Dini emlékeztette a Nemzeti Sport tudósítóját: hazai pályán mindenkivel felvesszük a versenyt.

– Szokta mondani, vannak olyan mérkőzések, ahol alig néhányszor kell játékba avatkoznia, és olyanok, melyeken már az elején belövik.
– Ez a mostani egyértelműen utóbbi volt… Nyilvánvalóan a nagy számok törvénye alapján sok lövésből több talál kaput, mintha kilencven perc alatt mondjuk háromszor próbálkozik az ellenfél.

– A horvát bajnok egyik fegyvere, hogy távolról is bátran tüzelnek. Készült erre?
– Igen. Számítottam rá, hogy hazai pályán a Dinamo rohamozni szeretne, arra is készültem, hogy távolról is előszeretettel lőnek. Sok ilyen lehetőségük volt, egyik részét blokkoltuk, másik részét szerencsére védtem. Jó rugótechnikájú játékosaik vannak, mind szélről, mind középről meglódulva veszélyt tudnak teremteni, és lövőhelyzetet kialakítani. Ha a tizenhatosunk környékén voltak, nem voltam nyugodt. Kapus szemszögből eseménydús mérkőzés volt, alaposan elfáradtam, de így volt ezzel kedden este az összes csapattársam.

– Olykor inkább oldalra ütötte a labdát, mintsem megfogta volna. Ilyenkor bizonytalan volt?
– A pálya meglehetősen rossz állapotban volt, bakteriális fertőzés miatt kopár felületek voltak rajta. Valóban akadtak szituációk, amikor inkább oldalra ütöttem, vagy a magasba öklöztem a labdát, ám ez annak szólt, nem szerettem volna felesleges kockázatot vállalni.

– Nem ijedt meg a horvátok gyors góljánál?
– A mérkőzés elején sosem jó gólt kapni, odabent a pályán mi is éreztük, hogy kisebb üzemzavarral kezdtünk. Fontos volt azonban, hogy utána rendeztük a sorokat, húsz perc elteltével működött a labdabirtoklásunk, igaz, nagy helyzeteink nem voltak, de legalább járattuk a labdát, mertünk passzolni, és nem estünk össze a hirtelen jött gól után. Úgy is fogalmazhatnék, onnantól egyenrangú partnerek voltunk. Aztán úgy kezdtük a második félidőt, ahogy az elsőt kellett volna… Nagy százalékban nálunk volt a labda, és gólt is szereztünk.

– Mit látott Sigér Dávid fejeséből? A reakciókat figyelte?
– Sok mindent nem láttam. Első szándékból a partjelzőre néztem, aki felemelte a zászlaját, arra gondoltam, biztosan lest int. Utána láttam, hogy a játékvezető középre mutat, akkor tudatosult bennem, hogy gólt szereztünk. Az idegenbeli találatnak nagy jelentősége van, ezek azok a párharcok, ahol az egy egy sokkal jobb eredmény, mint a nulla nulla…

– A horvát újságírók mégsem aggódnak, mondván a Dinamo tipikusan az a csapat, amelyik idegenben is képes kiharcolni a továbbjutást.
– Ezzel nem mondtak újdonságot. Ahhoz hasonló rohamokra kell készülnünk, melyeket az első mérkőzésen láthattunk tőlük. Budapesten őket sürgeti majd az idő, az első mérkőzés eredménye miatt nekik kell többet kockáztatniuk. De mi hazai pályán eddig bármelyik ellenfelünkkel felvettük a versenyt. Biztosan nagyon nehéz lesz, biztosan teljes koncentrációt igényel a visszavágó is, de az elmúlt mérkőzéseken is látszott, egyben van a csapatunk. Mindenki csúszik-mászik a sikerért.

– Bizakodó a visszavágót illetően?
– Abszolút. Volt néhány hibánk, ezeket a második mérkőzésig ki kell javítanunk. Immár mindenkinek van testközeli élménye az ellenfélről, és a szakmai stáb is újra kielemzi a látottakat. Annak ellenére, hogy nagyon nehéz lesz a visszavágó, a magam részéről bizakodó vagyok. Most már egy valamit kívánnék, jó lenne ha lehoznánk egy mérkőzést kapott gól nélkül. A visszavágón ez nem is lenne rossz, hiszen azt jelentené, hogy mi jutunk tovább.

– A hangulat?
Hallottuk, hogy a hétfői nemzeti ünnep miatt sokan nyaralnak, nem is lett tele a stadion, 15 ezren, ha lehettek. A mi szurkolóink is szenzációs hangulatot teremtettek, remekül, sportszerűen biztatták a csapatot, ezt nagyon szépen köszönjük. Bőven felvették a versenyt a hazaiakkal hangpárbajban is, a visszavágón szerintem sokkal komolyabb hangulat lesz, így pedig kiharcolhatjuk a továbbjutást.

(nso, origo)