A magyar vízilabda 87 esztendős mindenese tagja volt clubunk Német Jamesz vezette bajnokcsapatának.

Babarczi Roland

1949-ben kerültem az uszodába, 17 éves koromban, nagyon öregen. Hunyadfy mondta, hogy a kezdéshez már idősek vagyunk, menjünk inkább vízilabdázni. (Ő Szőke Kató úszóedzője volt.) Átmentünk Földes Lászlóhoz a Császár uszodába, ő aztán neves edző lett, akkor még a Fradi-utánpótlásban dolgozott, később az 1954-es első szolnoki bajnokcsapat edzője volt. Három évig dolgoztunk vele, mire kicsit megmelegedtünk, a Fradi neve ÉDOSZ lett, majd 1952-ben KINIZSI. Az első sikeremet ott értem el, az újonc bajnok csapat tagja voltam. A nagy dolog az volt, hogy akkor még vízben voltak a 1932-es és a 1936-os olimpia bajnokai. Vértesy József, Bozsi Mihály és nem utolsósorban Német Jamesz, aki ráadásul fradista is volt. Ő egy olyan csodálatos technikai képzettségű center volt, amilyet azóta sem láttam. Nekünk újoncoknak az volt a feladatunk, hogy passzoljunk neki. Addig ment ez, amíg jó passzt adtunk, akinek ez nem sikerült, azt rögtön elküldte. Kézzel, lábbal, kézfejjel, húzással, nagyszerűen alkalmazta a legszélesebb repertoár elemeit, sosem felejtem el.

Teljes interjú: VLV