A remények szerint hamarosan felépülő magyar középpályás szerint a Dózsa legyőzése után ünnepelhetnek majd, addig nem.
– Tavaly ilyenkor még a kiesés ellen küzdött – az első osztálytól végül búcsúzó – Balmazújváros játékosaként, szombat óta magyar bajnoknak vallhatja magát. Ami azt illeti, nagyot fordult önnel a világ.
– Tökéletes megállapítás. 2018 áprilisának végén magam sem hittem volna, hogy egy évvel később már bajnoki címet ünnepelhetek. Amikor a Fradiba igazoltam, tudtam, ennél a klubnál semmi más nem lehet a cél, mint nyerni! Ennek megfelelően az elmúlt hónapokban kizárólag az lebegett a szemem előtt, hogy bajnok legyek. S nem csupán én gondolkodtam így, hanem mindenki más a klubnál.– Hogyan kezeli a sikert?
– Mindennél jobban megbecsülöm. Eddigi pályafutásom legnagyobb eredménye, nehéz lesz felülmúlni. Annak fényében főleg, hogy történelmi sikert értünk el, hiszen ez nem a huszonnyolcadik vagy a harmincegyedik diadal volt, hanem a harmincadik, ami együtt jár azzal, hogy a harmadik csillag is felkerül a címerre. Amennyire megtisztelő, annyira örömteli, hogy ehhez én is hozzátehettem a magamét.– Amikor a Ferencvároshoz szerződött, nem tartott attól, hogy epizódszerepre kényszerül?
– Miután a Fradi méltónak talált arra, hogy a színeiben játsszak, nem volt, nem lehetett kétségem afelől, hogy megállom a helyem. Amikor elköteleztem magam, reméltem, ha ugyanaz az alázat és hozzáállás jellemez, s ugyanúgy becsülettel teszem a dolgom, mint korábban, a befektetett munkának lesz eredménye. Hála az égnek, nem tévedtem.– Ön szerint mikor dőlt el a bajnoki cím sorsa?
– Április tizenharmadikán, vagyis azon a napon, amikor nyertünk Mezőkövesden. Az nem csupán az egymást követő hetedik győzelmünket jelentette, hanem azt is, hogy a Vidi elleni rangadót nyolcpontos előnnyel várhattuk. A kövesdi siker azért is volt kulcsfontosságú, mert vért kellett izzadnunk érte – szerencsére beállt Bőle Lukács és eldöntötte a meccset. Onnantól tisztában voltunk azzal, ha netán vereséget szenvedünk a Viditől, az előnyünk akkor is megnyugtató marad. S ez a fehérvári fejekben is ott motoszkálhatott…– Sérülése miatt a Kisvárda elleni mérkőzésen játszott legutóbb. Az elmúlt négy meccsen nehéz volt kívülről nézi a társait?
– Úgy, hogy egyik győzelem jött a másik után, nem okozott akkora szívfájdalmat, hogy a lelátóra kényszerülök. Örültem, hogy jól ment a csapatnak, ráadásul bebizonyosodott, van annyira erős a mai Ferencváros, hogy egy-két futballista kiesését ne érezze meg. Az eredmények is mutatják: bárki is kapott lehetőséget, élt vele.– Ebben az idényben még játszhat?
– Maradjunk annyiban, van rá esély. A sérülésem miatt nem szűntem meg létezni, nap mint nap együtt vagyok a társaimmal. Bízom benne, hogy rövidesen a pályán is velük lehetek.– A válogatottság kapcsán is bizakodó? Marco Rossi nemrég elárulta, a „megfigyeltek” listáján szerepel a neve…
– Egy éve ilyenkor az is meseszerűen hangzott, hogy bajnok leszek… Miután a Fradiba kerültem, átértékelődtek bennem a dolgok, immár olyan célokért küzdhetek, amelyek korábban elérhetetlennek tűntek. Hiszem, hogy egyszer a címeres mezt is magamra ölthetem, de azért, mert a bajnokcsapat tagja vagyok, ez nem jár automatikusan. Tennem kell érte – és ami tőlem telik, meg is teszem!– Szombaton az Újpestet fogadják. Gálára készülnek?
– Az Újpest ellen?! Ha esik, ha fúj, ha bajnok az egyik csapat, ha nem, a derbi az derbi. Muszáj megnyernünk! Ha megnyertük, ünnepelhetünk, addig azonban egy másodpercig sem! Az élet egyébként sem áll meg. Csodálatos, hogy miénk az aranyérem, ugyanakkor azt reméljük, ez csak a kezdet. Már van egy alap, amire építhetünk, amit eddig elértünk, visszajelzés, hogy valamit jól csinálunk. A következő lépést a Bajnokok Ligájában kell megtennünk.(nso)
