A tegnapi győzelem ünneplése közben azokat kérdeztük, akik megmentették és visszavezették a csúcsra a Fradi hokit.

9 évvel ezelőtt sokadszorra állt a megszűnés határán a Fradi hokiszakosztálya, de ekkor tűnt a legközelebbinek és legelkerülhetetlenebbnek a vég. A játékosok nem akartak a Fradihoz jönni, hiszen korábban sokakkal szemben adós maradt a klub, a korábban csődbe vitt kft-k annyi nevet elhasználtak, hogy már új elnevezést találni sem volt egyszerű. Ekkor állt össze négy Fradista: Almássy Kornél, Hudák Gábor, Mickiewicz Tibor és Pap Gábor, akik vállalták a kilátástalan helyzet ellenére a vezetést, majd kőkemény munkával, azóta is együtt küzdve, amiben Lautner György és Simon Ferenc vett még részt a kezdetektől, 10 körömmel összekaparva a szükséges feltételeket megmentették a szakosztályt. Évek alatt a küzdelem először azért folyt hogy túléljünk, utána a stabilizációért, majd lépésről-lépésre jutottunk el oda, hogy tegnap megnyerte a hokicsapat az Erste Ligát és a bajnokságot. Tegnap az ünnep perceiben, őket, akiknek az egész Fradi család hálás lehet, kérdeztük, hogy a hosszú út után mit éreznek.

Almássy Kornél

Még most sem hiszem el, hogy 9 év után végre itt vagyunk, most az biztos, hogy nagyon nagyot ünneplünk, mert megérdemeljük. Le a kalappal mindenki előtt, az egész csapat, a szakmai stáb a szurkolók előtt. Nagyon büszke vagyok minden társamra, akikkel ezt végig csináltuk, hogy él a Fradi jégkorong és újra büszkék lehetnek rá a fradisták. Én ma még 5-1-nél is izgultam, de megvan. Tartani kell legalább ezt a szintet és nagyon fontos, hogy végre legyen csarnokunk. A Fradiért megérte ez a 9 éves küzdelem.

Hudák Gábor

Nem tudom elmondani milyen boldog vagyok. 22 éve lógott utoljára ilyen aranyérem a nyakamban, fantasztikus. Köszönöm mindenkinek, aki hozzátett ehhez. Végig hittem benne, hogy előbb-utóbb bajnokok leszünk, amikor jött “Foci” azt hittem, hogy kell még 2 év, de idén behúztuk. Úgy tudnám ezt a szűk évtizedet összefoglalni, hogy a teljes kilátástalanságból indultunk és a csúcsra értünk.

Pap Gábor

Nem tudom felfogni, de nagyon jó érzés, hogy előbb sikerült életben tartani a szakosztályt és lépésről-lépésre, nem túlvállalva magunkat eljutottunk ide. Sikerült megteremteni azt, hogy bíznak bennünk a játékosok és mi is tudunk bízni az edzőkben, játékosokban. Mindig hittünk benne, hogy az nem lehet, hogy megszűnjön a szakosztály. 3-4 éve láttam azt, hogy hosszútávon meglehet a bajnoki cím. Elsősorban a szakmai stáb érdeme ez a győzelem, amikor Fodor “Foci” annak idején megkapta a “Ló” (Hudák Gábor) 18-as mezét, először azt mondtam, ki ez a zöldfülű, aki felveheti ezt a mezt, aztán bizonyított előbb játékosként, majd elsőéves edzőként bajnokságot nyert, Fradi kötödéssel és Fradi szívvel. De az egész szakosztály egy emberként küzdött és a pályán is volt egy fradista vezér Nagy Gergő. Nagyon nagy megelégedés van most bennem, ezért, a Fradiért érdemes volt ezt a nehéz időszakot végigcsinálni.

Mickiewicz Tibor

Nagyon örülök ennek a napnak. Kárpótol ez most mindenért, érzem, hogy megérte. Sikerült a méltó helyére visszahelyezni a Fradi jégkorongot. A kezdeti év nehézségei, támadásai alatt is összetartottunk, de most ezeket elfeledem és büszke vagyok. Nagyon gyorsan ment el ez az időszak. Az alapszakasz megnyerése után láttam, hogy egyben van a csapat, pedig olyan légiósok is kikerültek, akikre nagyon számítottunk, de Fodor vezetésével a szakmai stáb és a játékosok ezt is megoldották, a fiatalok felnőttek a feladathoz. Ezzel magasra tettük a mércét, de dolgozni, dolgozni, dolgozni kell tovább a Fradiért!