Utánanéztünk elefántcsontparti szerzeményünknek, a norvég bajnokság és kupa 2019-es szezonjában szerzett találatait is megmutatjuk. Az 1993 decemberében Elefántcsontpart fővárosában, Yamoussoukróban született Bi Sylvestre Franck Fortune Boliról elterjedt ugyan, hogy a francia válogatott Basile Boli fia, ez azonban nem igaz: édesapja, Fulbert válogatott volt ugyan, de elefántcsontparti.

A jobblábas Franck csatárt játszott már a helyi Tehi Joel futballsuliban, majd 16 évesen részt vett Abdijanban egy norvég ügynökök szervezte tornán. Két hónappal később már Lilleströmben volt, ahol a helyi klub utánpótlásának tagja lett. A beilleszkedés után elkezdett gólokat lőni. 2011-ben, 18 évesen a karrierjének eddigi legfontosabb helyén Stabaekben írta alá élete első profi szerződését. A 180 centis, 77 kilós játékos 2012-ben már rendszeresen az első csapatban játszott, hol balszélsőként, hol centerként, 28 meccsen 5 gólig jutott bemutatkozó szezonjában a bajnokságból utolsó helyen kizúgó csapatban, ezzel házi gólkirály is lett. A másodosztályból azonnal feljutott csapatával, a második helyen. Második felnőtt szezonjában 6 gólig, 5 gólpasszig jutott.

2014-ben, 20 évesen aztán igazán beindult, a kilencedik Stabaek minden harmadik gólját lőve 13-ig jutott, ezzel a góllövőlista harmadikja lett. Ezzel felhívta magára a figyelmet, az “Outside of the Boot” a 18. legjobb fiatal játékosának szavazta meg, az akkor barcelonai, jelenleg evertonos Sandrót megelőzve, az interes Keita Baldét követve.

Ekkor azt írták róla, hogy a klasszikus középcsatár több jellemzőjét birtokolja: “Erős, jó a levegőben, veszélyes fejjel. Sebességét felhasználva el tud lépni emberétől, szabad területeket találva. Jó a labdakezelése, technikailag felkészült és a gyengébbik – bal – lábával is életerős lövésre képes. ‘Drogbaszerű’, intelligens focista, aki jól mozog a tizenhatoson belül és annak környékén.

Nem csoda, hogy 2015 februárjában megvásárolta a senjangi Liaoling FC, 700.000 euróért. A kínai kaland nem volt sikeres, mint mondta később: “Túl fiatal voltam, s az elején meg is sérültem, nem ismertem senkit. Én nem is akartam odaigazolni, de a Stabaeknek kellett a bevétel“. Egy góltalan, 20 meccses szezon után elbúcsúzott a kínai élvonaltól, 2016 márciusában csatlakozott rossz ismerősünkhöz, az Aalesundhoz – kacskaringós úton, egy elefántcsontparti amatőrcsapaton keresztül.

Itt újra elkezdte rúgni a gólokat, igaz, nem olyan tempóban, mint azelőtt. Hét találatával és 2 gólpasszával azért a házi góllövőlista második, a bajnokság ranglistájának 11. helyére került. 2017 januárjában csatlakozott volt klubjához, a Stabaekhez. A szezon kétharmadát ki kellett hagyja azonban, keresztszalag-szakadás miatt, az utolsó 7 meccsen aztán már négy gólt vágott.

Ezután jött a tavalyi, 2018-as gólkirályi címet hozó szezon, amely nem úgy indult a kiesés ellen harcoló, a szezon végén osztályozóval bennmaradó klub színeiben, hogy ő lesz a mesterlövész. Az első 14 fordulóban 2 gólig és egy gólpasszig jutott, majd a klub szerződtette az ex-MOL-edző Henning Berget, aki felébresztette Boliban a góllövő ösztönt. 16 találkozón 15 gólt szerzett, ezzel gyakorlatilag “saját lábúlag” benntartva a Stabaeket. 17 gólt vállalt a jobb gólkülönbséggel bennmaradó, 37 gólt szerző csapatban.

Nem meglepő, hogy egy sor klub küldte el megfigyelőit a csupa izom játékos meccseire. A hírek szerint szóba került a Brest, a Porto, az Antalyaspor, a Basel, a Montpellier, a Le Havre és a Rapid csapatainál. Tárgyaltak is több klubbal Franck elmondása szerint, végül azonban hosszabbított a Stabaekkel, 2021-ig.

A 2019-es szezonban sem tudott előrelépni a csapata, továbbra is a kiesés ellen küzdenek, júniusban Berg is otthagyta a klubot a ciprusi Omonia kedvéért. 2 pontra vannak a kieső helytől, csak a jobb gólkülönbséggel elkerülve az osztályozós helyet. A klub 15 meccsen szerzett 14 góljából a 13 meccsen pályára lépő csatár 6-ot vállalt, ezt meg is nézheted alább (fentebb a kupameccseken szerzett két gólja látható):

Elmondható hát, hogy Boli egész karrierje során gyengébb csapatok erőssége volt, most egy nagy lépés vár rá – egy bajnokságában domináns csapatban kell szállítania a gólokat. A nemzetközi kupában azonban kifejezetten hasznosak lehetnek számunkra az elmúlt években szerzett tapasztalatai.

Eddigi pályafutása során egyszer állították ki, idén júniusban, de a sárgák nem idegenek tőle, mint írtuk, a térdszalagjával voltak problémái, de az elmúlt két évben egy meccset sem kellett kihagynia sérülés miatt. Boli elsősorban egy vagy két csatáros rendszerben ékként játszott karrierje során, de balszélsőként is rendszeresen pályára lépett karrierje bizonyos szakaszaiban. Íme az elmúlt 4 bajnoki szezonjának “hőtérképe”:

Akcióinak 43-44%-a sikeres átlagosan, 75%-os pontossággal passzol. Ami fontosabb, átlagosan 2.4 lövésének 50%-a kaput talál, 0.43-as xG-jéhez 0.41 gól társul. Viszonylag sokat, átlagosan 5.3-at cselez, 40%-os sikerességgel, sok párharcot vállal, 26.7-et, ezek 34%-át megnyeri (ez továbbra sem jelenti azt a Wyscoutnál, hogy 66%-át elvesztené!). Meccsenként 0.7 lövést készít elő, 4-szer ér labdába a tizenhatoson belül.  Ami érdekes, hogy a norvég bajnokság kiscsapataiban meccsenként tíz passzból kellett megélnie, a Ferencvárosnál lényegesen többre (átlagosan 15-17-re) számíthat.

És nyugodtan bízhatunk benne, hogy jobbakra is.