Nézzük, mit árulnak el a számok és egy elemző észrevételei a csütörtöki Európa Liga csoportmérkőzésről.

UEFA.com

A meccsen 67%-ban a hazaiak birtokolták a labdát, ők 20-szor lőttek kapura (ebből 5-t blokkoltunk, 9 ment mellé, egy kapufa lett és 5 ment kapura a góllal együtt), a mieink 9-szer (1-et blokkoltak, 4 ment mellé, 2-t védett López), a ráadás pedig a hazaiak öngólja volt.

A mieink teljesítménye a két félidőben egész más volt. Míg az elsőben eggyel több labdát szereztünk (36-35) és 2-vel kevesebb labdát vesztettünk (42-44), majdnem ugyanolyan pontosan passzoltunk (85.4 és 87.9%), valamint a kaput is annyit veszélyeztettük, mint a hazaiak (0.3 – 0.42 xG az arány, de ebben az öngól értelemszerűen nincs benne), addig a másodikban a hazaiak nagy nyomása alatt már többször adtuk el (61-56) és kevesebbszer szereztük vissza a labdát (34-51), és gyengébben, jóval kevesebbet is passzoltunk (170 ill. 108, 85.4 és 64.8%). A hazaiak fölénye az xG-ben is megérződött (2.26-0.12). Dininek 4-szer kellett védenie, 1.76 xcG „értékű” lövések jöttek a kapujára (ebből 0.03 az első félidőben).

A TotalFootballAnalysis portálon Garai Dániel elemzésében bemutatja a két csapatot, valamint azok felállásait, a hazai 4-4-2-t, és a Fradi 4-3-3-ját. Mint írja, az Espanyol arra várt, hogy letámadjuk majd őket, ezért hátul a két belsőhátvéd és a két belső középpályás egy gyémántot formált, hogy stabilan tarthassák a labdát rövid passzokkal, Roca (21) a két védő mellé balra sorolt be, míg a gyémánt csúcsán Alberto Bosch tanítványa, Lozano volt (26).

A szélsőhátvédek feltolódtak, míg a két szélső a középpályásaink mögött beljebb helyezkedett, hogy területet találjanak, de csapatunk kompakt módon játszva ezt megakadályozta. Együttesünk nem akarta a hátsó labdázgatást megzavarni, ezért védekezéskor egy 5 fős keskeny középpályát alkotva, az Espanyol támadásvezetéseinek második fázisában támadtunk le, hogy a középső passzokat megakadályozzuk. Ebben a felállásban Tokmac és Zsubkov volt a középpályásvonal két szélén, a letámadás első vonalát Isael egymaga alkotta. Ignyatenkónak Melendót kellett letámadnia, mikor jobboldalt belépett a „féltérbe”, a másik oldalon Sigérre Lozano volt bízva.

A fenti képen látszik az Espanyol hátsó gyémántja, valamint a szélsők belülhelyezkedése, csak a szélsőhátvédekre maradt a szél. A Fradi kompakt középső blokkja pedig elzárta a szélsőket a passzútvonalaktól. A középső középpályások megakadályozták a csatároknak szánt keresztpasszokat, Haratin pedig a középső teret védte. Mint írja, mikor Sigér letámadta Lozanót, Zsubkov beljebb lépett, hogy zárja a területet, ezzel viszont megnyitva a helyet a szélsőknek.

Ahogy megjegyzi, hátulról próbáltuk felvinni a labdát, de ez nehezen ment az Espanyol letámadása miatt. A meccs elején a két középhátvéd egymástól viszonylag távol helyezkedett, Haratin lépett hátra labdákért, míg a két szélsőhátvéd a vonal mellett tartózkodott. Sigér és Ignyatenko feljebb helyezkedett a félterekben.

Hamarosan aztán Haratin a két belsővédő közé lépett, hogy Blazic és Dvali el tudjon indulni a labdával.

Rámutat, hogy direkten és gyorsan próbáltuk megjátszani a labdát előre, Toki és Zsubkov gyorsaságára építve, valamint arra, hogy Isael technikájával nyomás alatt is képes megjátszani a labdát. A gólnál a kulcs Zsubkov visszalépése volt, aki magával vitte emberét, Vilát, így teremtve helyet egy hosszú labdának, az üres területbe pedig Isael remekül lépett be.

Összefoglalásként leírta még a szerző, hogy a Fradi jól, éretten játszott, és begyűjthette volna a három pontot is, de a hazai csapat egy szerencsés góllal egyenlített. A teljes, ennél bővebb cikket angol nyelven ide kattintva találjátok.

A mérkőzésről a teljes Wyscout-riportot alább böngészhetitek, tölthetitek le: