyülni mindenhol, sokszor én voltam a kapocs a felek között.

Angliában több becenevet is kapott, Mágikus Magyarnak szólították, Puskás Ferenchez hasonlították, egyes források szerint még a Suttogó Halálnak is nevezték. Hogyan fogadta ezt a rajongást?
Az angolokról tudni kell, hogy szeretnek túlzásokba esni. A szurkolók szenvedélyesen imádják a csapatukat, nekik azok a legjobbak, akik ott játszanak. Mind a West Bromwichnál, mind a Fulhamnél nagyon pozitívan álltak hozzám, akadt aki a macskáját is úgy nevezte el, hogy Zoltán.

Felemelő történet

Főként az inspirációs filmeket szeretem, azokból is az igaz történeteken alapulókat, mint például a Rádió. Egy amerikaifutball-edzőről szól, akinek felbolydul az élete, amikor egy hátrányos helyzetű fiatal megjelenik a pálya körül. Maga mellé veszi, saját gyerekeként bánik vele, annak ellenére, hogy ezzel kiváltja környezete rosszallását. Még 2004-ben vettem a repülőtéren, amikor a feleségemmel jöttünk haza Angliából, és lekéstük a járatunkat. Már sokszor láttam, örök klasszikus.

A családja is élvezte a kinti életet?
Nagyon szerettünk kinn élni. A kislányom és a kisfiam is kinn született, Hanna két évet járt iskolai előkészítőbe, mielőtt hazaköltöztünk. Hatéves korához képest nagyon jól beszélt angolul, sőt inkább angolul beszélt mint magyarul. Ez persze azóta, hogy visszatértünk Magyarországra, megváltozott.

Járnak vissza időnként Angliába?
Sajnos nem olyan sűrűn, mint ahogy szeretnénk. Amikor hazajöttünk, úgy terveztük, hogy évente legalább kétszer kimegyünk, de egyszerűen nincsen rá idő. Minket a munka köt ide, a gyerekeket az iskola, öt év alatt talán négyszer sikerült kiutaznunk. A kapcsolataim megmaradtak, régi játékostársakkal, orvosokkal, fizioterapeutákkal beszélek vagy találkozom, utóbbiakkal a sérülések utáni rehabilitációs munka miatt sajnos elég sok időt töltöttem együtt.

Tizenöt éven keresztül volt a magyar válogatott tagja, rengeteg mindent megélt. Mit gondol, miért éppen 2016-ban sikerült kijutni az Európa-bajnokságra, miért nem jött össze korábban a kvalifikáció?
Nyilvánvalóan közrejátszott benne, hogy felemelték a létszámot, de ezt leszámítva nem tudom a pontos választ. Sokan mondják, hogy korábban rendre erősebb kerettel vágtunk neki a selejtezőknek, több játékosunk szerepelt nívós bajnokságban. Előfordult, hogy közel jártunk a pótselejtezőhöz, az utolsó pillanatban mégis elbuktunk. Bárhogy is volt, nagyon örülök, hogy pályafutásom vége felé ez még sikerült, a franciaországi szereplés örök élmény marad.

Mindenevő a sportban

Elsődlegesen természetesen labdarúgást nézek a televízióban. A magyar mérkőzések mellett az angol bajnokság a kedvenc, de szeretem az olaszt is. A némettel szemben vegyesek az érzéseim, a spanyol valamiért annyira nem érdekel. A többi csapatsport közül főként a kézilabdát, a vízilabdát és a kosárlabdát szeretem. A tengerentúli ligák, mint az NBA és az NFL is lekötnek, de ezeket egyhuzamban legfeljebb 15 percen keresztül vagyok képes nézni, teljes mérkőzést a legritkább esetben.

A Ferencváros hol foglal helyet a szívében a csapatok között?
Minden klubomban jól éreztem magam, és mindenhonnan jó szívvel jöttem el. A Ferencváros különleges hely, az Üllői úton lettem ismert futballista Magyarországon, az ott töltött évek is nagyon kellettek ahhoz, hogy Angliában megálljam a helyem. A kötődésemről, azt hiszem, sokat elmond, hogy a kint töltött évek után is a klubhoz szerettem volna visszajönni. És nem bántam meg a döntést, másodszor is nagyon jó időszakot töltöttem a Fradiban.

Figyelemmel követi a Pécs teljesítményét is?
Mivel a szüleim ott laknak, meg-megfordulunk a városban. Sajnálom, hogy a futballcsapat sorsa az utóbbi években nem alakult jól, de most úgy látom, kezd talpra állni. Remélem, minél hamarabb visszakerül az első osztályba, hiszen a pécsiek nagyon szeretik a futballt, és a térségnek is jót tenne.

Amikor abbahagyta a profi futballt, az edzőség felé fordult, jelenleg a magyar U21-es válogatottat irányítja. Mióta foglalkoztatta ez a pálya?
A visszavonulásom előtti években elég sokat gondolkodtam azon, hogy ki kellene próbálnom magam ebben a szerepkörben is. Szerencsém van, mert nagyon hamar jó csapatot kaptam, a szövetségi edzői feladat hátránya ugyanakkor, hogy nem tudunk napi szinten dolgozni a játékosokkal, a mérkőzések előtt mindössze alig néhány közös edzésre van lehetőségünk, és azalatt nagyon nehéz átadni, amit szeretnénk. A korosztály legjobb játékosaival dolgozhatunk, és bár egyelőre nem jönnek az eredmények, azon dolgozunk, hogy ez minél hamarabb megváltozzon.

Sokat kell védekezni

Rengeteg jó játékos ellen léptem pályára Angliában, de mivel bárhová kerültem, meglehetősen sűrűn változtattam a pozíciómat, nem alakult ki olyan helyzet, hogy valakivel évekig küzdöttünk volna egymás ellen. Persze van néhány olyan védő, aki ellen nem szívesen játszottam, az egyik ilyen Ashley Cole, aki annak idején az angol válogatott és a Chelsea alapembere volt, állandóan támadott és meglepően sokat kellett ellene védekezni.

Van példaképe az edzők között?
Nincsen, de sokak pályafutását figyelemmel követem, és igyekszem mindegyiktől tanulni valamit. Nem hiszem, hogy bárkihez hasonlítanom kellene, a saját stílusomat szeretném megtalálni.

Célként tűzte ki, hogy egyszer a Ferencvárost irányítsa?
Nem gondolkodom ennyire előre, jelenleg az az elsődleges, hogy az utánpótlás válogatottal sikereket érjek el. A hitem eddig is átsegített a nehézségeken, tudom, hogy a jövőben is így lesz.

SportKrém – NS