Az olasz gólkirály-jelölt is nagyon várja már a mai meccset.

Már csak két pontra van szükségünk az utolsó négy meccsen, de valójában egy is elég, olyan óriási a gólkülönbségbeli előnyünk a Vidivel szemben. A szombati ellenféllel, volt csapatommal kétszer már találkoztunk, de külön érzelmi töltetet ad a meccsnek az, hogy ma megnyerhetjük a bajnokságot. Daniloval egy helyen lakunk, azzal viccelődtünk, hogy majd az ajtaja előtt ünneplek, így legalább lesz pár követője az Instán. A gólomat, ha szerzek ma, nem fogom ünnepelni, legalábbis azt hiszem.

Tizennégy góllal Holenderrel együtt vezetjük a góllövőlistát, mikor bajnokok lettünk, ő szélsőt játszott. Soha nem szerzett még ennyi gólt, idén berobbant és már alá is írt a Luganohoz. Sajnos az én legszebb gólomat [kettőt is…] elvették tévesen, les miatt. Múlt héten megálmodtam, hogy gólt szerzek és a családomhoz rohanok, így meg is ígértem, hogy ha sikerül betalálnom, oda is rohanok, így is tettem. Ők az életem legfontosabb részei.

Ki tudok kapcsolni, és elzárni magamat a külső tényezőktől. Magyarországon kisebb a nyomás ugyan és kevesebbet taktikázunk, mint odahaza, de senki ne higgye azt, hogy cigarettával a szájban lehet focizni, abszolút nem. A foci fejlődik, főleg a létesítmények és a játékosok. Ehhez kell alkalmazkodni.

Amikor kicsi voltam, apám szerette volna, hogy az ő általa edzett amatőr Barcanovánál focizzak, de a bátyám nyomására elmentem a Juventushoz. A zebráknál annyi bajnokot láttam… De a két legkiemelkedőbbek Ibra – akinek fizikai és technikai képességei elképesztőek – és Trezeguet – aki pedig hihetetlenül lőtt, 20 lövésből 18 beakadt… – voltak. Amikor Cannavaróval, Thiago Silvával, Chiellinivel találkoztam a pályán, tudtam, hogy verhetetlenek, egy rémálom volt ellenük focizni. A legjobb védők, akik ellen játszottam…

Davide Lanzafame