És a kulcs az, hogy ezt bármilyen szinten lehet használni – mondja középpályásunk.

– „Egyszerűen tökös ez a gyerek” – ez a mondat hangzott el egy ötvenes férfi szájából, miközben az MTK–Ferencváros mérkőzést néztük egy kocsma televízióján. Sigér Dávid egyszerű és tökös gyerek?
– Ha arra céloz az egyszerűséggel, hogy a pályán milyen megoldásokat választok, akkor azzal egyet tudok érteni. A mérkőzéseken arra törekszem, hogy egyszerűen futballozzak, mert sokszor ezek a megoldások a legjobbak – segítik, gyorsítják a játékot. Mivel nem vagyok egy kifejezetten technikás labdarúgó, nem szoktam egyénieskedni. Ami a tökösséget illeti: akár a mindennapi életben, akár a pályán, minden kihívással szembenézek, vállalom a párharcokat. Ha szabad még egy jellemzőmet említeni: az alázatosságot. Úgy érzem, ha alázatosan, becsületesen élünk, akkor sikeresek lehetünk.

– És ez a fajta munka iránti alázat honnan ered?
– A futballhoz való hozzáállásom egy része onnan jön, hogy szerelmes vagyok ebbe a játékba. A másik pedig, hogy olyan példát mutattak a szüleim gyerekkoromban, amelyet máig értékesnek tartok, s máig kapaszkodóként szolgál. Láttam, megéltem, ahogy a családi vállalkozást felépítették, ahogy a munkájukat végezték. Nekem sosem kellett azt mondani, hogy „fiam, menj, tedd a dolgodat”, inkább vissza kellett venni a lelkesedésemből.

– Huszonnyolc éves korodra megjártad a magyar futball minden szintjét. Egy hatezer fős városból indultál, Téglásról. Játszottál a helyi csapatban, majd a Debreceni Olasz Focisuliban, Létavértesen, a DVSC-ben, Mezőkövesden, Balmazújvárosban és most a Ferencvárosban. Mit hoztál ezekből a közegekből?
– Mindig, amikor sikerült előrébb lépnem, szerencsésnek éreztem magam. Ugyanakkor meg is dolgoztam érte. Szinte kivétel nélkül mindegyik csapatomban szerettem játszani és oda tartozni. Ezt hoztam magammal, hogy mindig hálás voltam és leszek is azért, ahová az adott pillanatban tartozom. Mindezt a hozzáállásommal, valamint a szorgalmas munkámmal próbáltam kifejezni és ezt kívánom tenni a jövőben is. Tudtam, hogy értékelnem kell az adott helyzetet. Persze, mindig fel lehet tenni a kérdést, ahogy most is: mihez képest? Mondhatnám, hogy mostanra már egy külföldi top csapatban kéne játszanom, de ha azt nézem, hogy akad olyan korábbi csapattársam, aki U17-es válogatott volt akkor, most pedig még NB III-ban sem focizik, na hozzá képest egészen jól állok. Inkább nem viszonyítom senkihez sem a karrieremet. Én az adott pillanatban próbálom a legjobbat nyújtani.

– Folyamatosan figyelsz arra, hogy olyan helyzetbe kerülj a pályán, hogy az erősségeidet juttasd érvényre. Ez is a mentális felkészülés része volt?
– Igen. Felnyitották a szemem, hogy miben rejlik az erősségem. A kulcs az, hogy ezt bármilyen szinten lehet használni. Hasznára vált a Balmazújvárosnak, és hasznára válik, amióta a Ferencvárosban játszom – a fejlődésem nagy része mentális, meg persze taktikai jellegű. Szergej Rebrov határozott, konkrét elképzelésekkel érkezett. Rendkívül szimpatikus az a felfogás, ahogy a futballról gondolkodik. Megalkuvást nem tűrő módon elvárja, hogy az adott posztján mindenki elvégezze a védekező feladatát, és csak ezután koncentrálhatunk a támadásra. Ez azért jó, mert sok olyan helyen játszottam, ahol egyes játékosok többet engedtek, engedhettek meg maguknak – mondván, hogy ők rúgják a gólokat, mi pedig védekezünk. Rebrov csapatszinten vár el mindent. Le van bontva, hogy egyes fázisokban kinek, mikor, hol a helye. És ha mindenki jól csinálja a dolgát, az egyrészt egy működőképes egész, másrészt az egyéni képességek is jobban érvényesülnek.

– Elégedett vagy azzal, hogy a Ferencvárosban futballozol?
– Mindig értékelem azt, ahol éppen játszok. De ezzel együtt mindig többre vágyok, s mindig magasabb célokat tűzök ki. Azért, mert ha csak arra készülök, hogy megfeleljek annak a szintnek, ahol épp vagyok, akkor nem lesz fejlődés. Sőt, stagnálás és lefelé vezető út jön. Nagyon jó érzés a Ferencváros futballistájának lenni, itt bőven van fejlődési lehetőség számomra, ez egy nagyon profi klub, fantasztikus szurkolókkal, tehát elégedett lehetek.

Teljes interjú: Promotions.hu