Nézzük, mit árulnak el a számok a csütörtöki Európa Liga selejtező playoff visszavágóról.

A Ferencváros utóbbi másfél évtizedének legfontosabb nemzetközi meccsén 30 percig kerestük magunkat, ebben az időszakban a csapat egyrészt a kapujára engedett 6 lövést (melyekből egy gól lett, összesen 0.35 xG), másrészt gyakorlatilag nem is veszélyeztetett (három lövés, 0.06 xG). Ekkor is minden mutatóban ellenfelünk fölé nőttünk, de az idegesség a támadójátékunkat teljesen leblokkolta, az egyetlen védekezőharmadban eladott labdából pedig egyből gólt kaptunk. A meccs másik 60 plusz 9 perce teljesen más képet mutatott, ezt az xG érték is elárulja: 3.3-0.71!

A megszokott 4-2-3-1-es formációban játszottunk, de a két szélső picit közelebb helyezkedett a középvonalhoz, így Bolihoz (majd Szignyevicshez) is, ezzel ellensúlyozva a litván védők számbeli fölényét. A védekezésbeli problémáink ezúttal a bal oldalunkon alakultak ki, a Süduva 30 támadásából 18 a jobb oldalon zajlott és innen is voltak a legveszélyesebbek, 0.76 xG értékű helyzeteket alakítottak ki – az középső és bal oldali támadásoknál ez nincs 0.04. Támadásban is a balszél kiemelhető, mi is 18 támadást vezettünk azon az oldalon. A meccs hajrájában – a támadásbefejezésektől eltekintve – azt játszottuk, amit kellett. Részben átadtuk a kezdeményezést (bár ekkor is 51.8%-ban nálunk volt a labda), de a párharcok többségét a meccs végére beállt Ignyatenko vezérletével megnyertük, majd életveszélyes támadásokat indítottunk, miközben szinte semmi veszélyt nem jelentett ellenfelünk a kapunkra (1.34-0.04 xG). Érdemes megjegyezni, hogy a Rebrov-érában a DVTK elleni hetes után most veszélyeztettük leginkább az ellenfél kapuját (3.36 xG). Dibusz kapuját négy lövés veszélytette az egész meccsen (összesen 0.87 xcG-t kitevően), ezekből Topcagic gólja volt a legnagyobb (0.51) helyzet. Ivan Kardum kapujára 9 lövés ment, összesen 4.44 xcG értékben, ezekből a két legnagyobb Toki és Boli 73. és 76. perces lövése, 0.73 és 0.77 – természetesen a tizenegyeseket leszámítva.

Érdemes kitérni a csapat egyik vezérének, Tokmacnak a statisztikáira, mert az ő adatai megmutatják, mennyire feladatfüggő az, hogy milyen értékekre érdemes figyelni. Akcióinak 43%-a volt sikeres, és messze a legtöbb, 24 labdavesztése neki volt – azért mert Rebrov láthatóan nagyon direkt játékra kérte. Érdekesség, hogy az első 30 percben csak kétszer adta el a labdát – ami azt mutatja, hogy ő sem volt elég aktív – az első félidő utolsó negyedórájában pedig tízszer. Az ő (és Skvarka) szerepe idén egész más, mint a két támadóközéppályásnak volt korábban: kevesebb a védőfeladat, így nem érdemes Gorriaranhoz hasonlítani őket – teljes más a funkciójuk a pályán. Tokmacnak csütörtökön két lövése (és egy gólja), két kulcspassza és 5 lövéselőkészítése volt – továbbá azért 5 passzt is lelopott, valamint ő vállalta a legtöbb, 31 párharcot (ebben őt Zsubkov, Boli, Heister, valamint Haratin és Varga követi).

A mérkőzésről a teljes Wyscout riportot alább böngészhetitek: