Kilencgólos előnyünk után álltak fel a vendégek, de a végén sikerült behúznunk a bajnoki pontokat.

Férfi kézilabda, NBI, 9. forduló
Ferencváros 30–29 (19-11) Dabas KK
Gólok: Nagy 8, Schäffer 7, Andjelic 5, Kovacsics 4, Debreczeni 3, Bujdosó 1, Pordán 1, Schuch 1

Két rossz szériát futó csapat mérte össze erejét tegnap a Népligetben, hiszen mi és a Dabas is három elveszített mérkőzést tudhattunk a hátunk mögött. Úgy nézett ki sokáig, hogy ebből nekünk sikerült jobban kilábalni, remekül kezdtünk, négy perc alatt 5-1-re húztunk el. Az első negyedórában a vendégek kétszer is időt kértek, de hiába, a szünet előtt már a kilencet is rájuk lehetett számolni. A védekezés kiválóan működött, a labdaszerzésekből, Zernovic-védésekből és rontott lövésekből remekül indultunk, örömjáték volt a pályán, álomszerű első félidőt mentek a fiúk.

Hogy aztán a második játékrész rémálomszerű legyen… Mondhatni, hogy minden átfordult. A védekezés nem ment igazán, támadásban is elbizonytalanodtunk, jöttek az eladott labdák és a gyorsan beszedett gólok. A hajrában vészesen csökkent a különbség, Horváth Attila időkéréssel próbált reagálni, de hiába. Kettő perccel a vége előtt egyenlített a Dabas és ha ez nem lett volna elég, még Schuch Timuzsint is kiszórták a játékvezetők. De szerencsére a szívünk a helyén volt, és ha a csapatjáték akadozott is, azt a kicsi pluszt bele tudtuk tenni az egyéni megmozdulásokkal, Nagy Bence például minden dühét beleadva rontott a kapura, hiába próbálták lerántani hátulról, bevitte a győztes találatot. Ezután pedig Zernovic mutatott még be egy óriási bravúrt lábbal, így sikerült megnyernünk a mérkőzést.

Schäffer Zsolt

Jó csapat ellen léptünk pályára, ezt bizonyítja, hogy kilencgólos hátrányból is fel tudtak állni. Az első félidőben nekünk minden összejött, jöttek az átlövések, a bejátszások, egy rossz szót nem lehet mondani. A szünet után mintha kicsit bennmaradtunk volna az öltözőben, voltak hibáink, de mindig volt egy ember, aki valahogy betuszkolta a labdát.

Horváth Attila

Két ellentétes félidőt játszottunk, az elsőben játszottunk, a másodikban küzdöttünk. Azt hiszem, hogy visszamentem a múltba és újra átéltem a Komló elleni mérkőzést, ugyanaz a “fíling” volt… Csak legközelebb szólhatnának, hogy a vége is ugyanaz lesz. Rossz volt átélni. Az első félidő egy remek játék volt, a második félidőre megbeszéltük, hogy mit kell játszani, de teljesen ellentéteset védekeztünk, támadtunk. Nem tudtunk alkalmazkodni az ellenfél védekezéséhez, elkezdett védeni a Dabas kapusa, kihagytuk a ziccereket és szépen magunkra húztuk őket, vissza tudtak jönni a mérkőzésbe. Nem volt ekkor vezéregyéniségünk, se elől, se hátul, lesz min dolgoznunk megint. De hála égnek sikerült átlépni végül az árnyékunkon és ha kínszenvedéssel is, de megnyertük a mérkőzést.