Labdarúgó csapatunk másodedzőjével beszélgettünk a pénteki sajtócsütörtökön.

Máté Csaba

Sok mindent megéltem itt a Fradiban, nagyon szembetűnő a változás, amin a club átment hét év alatt. Még akkor kerültem ide, amikor a régi stadionban voltunk, az edzéseinkre futva kellett átjárnunk az Üllői útról a Népligetbe, a körülmények teljesen mások voltak. Az elmúlt években megérett az egyesület arra, hogy reálisan beszéljünk arról, a csoportkörbe kerülés a cél. Ezt többször el is mondtuk, sajnos nem sikerült. Most sikerült összerakni egy olyan játékoskeretet, amely az utóbbi évek legerősebbje, ha valaki kiesik egy posztról, könnyebben tudjuk pótolni, mint korábban. Több idő volt a felkészülésre is, az új játékosok időben megérkeztek, el tudták végezni a vezetőedző által tervezett munkát, Szergej személye is fontos, hiszen végig hitt abban, hogy a cél elérhető. A Táborról sem szabad elfeledkezni, hiszen volt olyan időszak, hogy nem voltak mellettünk a nemzetközi mérkőzéseken sem, most viszont négy, közel telt házas meccset produkáltunk, nem biztos, hogy mindig a legközönségvonzóbb ellenfelekkel, ez is mutatja, hogy a szurkolók a Fradi miatt jönnek ki, nem pedig a rivális miatt. Az, hogy egy máltai vagy litván csapat ellen ez legyen, az csak a Fradinál érhető el.

A csütörtöki egy érzelmekben gazdag mérkőzés volt, nem úgy képzeltük el a kezdést, ahogy indult a mérkőzés, érződött a játékosokon a feszültség, nagyon szerettek volna bizonyítani, ez talán görcsösségbe ment át, aminek az eredménye az ellenfél vezetése lett. Az egyenlítés után felszakadt a gát, onnantól kezdve jobban játszottunk ellenfelünknél, annak ellenére, hogy 2-2-nél is ők álltak továbbjutásra. Kulcsmomentum volt, hogy erre gyorsan tudtunk válaszolni Toki révén, aki az egész európai menetelésben kulcsszerepet vállalt. Onnantól kezdve volt lehetőségünk többször is lezárni a mérkőzést, végül a 4. góllal sikerült, jobb később, mint soha… De jó lenne nem ennyit halogatni.

Az első mérkőzéseinken, a Ludogorec ellen, a helyzetkihasználást tekintve nagyon hatékonyak voltunk, nem volt sok és szinte mindet gólra váltottuk, mostanában ezzel kicsit hadilábon állunk. Minden játékos életében vannak pillanatok, amikor a hátáról is bepattan, most néhányaknak pechje van, de a nemzetközi meccseken a kimaradt helyzetek mellett azért szép számban lőttük a gólokat, ennek köszönhetően értük el a célunkat – igaz, elég sok gólt is kaptunk.

A Süduvát itt Magyarországon egy kicsit alul értékelték, azt látni kell, hogy háromszor jutottak el zsinórban az Európa Liga selejtező playoff köréig, én nem látom azt, hogy ezt esetleg egy NBI-es középcsapattól elvárható eredmény lenne – nagyon szervezett csapatról van szó, egyszerűen játszanak, kiismerhető, de amit játszanak, azt jól csinálják. A visszavágón az volt az érdekes, hogy ennyi gólt azért nem szoktak kapni, rá voltak kényszerítve, hogy fussanak az eredmény után, így kicsit nyíltabban kellett játszaniuk, mint korábban. A Maccabi ellen végig a kezükben volt az eredmény, akkor teljesen másként játszottak. A magyar bajnokságban is megállnák a helyüket.

Kardinális kérdés volt, hogy bejussunk a csoportkörbe, mert egy olyan keret lett összerakva erre az idényre, hogy két fronton tudjunk helytállni, ha ez leszűkült volna egyre, akkor könnyen nagyobb feszültség keletkezhetett volna. Eddig is mindenki megkapta a lehetőséget a bizonyításra, ezután is minden játékosunkra szükség lesz az ősz folyamán. Még történhetnek változások, hiszen le kell adni a tíz nevet az NBI-re – Haratin, Heister és Skvarka futballmagyarnak számítanak, így is van még három plusz légiós, akik a magyar bajnokságban nem tudnak majd játszani és így az Európa Ligában sem, hiszen nem tudjuk emiatt feltenni az UEFA-listára sem, ezt még tisztázni kell.

Minden edzőnek más a személyisége, úgy gondolom, hogy mindig a stábnak kell alkalmazkodnia ehhez, fontos dolog ez, hiszen együtt kell dolgozni. A játékosok szemszögéből a következetesség, a hitelesség az igazán fontosak – van aki jobban szereti a bratyizósabb stílust, van aki jobban tudja kezelni, ha nyersebben szólnak hozzá, minden játékos más, minden edző is más. Ezt mindenkinek magában kell rendeznie. A mi feladatunk az, hogy ilyen dolgokat is lereagáljunk, ha valakit hátba kell veregetni, vagy fejen koppintani, akkor ezt megtenni, ez is segíti a vezetőedző munkáját. A külföldi edzők számára mindig fontos, hogy legyen egy olyan ember, aki a helyi dolgokat jobban ismeri, nem csak néhány videóról ismeri az ellenfél játékosait, hanem plusz információkkal tud szolgálni. Ha valamelyik szakember úgy érzi, hogy nem tetszik neki valaki, akkor az ilyen szintű edzők gondolkodás nélkül megválnak az illetőtől. Mondhatjuk, hogy számomra nagy elismerés az, hogy Ricardo Moniz, Thomas Doll és Szergej Rebrov mellett is folytathatom a munkát.

Minden Európa Liga ellenfelünknek megvan a maga pikantériája, a Ludogorecé egyértelmű, hiszen kiütöttük őket a Bajnokok Ligája selejtezőben, ami számukra kicsit övön aluli ütésnek számíthatott, esélyesként léptek pályára, talán így is kezelték a meccseket, nagyon motiváltak lesznek ellenünk. De ha sikerült a kvalifikáció során legyőznünk őket, miért ne sikerülhetne a csoportkörben is? A spanyol focit nem kell bemutatni senkinek, van két spanyol kolléga a stábban is, Alberto az Espanyolnál dolgozott korábban, számára is külön presztízs lesz. A CSZKA Moszkvának a stílusa nem lesz ismeretlen az abból a régióból érkező játékosainknak, mindenki meg fogja találni a megfelelő motivációját. Hogy nem közönségvonzóak? A csapat már elérte azt, hogy nem az ellenfél miatt jönnek az emberek, hanem a Fradiért, ennél nagyobb elismerés nincsen!

Le kell szögezni, hogy a bajnokság ugyanolyan prioritást kell élvezzen, mint az Európa Liga! Az európai porondon való sikeres szereplés egy fokkal könnyebb bajnokként a Bajnokok Ligáján keresztül, mint egyből az Európa Liga selejtezőjében kezdve. Valamint a Ferencváros név is megköveteli, hogy bármelyik sorozatban elindulunk itthon, a győzelemért kell pályára lépnünk. Úgy is indultunk neki a bajnokságnak, hogy meg szeretnénk védeni a címünket, ez a felcsúti kudarc ellenére sem változott. Fontos, hogy mindenki tisztában legyen a Diósgyőr elleni meccs jelentőségével. A szurkolók részéről is mindig a győzelem az igény és itt a Fradiban van olyan tömeg a mérkőzéseken, hogy a játékosok nem tehetik meg, hogy akár csak egy félidőt is ellazsáljon. A DVTK-nál az elmúlt években mindig problémák voltak az eredményességgel, de azt lehetett látni rajtuk, hogy próbáltak egy stílusban játszani, amiben voltak ugyan hibák, de törekedtek rá. Hazai pályán csak a győzelem lehet ellenük a célunk függetlenül attól, hogy milyen passzban vannak, de arra számítani kell, hogy nem adják majd könnyen magukat.