A visszavonuló remek pólós pályafutása utolsó szezonjában szeretett csapatával, a Fradival mindent megnyert – a karrierjéről és jövőjéről beszélgettek vele.

Gór Nagy Miklós

Elmeséltem több helyen, de most így, egy életútinterjúban helye van: már 14 voltam, amikor anyukám egy bevásárlóközpontban összefutott Derekas Szilárddal, aki szóvá tette, hogy Miklós hétfőn-kedden nem jár edzésre… Hát nem, mert akkor pihen – válaszolta. Erre az edző azt mondta anyukámnak: “Pedig érdemes lenne lejönni, mert akár még játékos is válhatna belőle.” Anyukám onnantól kezdve “megemberelte magát”, délután felébresztett és elvittek az uszodába rendesen.

– Melyik volt a legjobb csapat, amiben játszottál?

– Definiáljuk a jó csapat fogalmát! Mostanra úgy gondolom, az a jó csapat, amelynek tagjai tudnak egy közös célért úgy küzdeni, hogy a játékosok egyéni motivációjának is van tere. Egymásból is tudnak erőt meríteni, ha probléma van, s először mindenki magában, nem pedig másban vagy a “körülményekben” keresi ennek az okát. Ehhez nyilván megfelelő edző, jó stáb is kell. Zsolt például nagyon jó edző, jó vezető, tud energiát adni saját magából a játékosainak. Emellett Süni remekül kiegészíti Zsoltot és egyébként az utánpótlásban végzett munkája is példaértékű. Madi pedig határozottan tartja kézben a gyeplőt és hát, ugye, a Fradi család, mint klub is nagyon stabil és különleges alapot ad az egésznek.

– Szóval akkor melyik volt a legjobb csapat, ahol eredményes is voltál, a csapat is és jól is érezted magad?

– Kétségtelen, hogy ez a legutóbbi Fradi. Az eredményességét tekintve mindenképpen, de mentálisan is nagyon-nagyon erős csapatról beszélünk. Olyanról, ahol megtisztelő volt vízilabdázni. (…) Szerintem 18 szezont lejátszottam felnőttként. Minden évben új csapat “kezdődik”, másfajta kohézió alakul ki. Nem mindig sikerül elérni arra a szintre, amiről korábban beszéltem. Ha mégis, akkor az a csapat általában ki is hozza magából a maximumot, győz is a végén vagy nagyon közel kerül a győzelemhez. Kap egy olyan pozitív visszacsatolást, amely előrelendíti és a következő évben eleve magasabb szintről kezdődhet az építkezés. Ez a mostani Fradi minden szinten kihozta magából a maximumot az eredményeket tekintve, de én év közben is azt éreztem, hogy ez egy nagyon-nagyon jó csapat.

– Három olimpiáról maradtál le különböző okok miatt. Ez mély seb?

– Nem. Nincs párhuzamos univerzum, legalábbis nem tudunk róla. Nem tudhatjuk, mi lett volna, ha. Különböző története van a három olimpiának. Peking előtt – mint azóta kiderült – az utolsó olimpiai győzelmére készült az aranygeneráció. Én akkor nem voltam elég jó ahhoz, hogy kiszorítsam mondjuk Varga Tamást.

– Most ott tartasz, hogy van egy kivárási időszak és csinálod, amit az élet hoz, vagy van már egy kiforrott célod, amit szeretnél elérni?

– Amikor hazajöttem a Világligáról, egy hét volt hátra a profi szerződésemből. Akkor az volt a helyzet, hogy egyelőre csinálom, amit az élet hoz. Elkezdek majd ügyvédbojtárkodni egy barátom irodájában, mellette végzem az utánpótlásedzői munkát, aztán a többi majd jön magától. Vízilabdabírói ambícióim is vannak. Engem viszont mindig is az motivált, ami vízilabdázóként is a legnagyobb örömöt adta, ami nap, mint nap erőt adott az edzéseken is. Az, hogy a hazámat képviseljem, Magyarország sikereiért küzdjek. Hogy a sportsikerek által az egész ország boldogabb, büszkébb legyen. Hiszen, ugye, ez az élsport értelme, erről már beszéltünk korábban. Ettől a gondolattól vezérelve elküldtem az életrajzomat, a Külgazdasági és Külügyminisztériumba és ott pozitív fogadtatásban részesültem. Úgyhogy a technikai követelmények teljesítése után hamarosan a Külügyminisztériumban fogok dolgozni, továbbra is a nemzet érdekeit szem előtt tartva, a hazámat képviselve.

A teljes, igen tartalmas interjút itt olvashatod el, érdemes: VLV