Marcel elmondta, az első bajnoki címének emlékét saját testén is megörökíti.

Marcel Heister

Még nem döntöttem el, hogy pontosan hova tetováltatom magamra a három csillagot. Keresem a helyét. Deréktól felfelé nem sok szabad felület van a testemen, de mindenképpen kiemelt helyre szeretném tetováltatni. Rendkívül büszke vagyok az első bajnoki címemre, mégiscsak elmúltam már huszonhat, mire megszereztem. Az aranyéremnek ugyanakkor már megvan a helye. Egy mezt aláíratok az összes csapattársammal, az éremmel együtt bekereteztetem, s a nappalim falára akasztom.

A németországi Albstadtban kezdtem játszani. Később az akkor másodosztályú Reutlingen együtteséhez kerültem. Támadtam, gólokat lőttem, majd egyik nap az edzőnk félrehívott és közölte: bal oldali hátvéd leszek. Hirtelen nem akartam hinni a fülemnek, hiszen addig a védekezés olyan távol állt tőlem, mint a kapusoktól a gólkirály cím. Kerekre nyílt szemmel néztem rá, mondtam, mester, életemben nem védekeztem, de ő kötötte az ebet a karóhoz. Azóta hátvéd vagyok. Megszerettem a posztot.

A múlt szombati, Újpest elleni derbit azt hiszem, sosem fogom elfelejteni, hihetetlen hangulata volt a meccsnek! A második félévet az élről vártuk, mindenképpen az élen szerettük volna befejezni ezt a szezont, boldog vagyok, hogy végül sikerült. Sosem felejtem el a pillanatot, amikor megtudtam, hogy bajnokok lettünk. Ott ültünk a Honvéd elleni bajnoki előtt az öltözőben, a telefonomat nyomogattam, frissítettem az eredményeket, vajon lőtt-e újabb gólt a Vidi, vagy maradt a döntetlen. Aztán lefújták a találkozót, és akkor különleges érzés kerített hatalmába. El kell ismerni, azon a napon némileg alábbhagyott a figyelmünk.

A Debrecen elleni előző két meccsünk nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Profiként nem gondolkozunk már a múlt negatív eseményein, hiszen a szombati egy új meccs lesz, 0-0-ról. Viszont szeretnénk ezúttal is bebizonyítani, hogy nem véletlenül szereztük meg a bajnoki címet, és le akarjuk győzni a DVSC-t!

Amikor edzőváltás van egy csapat élén, az mindig egy kicsit új, egy kicsit furcsa szituáció. Engem Thomas Doll hívott ide, ezért kissé meglepett, hogy kevéssel a szezonrajt után elküldték. Szergej Rebrovnál mindenki tiszta lappal, mondhatni a nulláról kezdett, viszont a vezetőedző azóta is rendszeresen számít rám, így azt gondolom, elégedett a munkámmal.

Nagyon szeretek a Ferencvárosban játszani, különösen a vezetőedzőnk miatt. Azt várja el tőlem és Lovrencsics Gergőtől is, hogy védőként segítsük a támadásokat is, és ez mindkettőnknek tetszik. Én szeretek előre menni, ő pedig ugyanazt a futballt szereti, mint én, illetve amit tudok játszani. Nem számít, hány éves vagy, mindig tanulhatsz valami újat, különösen az olyan emberektől, mint Rebrov. Nagy játékos volt, nagy edző, sokat lehet tőle tanulni. Szerintem határozottan fejlődött a csapat az ő irányítása alatt.

Miért ne sikerülhetne a sikeres nemzetközi szereplés? Nagyon jó csapatunk van, ráadásul egy profi klub és remek szurkolótábor áll mögöttünk. Futballról beszélünk, minden mérkőzés 0-0-ról indul, szóval bármi megtörténhet. Ez nem csak sablon – példaként felhozhatnám akár a szerda esti Bajnokok Ligája elődöntőt, az Ajax–Tottenham visszavágót is. Szinte biztos vagyok benne, hogy a Bajnokok Ligájában a Maccabit kapjuk. Egy éve a Maccabi elleni volt első tétmérkőzésem a Ferencvárosban. A Beitartól érkeztem Magyarországra, kis túlzással átköltöztem, és már utazhattam is vissza, hiszen a Maccabi várt ránk. Ha idén is az izraelieket kapjuk, biztos vagyok benne, mi jutunk tovább. Sokkal jobbak vagyunk, mint egy éve ilyenkor.

Nagyon hosszú volt ez a szezon, fizikailag és fejben is elfáradtunk, jó lesz egy kicsit kikapcsolódni, elvonatkoztatni a futballtól. Én magam ráadásul esküvőre készülök, hamarosan összeházasodunk a menyasszonyommal, így különösen váron a bajnoki szünetet.

Fradi.hu, NBI.hu, NS, NSO nyomán.