A ferencvárosi televízió Zöld-fehér hírek magazinja az Üllői úti ünneplés alatt kérdezte hokisainkat, csapatkapitányunkkal pedig a sportnapilap is beszélgetett.

Mivel telt az elmúlt hét?
Megünnepeltük, amiért egész évben küzdöttünk, és ebben is száz százalékot nyújtottunk…

Mitől állt össze így ez a Fradi, amelybe tizenhat új játékos érkezett?
Néhányan játszottunk már egy helyen itt-ott, jó közösséget alkottunk most is, a maghoz pedig illeszkedett mindenki: légiós, fiatal, cserekapus. Barátként tekintettünk egymásra, éltünk-haltunk a másikért a konditeremben, a jégen és azon kívül is.

Akkor nem lehetett nehéz terelgetnie a nyájat.
Olyan csapattársaim voltak, akiket nem kellett noszogatni, mindenki beleállt a munkába. Persze igyekeztem példát mutatni, hogy közösség legyünk mindenhol, ebben mindenki partner volt.

Nagyon más karakterként indította a pályáját, mostanra érett be?
Tíz éve voltam először válogatott, szinte hihetetlen, hogy szalad az idő… Tényleg kezdek beérni, viszont nagyon remélem, a csúcs még előttem van. Akadtak fordulópontok a pályafutásomban, immár keményen edzek nyaranta is, odafigyelek az étkezésemre, ezek az apróságok kifizetődnek a munkával együtt.

Mik voltak azok a fordulópontok?
Az első, amikor Miskolcra kerültem. Meghatározó emberré váltam, megjött az önbizalmam. Utána Amerika hozott szemléletváltozást, ott kezdtem el figyelni rá, mit eszem, kint megmutatták, mi jó a testemnek, miként kell készülni a meccsek előtt és utána — ezeket próbálom követni azóta is.

Ha Miskolcon olyan jól érezte magát, akkor most örül, hogy a héten ott táborozik a válogatott?
Itt mindig jó, telt ház van és jó a hangulat — akárcsak a válogatott-keretben a régi cimborákkal, akikkel együtt felnőttünk, és immár próbálunk mi húzni, úgy, ahogy annak idején Palkovics Krisztián, Ladányi Balázs, Szélig és Tokaji Viktor meg a többiek. Kihívás, hogy úgy teljesítsünk, ahogy ők tették.

Eddig is tudtuk, hogy minden idők legnehezebb divízió 1/A-világbajnoksága következik, de még jön a kétszeres Stanley-kupa-győztes szlovén Anze Kopitar is…
Biztos izgalmas lesz, mindenki győzni megy. Szoros lesz, mint tavaly, úgyhogy el kell találnunk a formaidőzítésünket, és a szerencse sem árt — persze azért is meg kell dolgozni, ám ismerve a társaságot, ebben nem lesz semmi hiba.

Az segíthet, hogy a Fehérvár mellett immár a DVTK és a MAC játékosai is külföldi bajnokságban szerepeltek?
A magyar hoki szempontjából fontos, hogy egy héten háromszor játszottak kemény meccset, reméljük, meglátszik a teljesítményünkön. Az Erste Ligában sem éreztem színvonalcsökkenést, mert habár az első öt-hat csapat erősebb volt a többinél, szoros és élvezhető bajnokikat játszottunk, a döntő is ilyen volt. Abban reménykedem, hogy ősztől még nő is a színvonal, mi pedig megyünk a Kontinentális Kupába is, ami jót tesz a versenyszellemnek.

Tekintve, hogy a családján túl a válogatottat és a Fradit szereti a legjobban, most a világ legboldogabb embere?
Ha valaki előző nyáron azt mondja, hogy bajnoki és Erste Liga-aranyat nyerünk, jót mosolyogtam volna: nagyon büszke vagyok, hogy a Fradi hokiszakosztályát visszaemeltük méltó helyére. Amúgy pedig közelítek a századik válogatottságomhoz. Nem is tudom, hányadik felkészülésem ez, de a címeres mez mindennél fontosabb!

NS