A Rosztov Don magabiztosan hozta a negyeddöntő visszavágóját és megérdemelten ment tovább a négyesdöntőbe.

Női kézilabda, Bajnokok Ligája, negyeddöntő, 2. mérkőzés
Rosztov Don 33–22 (15-9) Ferencváros
Gólok: Háfra 7, Klujber 3, Kovacsics 3, Lukács 3, Tóth 3, Schatzl 2, Klivinyi 1

A párharcot kettős győzelemmel, 62-48-as összesítéssel nyerte a Rosztov Don együttese.

Telt ház fogadta a csapatokat a rosztovi jégcsarnokban – az érdeklődés olyan nagy volt, hogy pótlelátókat is építettek a mérkőzésre, amelyre már egy hete nem lehetett jegyet kapni Oroszországban. Ahol nem maradtak magukra a lányok, a nehézkes utazási lehetőségekhez képest sok fradista volt ott, hogy buzdítsa őket, akadtak olyan szurkolótársaink is, akik autóval (!) vágtak neki a túrának. A hangerőre sem lehetett panasz, remek teljesítményt nyújtottak.

Jól kezdtünk, mi ragadtuk magunkhoz a vezetést, a Rosztov Don pedig jött utánunk, ellépnünk nem sikerült, mindig csak egy volt közte a különbség, de a mi javunkra. A hetedik percben sajnos sérülés miatt kellett állnia a játéknak, egy gyorsindítás közben a hazaiak beállója, Petrova kapott a lábához, majd maradt lent a földön, kézben vitték le a pályáról, nem tudta folytatni. Ezt a “sokkot” majdnem sikerült kihasználnunk, a tizedik percben labdáink voltak ahhoz, hogy kettőre növeljük az előnyünket, ám nem sikerült élnünk a lehetőséggel, sőt… Hibáztunk, amit meg is büntetett ellenfelünk és átvette a vezetést és a találkozó irányítását. Elek Gábor pedig elkezdte a cseréket is, gondolva a végjátékra, ami kicsit meg is törte talán a játékunkat. Mínusz kettőnél kértünk időt, utána pedig hiába küzdöttünk – hetest is rontottunk, míg a sárga-feketék minden büntetőt belőttek -, jött a lejtmenet, beállt Vjahirjeva is, aki új lendületet hozott a pályára. A támadásunk megszűnt létezni, bő tízperces gólcsenddel zártuk az első félidőt, miközben a hazaiak ötöt is lőttek, többet gyorsindításból, valamint két bravúros megoldást is bemutattak, így a szünetre a továbbjutás gyakorlatilag eldőlt, hiszen kilenc gólt kellett volna ledolgoznunk.

És ha nem lett volna elég, hogy komoly hátrányban vagyunk, hogy Szedojkina remekül véd, erre jött még az is, hogy nem tudta folytatni a játékot se Kovacsics Anikó, se Nerea Pena. A kapuban Bírót Szikora Melinda váltotta, de a gyenge napunkat jól jellemezte, hogy estében még azt a labdát is beütötte véletlenül, amit egyébként előtte bravúrral védett – a helyére később még beállt újra Bíró, végül Szemerey is, akinek sikerült egy büntetőt hárítania. Elek Gábor Tóth Nikit is csatába küldte, egy időkérésnél mondta is neki: “Nincs bennük semmi ufó, csak kézilabdáznod kell!” – be is tartotta ezt, ha pozitívumokat keresünk, akkor ő az volt, három próbálkozásból három gólt szerzett. Ezen kívül viszont sok ziccert is rontottuk, amiből kaptuk a gyorsindításos gólokat, mi is próbáltunk egy-két ilyet, de a passzok borzalmasra sikerültek. A kérdés csak az volt, hogy sikerül-e tízen belül maradnunk a végére, avagy sem, nem sikerült. A lefújás után a rosztoviak ünnepeltek, mi pedig szomorkodtunk, volt akinél a mécses is eltörött. Amit az odavágón érezhettünk, hogy itt megfoghattuk volna a Rosztov Dont, az ma egyáltalán nem volt meg.

Elek Gábor

Az első félidő végén kihagytuk a ziccereinket, abból gyors gólokat kaptunk, Kovacsics Anikó pedig megsérült, megpróbáltuk a folytatásban, de látványos volt, hogy nem bírja, Nerea Pena a héten tegnap edzett először velünk, nála nem kockáztattam, hogy baj legyen. Így játszattam a fiatalokat, minden pozitívumával és negatívumával. Lehetett volna szűkebb a vereség, ezt felvállalom, nem akartunk sérüléseket kockáztatni. Azt szerettem volna a szünetben, hogy nyerjük meg a második félidőt, de hogy Misi is kiesett, azzal már nagyon nehézzé vált a helyzetünk, ma ennyivel jobb volt a Rosztov. Nagyon sokat hibáztunk, a második félidőben nem volt türelmünk a támadáshoz, elpuffogtattuk a labdákat, amiből átrohantak rajtunk. Ezt sajnálom.