Clubunk élő legendája ma ünnepli születésnapját – Isten éltesse!
– Nagyon boldog születésnapot kívánok! Hogyan telik majd ez a szép nap?
– Köszönöm szépen! A délelőtt szűkebb családi körben. Elmegyünk ebédelni, a gyerekek örülhetnek, mert nem kell iskolába menniük. Este pedig jönnek a barátok és lesz egy kis ünneplés. De ezzel nincs vége, mert májusban Fiedler Adrienne tölti be a 60. életévét és csinálunk egy „Együtt 110” bulit június elején, és végül, csak a lányokkal megünnepeljük Hévízen is.– Ki lehet egyáltalán emelni egy nagyon emlékezetes születésnapot?
– A húsz évvel ezelőttit mindenképpen, mert utána nem sokkal házasodtunk össze Gézuval, de mindegyik nagyon jó volt. Nagyon szeretem, amikor a korábbi csapattársaimmal lehetek ilyen alkalmakkor is együtt. Elmegyünk néhány napra pihenni vagy csak összejövünk és beszélgetünk. Amikor abbahagytam a kézilabdát, akkor azt kívántam, hogy boldog családi életem legyen, és hála istennek ez bejött, így a következő évekre is azt kívánom, hogy ilyen boldog legyen az életem.– Kétségkívül a klub egyik ikonikus alakja vagy, de 20 évvel ezelőtt hogyan birkóztál meg a népszerűséggel?
– Könnyű volt, mert nem is gondoltam bele ilyenekbe. Hirtelen lettünk úgymond „sztárok”. Az 1995-ös hazai világbajnokságon szerzett ezüstérem után nagyon népszerű lett mindenki, akkor tényleg minden helyen megismertek, főleg úgy, hogy még nem volt ennyi médium, mint manapság. Rengeteg rajongói levelet kaptunk például, manapság a közösség oldalak világában ez már nem így történne. Nagyon jól esik és örülök, amikor azt mondják rólam, hogy a Fradi ikonikus alakja vagyok, hiszen még is csak 1992 óta vagyok itt, de akkor, játékosként és most sem éreztem magam sztárnak.– Megannyi nagy siker részese voltál klub- és válogatott szinten. Van kedvenced?
– Nehéz kérdés, de kezdjük a válogatottal. Öt érmet szereztem a nemzeti csapattal, ebből a legemlékezetesebb a már említett ezüstéremmel végződött 1995-ös világbajnokság, amelyet itthon rendeztek, sajnos pont a döntőt Ausztriában. Ez volt az első világversenyen szerzett érmünk és akkor átszakadt valami. A többi érem is szép, a legutolsó, ugye a 2000-es sydney-i olimpián szerzett ezüst az ötödik helyen áll, ugyanakkor az atlantai bronzérmünk azért is különleges, mert első olimpiámon érmet szereztem és ott ismerkedtem meg Gézuval is. Ugyanakkor úgy vonultam vissza a válogatottól, hogy 2000 decemberében Romániában én emelhettem a magasba az Európa-bajnoki címért járó tálat, ez pedig méltó lezárása volt nemzeti csapatban eltöltött éveimnek.
– És a ferencvárosi évekből?
– Öt magyar bajnoki címet szereztünk, 1995-ben ráadásul százszázalékosan. Nemzetközi szinten sajnos csak egy KEK-döntő adatott meg és sok BEK-, illetve BL-négyközé jutás. Igen, ez egy kicsit hiányzik, hogy egyik sorozatban sem nyertem kupát, de hozzátartozik, hogy nagyon sok barátot szereztem.– Mire vagy a legbüszkébb az életedben?
– Nem szokásom a büszkélkedés, de a szűkebb famíliámban, valamint a tágabb családomban, vagyis a Fradi-családban rengeteg örömömet lelem. Mindig mindenben mellettem álló férjemre, Imre Gézára, valamint két csodálatos gyermekünkre nem tudok elfogultság nélkül gondolni. Bence jobbszélső, és tizenhat éves létére már a Fradi felnőttkeretében edz, Szofi pedig tizennégy, ő a serdülőcsapat kapusa.– Hogy még közelebb lehess a második családodhoz, a költözést is vállaltad.
– Négy évvel ezelőtt a csarnokhoz közel vettünk lakást, ez megkönnyíti a gyerekek és az én dolgomat is.– A Fradi utánpótlásának tükre lehet Bence és Szofi szárnybontogatása?
– Igen. A fiúknál és a lányoknál is kiválóan dolgoznak és eredményesek is a csapataink, két-három játékosunkat minden idényben elkérik a felnőttek trénerei. Így van ez a mostani idényben is.– Belőlük is olimpikonok és világbajnoki érmesek lesznek?
– A legtöbb rajtuk múlik, a szakmai stáb csupa szív tagjai mindent megtesznek ezért, és kimondhatjuk, a sikerekhez ideálisak a feltételek is.
– Ehhez csak halk megjegyzés, hogy hazai BL-meccseit mégis idegenben játssza Elek Gábor női csapata… Meddig?
– Reményeink szerint már nem sokáig.– Sportvezetőként viszont tevékenyen részt vettél abban is, hogy a lányok nemzetközi sikereket érjenek el.
– Persze, hogy segít az ember, hiszen valóban kell egy háttér. De azt gondolom, hogy ezek a csapataink csodás sikerei voltak és az ő érdemük. Igen, valahol egy kicsit magaménak érzem, de az sokkal jobb volt, amikor tevékenyen részt vettem a sikerekben és mindig azokra az eredményeimre vagyok a legbüszkébb, amelyeket a pályán értem el.– Nem mehetünk el amellett sem, hogy ismét itt a nagy lehetőség: a Rosztov-Donon keresztül vezet az út a Bajnokok Ligája Final Fourjába.
– Az év elején nagyon pesszimista voltam, azt gondoltam, hogy nem lesz sanszunk bejutni a Final Fourba. Aztán látva a mérkőzéseket, igaz, néha kicsit hullámzó játékkal, de nagyszerűen kézilabdáztunk. Megmutattuk, hogy a Győr ellen is tudunk jól játszani és pontokat csenni tőlük. Mindkét döntetlen nagyon szép eredmény volt, így most már úgy gondolom, hogy bárkit meg tudunk verni. A Metz erősebb lett volna, a Rosztov elsősorban a távolság és a hosszú utazás miatt nem a legjobb, de szerintem most 50-50 százalék az esély a továbbjutásra. A Rosztov gyengült az előző szezonhoz képest, mi hasonlóak lehetünk, mint tavaly, csak akkor pechesen alakult a sorsunk a sok sérülés miatt. Bízom benne, hogy most szerencsésebbek leszünk, a következő egy hónapban még javul a játékunk, több emberünk visszatérhet és végre megtörik a rossz sorozat, azaz mi is ott leszünk a négyes döntőben.– A jelenlegi csapatból több játékosnak is te vagy korábbi társaid a példaképeik, míg a legfiatalabbak, Háfra Noémire, Márton Grétára, Lukács Viktóriára és a többiekre szeretnének hasonlítani. Mit üzennél a legkisebbeknek, hogyan válthatják valóra az álmaikat?
– Nagyon örülök azoknak, akik magyar példaképeket választanak maguknak. Ebből is látszik, hogy milyen erős nálunk a női szakág, de bízom benne, hogy a fiúk is hamarosan elérik ezt a szintet. Azt üzenném nekik, hogy kezdetben igenis legyenek példaképeik és igyekezzenek megvalósítani, hogy nekik is szép pályafutásuk legyen és valósítsák meg önmagukat.
