Mi meg igen, de ettől még érdemes odafigyelni, hogy miben látja a magyar focisták lemaradását egykori utánpótlás vezetőnk.

Kívülről nézve a magyar futball egyik legnagyobb problémája az, hogy a szakmán belül még mindig él az a nézet, hogy mi bizony mindent nagyon jól tudunk és senki ne mondja meg nekünk, hogy mit és hogyan kellene csinálni.

Emlékezhetünk, hogy Dárdai Pál szövetségi kapitányi kinevezésekor volt olyan vélemény, amely a szakma arcul köpéseként értékelte a Bundesligában szocializálódott edző megválasztását, ehhez képest a 2016-os Eb-re Dárdai, illetve az őt váltó és az ő útját folytató Bernd Storck juttatta ki a válogatottat.

Aztán volt olyan honi edző, aki azt mondta, hogy a Barcelonát egy magyar tréner is simán eldirigálná, miközben az NB I utolsó öt bajnokcsapatának tablóján egyaránt külföldi szakember arcképe (Szerhij Rebrov, Marko Nikolics, Marco Rossi, Thomas Doll, Joan Carillo) látható.

Szóval nem kellene szégyellni, ha a nálunk jóval előrébb tartó országoktól tanulunk a futball terén, éppen ezért is érdemes odafigyelni Magyarország legújabb alapítású labdarúgó utánpótlás-egyesületére, az UDSE-re.

A klubnál német edzésmódszerek alkalmazásával képzik a 10 és 18 év közötti fiatalokat, a szakmai igazgató az a Theo Schneider, aki korábban évekig felelt az utánpótlásért az FTC-nél, a kiválasztásban pedig Doll mellett Eddy Boekamp, a Borussia Dortmund, illetve Thomas Hossmang, a Magdeburg utánpótlás-vezetője lesz a segítségére.

Schneider 2015-ben érkezett a Fradihoz, és az első teljes szezonja után, 2016 nyarán az össze utánpótlásedzőt lecserélte a klubnál.

Magyar edzőket kerestem a csapatokhoz, speciálisan olyanokat, akik értenek az utánpótláshoz. Nem volt könnyű feladat, de végül jó szakembereket találtunk. Ahogyan sikerült néhány értékes, izgalmas játékost is felfedeznünk, ilyen volt az akkor 15 éves Csonka András vagy az a Nagy Ádám, aki ma már a Bolognában futballozik. Ádám nem játszik látványosan, de nagyon jó szeme van a játékhoz és jó döntéseket hoz a pályán. De mondhatom még Kundrák Norbertet és Csernik Kornélt is, mindketten nálunk debütáltak az NB I-ben, ma pedig már U21-es válogatottak, vagy említhetem a nagyon tehetséges Takács Zsombort és Varga Ádámot” – nyilatkozta a 24.hu-nak Schneider.

Szerinte alapvető probléma a magyar futballban, hogy a fiatalokkal foglalkozó edzőket nem képezik eléggé, pedig mindenkinek hasznos lenne, ha évente 1-2 alkalommal összegyűlnének az utánpótlásban dolgozók egy kiadós fejtágítás erejéig.

Ami miatt szintén hiányérzete volt: azt tapasztalta, hogy az edzők nagyon kevésszer állítják meg az edzést, hogy kijavítsák a hibákat, így aztán a játékosok fejében sokszor maradnak meg olyan dolgok, amiket minimális magyarázattal helyre lehetne tenni.

Ráadásul a rosszul rögzült dolgok egy utánpótlásmeccsen nem biztos, hogy végzetesnek bizonyulnak, ellenben a felnőtt futballban pillanatok alatt kiderül, ha egy késznek tartott játékos tele van taktikai és képzésbeli hiányosságokkal.

Nagyjából négy éve (12-től 16 éves korig) van egy fiatalnak arra, hogy a gyerekfociról szépen átálljon a felnőttek játékára, hogy megtanuljon mindent. Tizenhárom évet dolgoztam a Borussia Dortmund utánpótlásában, és ott olyan nagy a konkurencia az egyes csapatoknál, hogy nem adsz ki magadból minimum 90 százalékot edzésen, akkor esélyed sincs bekerülni. Ehhez képest Magyarországon azt láttam, hogy a játékosok 60 százalékkal teljesítettek edzésen. Amikor Thomas Dol-llal elkezdtük a munkát az FTC-nél, nagyjából két évet kellett várni, hogy olyan fiatalok kerüljenek az első csapat közelébe, akik fizikailag nem voltak nagyon lemaradva, hanem közel azonos állapotban voltak.

Schneider a mentalitással kapcsolatban elmesélt egy tanulságos történetet: 2017-ben a Fradi U19-es csapata egy rangos nemzetközi tornán vett részt Dortmundban. Schneidert nagyon kellemes meglepetésként érte, hogy a csapat bejutott az elődöntőbe, ahol 1-0-s vereséget szenvedett a Real Madrid ellen egy kiélezett meccsen.

Aztán jött a bronzmérkőzés, de a csapat úgy érezte, a célt elérte, ott van a legjobb négyben, és a fiúk annyira leengedtek, hogy beleszaladtak egy 7-1-es pofonba a Schalke ellen.

Néhány hónappal később a Schalke edzője felhívott, és arról érdeklődött, hogy állunk a bajnokságban. Mondtam neki, hogy sajnos nem vezetjük, a dobogóért harcolunk, ő pedig nem értette miért, annyira jó benyomást tett rá a csapat a tornán. Pedig a képlet egyszerű volt: egyszerűen nem tudtak minden meccsre ugyanúgy felpörögni. Nem voltak elég éhesek, mintha nem értették volna meg, hogy minden edzésen, minden meccsen száz százalékot kell nyújtani, és igenis egy barátságos mérkőzést is meg kell nyerni és az egymás közötti játékot sem lehet ellazsálni. Megint Nagy Ádámot tudom említeni pozitív példaként, aki mindig azt kereste, miben tud fejlődni, és a nap 24 órájában a futballnak élt.

A német szakember sok olyan apróságot mondott, amiben szerinte a magyar futball el van maradva a hazájától már a fiatalok szintjén is, elég csak olyan dolgokra gondolni, mint az étkezés, hogy egy tinédzser focista ne induljon el reggeli nélkül az iskolába és hogy olyan ebédet kapjon, amely a sportolóra van szabva.

Sok klubnál esnek abba a hibába az utánpótlás terén, hogy az eredményeket hajszolják, és nyilván jól is néz ki, ha a vitrint tele lehet pakolni érmekkel és serlegekkel, de nagy igazság van abban is, amit Schneider mond, ő ugyanis azt tekintette a fő célnak, hogy olyan játékosok kerüljenek ki a Fradi utánpótlásából, akiket aztán idővel be lehet építeni az első csapatba.

Egyfelől a klubnak is hasznos, ha ki tud nevelni néhány tehetséget, aki megragad a felnőttek között és aztán idővel akár külföldön is kipróbálhatja magát, másfelől még ebben a teljesen elüzletiesedett, minden érzelmet háttérbe szorító futballban is hajlamosak a szurkolók jobban azonosulni a saját nevelésű játékosokkal.

Schneider végül tavaly belebukott abba, hogy hiába formálta a saját képére a Fradi utánpótlását, a csapatok nem szállították az eredményt a bajnokságokban.

Nem érzem kudarcnak a munkámat, mert hét játékos is eljutott az első csapatig, és a legjobb U17-esek rendre az U19-eseknél játszottak, igaz az U17-es csapat végül csak osztályozón harcolta ki a bennmaradást az élvonalban.

Schneider beszélt egy másik fontos dologról, ami nem könnyíti meg a fiatalok helyzetét, egyrészt az edzők nem feltétlenül türelmesek az ifjoncokkal szemben, és jobban bíznak egy kipróbált harcosban, annál is inkább, mert az eredménykényszer miatt ki szeretné megkockáztatni, hogy egy tapasztalatlan focista felsüljön éles helyzetben?

Doll azt mondta nekünk, Schneiderrel komoly vitáik voltak, utóbbi ugyanis mindig harcolt a fiatalokért, és győzködte a Fradi edzőjét, hogy vigye fel őket az első csapathoz, mert már megütik a szintet. A Fradi egy ideig az NB III-ban játszatta a fiataljait, de ezt a két német edző nem tartotta jó megoldásnak, nem érezték elég erősnek a bajnokságot, így jött az ötlet végül, hogy a Soroksár amolyan fiókcsapatként funkcionáljon, és a Lipcsei Péter által vezetett brigád az előző szezonban többek között a feljebb említett Kundrákkal és Csernikkel a soraiban elődöntőt játszhatott a Magyar Kupában.

Megkérdeztük Schneidert, ittléte alatt melyik magyar klub akadémiáját érezte a legjobbnak a játékosok és az infrastruktúra szempontjából, mire ő a Puskás Akadémiát említette, de egyből hozzá is tette, nem érti, hogy a felcsúti klub a sok tehetséges fiatalját miért nem próbálja ki az élvonalban.

Mi is írtunk róla, hogy a tao-pénzekkel busásan kitömött klubnál az elmúlt három NB I-es szezonban mindössze két saját nevelés mutatkozott be.

A most induló klub, az UDSE esetében Schneider jóval kényelmesebb helyzetben van, mint a Fradinál, mivel az idő nem sürgeti, ő maga úgy érzi, évekre lesz szükség, mire kiderül, hogy egy-egy gyerek mire is viheti. A lehetőségek mindenesetre irigyelésre méltóak, mivel a legtehetségesebb focisták évente egy-két alkalommal Bundesliga-klubok utánpótlásközpontjaiba látogathatnak el. Innentől már a fiatalokon múlik, mit hoznak ki magukból.

forrás: 24.hu