Leo azt is elmondta, hogy Rebrov miért akarta, hogy a csapatnál maradjon.

– Mikor dőlt el, hogy hosszabbít a Ferencvárossal?
– Az előző idényben már megfogalmazódott bennem, hogy ha a szakmai stáb igényt tart a játékomra, és a vezetőség is hajlandó hosszabbítani velem, akkor maradok. Ha úgy döntöttek volna, hogy nincs rám szükség, valószínűleg befejezem a profi futballt. Végül két-három héttel a bajnokság vége előtt Szerhij Rebrov behívott az irodájába, és közölte, a pályán nyújtott teljesítményem, s az öltözőben betöltött szerepem miatt a folytatásban is számít rám. A vezetőség is partner volt a hosszabbításban, így egy évig még biztosan a Fradiban futballozom.

– A teste bírja még a meccseket és a napi edzésmunkát?
– Gyorsan lekopogom, szerencsére igen. Az előző idényben csupán kisebb izomsérülés hátráltatott, de végig edzettem, és a meccsek többségén pályára léptem. A sebességem már nem a régi, ám az évek alatt minden játékos lelassul. Szerencsére a meccsterhelést még bírom.

– A vezetőedző az öltözőben nyújtott szerepét is kiemelte…
– Aki ismer, tudja, szinte mindenkivel jó viszonyt ápolok, sokan fordulnak hozzám, ha valami nincs rendben, vagy segítségre szorulnak. Olykor közvetítek a szakmai stáb és a futballisták között, a fiatal játékosoknak is próbálok segíteni. A gyengébb időszakokban is próbálok nyugalmat sugározni, ezek talán mind-mind hozzátesznek az összképhez.

– Az újabb bajnoki cím után még mi ösztönzi?
– Amikor visszatértem a Ferencvároshoz, a harmadik csillag megszerzése, valamint a sikeres nemzetközi kupaszereplés motivált. A klub történelmének harmincadik bajnoki címét megszereztük, ám az európai porondon még nem sikerült az áttörés. Bízom benne, ez hamarosan változik.

– Ha a nyáron bejutnak valamelyik európai kupasorozat csoportkörébe, teljesül a nagy álom?
– Igen. De ha már egy évre írtam alá, nem bánnám, ha később a bajnoki címet és a Magyar Kupát is megnyernénk.

– Nézegette már, mely csapatokat kaphatják a Bajnokok Ligája selejtezőjében?
– Természetesen, de már a sorozatnak ebben a részében sem beszélhetünk gyenge ellenfelekről. A lényeg, hogy július elejére csúcsformába kerüljünk, keveset hibázzunk, és a szerencsére is szükség lesz. Bármelyik vetélytársat kapjuk, nehéz párharc vár ránk.

– A családjával egyeztetett a folytatásról?
– Otthon azt mondták, ameddig bírom, folytassam. A mai napig érzem a meccsdrukkot, azt a kellemesen bizsergető érzést a soros összecsapás előtt. Amíg ez nem múlik el, nem akarom abbahagyni.

– Ha befejezi, edzőként próbálná ki magát?
– Most így tervezem. Nem biztos, hogy szeretnék felnőttegyüttest irányítani, de az utánpótlásban szívesen dolgoznék. Eddig csak a labdarúgással foglalkoztam, de vélhetően nyáron vagy legkésőbb decemberben beiratkozom az edzőképző tanfolyamra.

– Már belekóstolt ebbe a szerepbe, elvégre többször besegített a Ferencvárosban focizó kilencesztendős fia, Alex edzésein.
– Az ottani tapasztalatok miatt is mondom, hogy szívesen foglalkoznék gyerekekkel, rajtuk látszik, hogy tényleg élvezik a focit. Az utóbbi időben ritkábban mentem a fiam edzéseire, mert már inkább zavarom a jelenlétemmel, nem pedig segítem.

– Az apa-fiú beszélgetéseknél gyakran téma a labdarúgás?
– Persze, bár az ő részéről inkább kritika hangzik el, mint dicséret. Apa, miért nem lőttél gólt? Apa, miért nem adtál gólpasszt? Ezek gyakran elhangzanak a meccs után. Amikor tudok, kimegyek a mérkőzéseire, a kocsiban megbeszéljük a látottakat, és az igazsághoz hozzátartozik, hogy én is eléggé kritikus vagyok. Olykor a feleségemnek kell rám szólnia, hogy fogalmazzak kicsit lágyabban.

– A mostani az utolsó idénye lesz?
– Sosem tudhatjuk biztosra, mit hoz a jövő, de több mint valószínű, hogy ez lesz az utolsó idényem. Ám ahogy említettem, mindig a bajnokság végén ülünk le egyeztetni a folytatásról, úgyhogy erre a kérdésre jövő májusban térjünk vissza.

forrás: nso.hu